A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-26 / 13. szám
OTT JÁRTUNK sort kerítünk az esküvőre, azután majd meglátjuk a továbbiakat, hogy ki költözik a másikhoz stb. Én még gyermeket is mernék vállalni... L.E.: — Én is egyetértek az esküvővel, mert nagyon szimpatizálunk egymással kezdettől fogva... nem tudom megmagyarázni, hogy tulajdonképpen miért? Örülnék, ha az esküvő után Komáromban laknánk, de majd megegyezünk. A gyerekeket ón is nagyon szeretem, de a családtervezést a betegségem és az életkorom is befolyásolja. Egyébként üzennék valamit a magányosoknak: Ne szégyelljenek eljönni egy-egy ilyen találkozóra, mert itt mindenki ugyanazt szeretné: megtalálni a társát. A korombeliek már nehezen találnak lehetőséget az ismerkedésre, kikapcsolódásra. Komáromban is kéne hasonló találkozókat szervezni... P.B.: — Bizony, minden elismerés és köszönet a szervezőknek! Hiszen, akinek a célja komoly ismeretséget kötni, ennyi hölgy között biztosan megtalálja a hozzáillőt... ha nem is mindjárt az első alkalommal. Azután egy külföldi társkeresőt, TÓTH ISTVÁNT kértem meg, hogy nyilatkozzék. íme, tömör vallomása; — Már másfél éve járatom A HÉT-et, s tudomást szereztem belőle ezekről a találkozókról. Gondoltam, hogy egy magyar lapban propagált akcióra leginkább magyarok jönnek, ezért én is átruccantam ide. Egyébként budapesti adminisztrátor vagyok, ez idáig még független. Odaát is rendeznek hasonló találkozókat a társkereső klubok, és a színvonalban sincs eltérés a határ két oldalán rendezett találkozók között. Tavaly októberben voltam itt először, és nagyon jól éreztem magam. Megismerkedtem egy hölggyel, akivel baráti viszonyba kerültem, azóta is levelezünk, találkozgatunk egymással, de nincs közöttünk szorosabb kapcsolat. Ha megtalálom az igazit, esetleg megnősülök. El tudom képzelni, hogy felvidéki hölgyet veszek el feleségül, mert kb. tíz éve gyakran járok át a Csallóközbe, érdeklődöm az itteni magyarok iránt, és nagyon kellemes benyomásokat szereztem az itt élő magyarokról. Végül egy harmincas, jóképű fiatalemberrel próbálkoztam, aki kerek perec elhárította a közeledésemet, amikor közöltem vele szándékomat. Még név nélkül sem volt hajlandó nyilatkozni, hiszen "a társkeresés magánügy", és különben sem vett észre a jelenlevők között magához illő hölgyet... Pedig hát a dal szerint is "záróráig mindig van remény...", még beléphet a nagy Ő... vagy talán majd legközelebb. MISKÓ ILDIKÓ (Fotó: a szerző) Napsütés, ima és virág Dr. Hegedűs Lóránt és Mikó Jenó püspök urak (középen) Az a bizonyos szombat (1993. február 20.) mindenképp maradandó és emlékezetes marad a zoboraljai magyarság számára vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. De ne vágjunk a dolgok elé, hanem mondjunk el mindem szépen sorjába... Január végén jött a hír, hogy dr. Hegedűs Lóránt püspök úr, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke véglegesen elfogadta a meghívást és megígérte, hogy örömmel jön Nyitrára, a Zoboralja magyarsága közé. Szó esett arról is, hogy a püspök úr előadást tart majd egyházpolitikai kérdésekről. Ezt követően beindult a szervezés, de elsősoron a nyitrai református közösséget, annak presbiterét, dr. László Bélát és Berecz István tiszteletes urat keresték fel a szervezők. A fogadás és rendezvény első változata úgy hangzott, hogy a nyitrai franciskánus templom ódon falai között tartják az ökumenikus istentiszteletet és a katolikus, illetve evangélikus egyházak részéről is felkémek magasabb rangú szlovák papi személyiségeket, valamint a honi református egyházat dr. Mikó Jenő püspök úr képviseli majd. Az eredeti elképzelések azonban nem valósulhattak meg, ezért úgy döntöttek, hogy az istentiszteletet a nyitrai református templomban tartják, amelyen igét hirdetnek, könyörgéseket mondanak: Berecz István nyitrai tiszteletes úr, dr. Mikó Jenő református püspök úr (szlovákul is), a katolikus egyház részéről Szekeres István főtisztelendő úr és Martinik Anton esperes úr szlovákul szól majd a hívőkhöz, s természetesen a magas rangú egyházi vendég, dr. Hegedűs Lóránt püspök úr mond prédikációt... Azon a bizonyos februári szombaton a Csemadok nyitrai székházában fogadták a magyarországi vendégeket. A püspök úr kíséretéhez tartozott a Rákóczi Szövetségtől Halzl József elnök úr, a Magyarok Világszövetségétől Pécsi Dániel és további vendégek Elkísérte a püspök urat dr. Henczi Lajos is, aki (Hegedűs püspök úr) az "Isten és ember titka" című könyvének riportjait készítette és szerkesztette. Dr. Révész Bertalan köszöntötte a vendégeket és röviden ismertette a já is nemzetiségi összetételét. A rövid beszélgetés során szó esett a református egyház szerepéről a zoboraljai régióban, valamint múltjáról, templomáról is. A vendégek megtudhatták hogy a templomot, az "Isten dicséretére épült szent hajlékot" 1910-ben építették de felszentelésére 1911. március 12-én került sor. Első lelkipásztora Sedlvy László volt (róla már több alkalommal is szóltunk olvasóinknak). A református templom felépítése csodaszámba ment Nyitrán, az erősen katolikus, püspöki városban. A templom felépítésének szorgalmazója volt a tragikus sorsú gróf Tisza István is, akit a hálás református közösség tiszteletbeli, örökös gondnokává választott. Figyelemre méltó, hogy a templom ökumenikus jellegű, csodásán szép a faragott szószéke és oltára is van, amely az ágostai evangélikusok istentiszteleteinél fontos célt szolgál. Az ökumenikus gondolkodás már a templomavatáskor is nyilvánvaló volt, az asakerti (Nové Sady) ágostai lelkész, Zaturecky úr magyarul is szólt a hívekhez, s ez nacionalista kollégái körében nem maradt visszhang nélkül, sőt egyházfegyelmi bíróság elé állították... A történelem kereke azonban forgott tovább, változtak a kormányok, korok és ideológiák. A református egyházközösség Nyitrán, habár szerényen is, maradt a helyén, a második világégés után, második tiszteletesévei (mindmáig) Berecz Istvánnal az élen. Lám, a kis közösség életében — költőien szólva — csoda történt, egyszerre két püspök is megtisztelte a hívőket. A nyitrai református templom falai között Berecz István üdvözlő szavai után, Simek Viktor karnagy vezényletével, a zsérei énekkari tagok ajkán felhangzott a hozsanna: Glória szálljon a mennybe... A lelkipásztorok közül elsőnek Anton Martinik esperes úr szlovákul szólt a hívőkhöz, utána Szekeres István főtisztelendő az egységről beszélt, az egyházon és a kereszténységen belül. Célzott a katolikus egyház — sokáig — várakozó álláspontjára, pedig az egységet szorgalmazták az idők jelei. Dr. Hegedűs Lóránt püspök úr prédikációja, igehirdetése az emberi tisztaságról, a humánus szellemiségről szólt. Az istentiszteleten dr. Mikó Jenő püspök úr bemutatott egy fiatal svájci német—francia nyelvterületről érkezett lelkészt is, aki hangsúlyozta az ifjúsággal való kapcsolat fontosságát. Az istentiszteleten elhangzottak szlovák egyházi énekek is nyitrai fiatalok tolmácsolásában, de meglepte a hívőket egy fiatal lány (utólag kiderült, hogy Zsuzsanna, a püspök úr lánya az ), aki csengő hangján régi századokból származó magyar egyházi éneket adott elő. A délután a Felsőváros és a nyitrai, püspöki vár megtekintésével folytatódott, ám sarkallt az idő, mivel délutánra Zsérén várták a vendégeket. Zsérén Földes! László a Csemadok részéről és Gál László polgármester a falu nevében köszöntötte a vendégeket, majd az óvodások és kisiskolások adták elő műsorukat, amely a Zoboralján még mindig meglévő népszokásokra, hagyományokra épült. A közönség azonban tapssal értékelte a Nagycétényi Alapiskola kilenctagú citerazenekarának játékát (Szőke György lelkes citerás tanítja és vezeti őket), még a püspök úr is megdicsérte a citerásokaL A hallgatóság mindvégig figyelemmel kísérte a püspök úr színvonalas, tanulságos előadását, amely inkább evangelizálásnak mondható, de á hangsúlyt az abortusz, a terhesség-megszakítás elleni szellem és a vele szembeni tiltakozás jellemezte. Az előadás után a püspök úr az "Isten és ember titka" című könyvét dedikálta, amelynek jelmondata: "Lehetetlen emberi erőkkel istenivé válni, csak isteni erőkkel lehet emberivé válni." A zséreiek virággal köszöntötték a püspök urat, annak reményében, hogy a téli, zoboraljai találkozás nem múlik el nyomtalanul, hanem örökre megmarad az emberekben. Ünnepnap volt ez a Zoboralján! MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 3
