A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-01 / 1. szám

LAPOZGATÓ lönben is ezenkívül én más darabok­ban nagyon sokat játszhatok. — Theo Modes nyilatkozta egyszer, hogy "csak színész lehet tökéletes rendező". Osztod a véleményét? E.E.: — Nem értek egyet vele, mivel például Ascher Tamás, Gothár Péter, Székely Gábor stb. sosem volt szí­nész, mégis a legjobb rendezők között tartom számon őket. — Gyakran emlegetnek Ruttkai Éva méltó utódaként. Van hozzáfűznivalód ehhez? E.E.: — Nagyon nehéz erről véle­ményt nyilvánítanom. Természetesen örülök, ha Ruttkaihoz mérnek, mert az nem kis dolog. Egyébként is, Törőcsik Mari mellett ő a másik "örök szerelmem", akiket nem tudok és soha nem is akarok kitörölni magam­ból. Ezenkívül mindazokra felnézek, akik valami jót tesznek, mert tudom, hogy mennyi munka, fáradság és szerelem van benne. — Úgy tűnik, hogy rendezőként szívesebben dolgozol ifjú titánokkal, mint már befutott, idősebb kollégák­kal... E.E.: — Ez nem általánosítható, hiszen ebben a darabban is több idősebb kollégával, pl. Reviczky Gá­borral, Dráfi Mátyással Kölgyesy Györggyel dolgozom együtt, és na­gyon szívesen teszem ezt. Ugyanez érvényes az előző rendezésemre is. — Említsük meg a "West Side Story" alkotógárdájának néhány tagját! E.E.: — A szövegkönyvet Miklós Tibor fordítása alapján Kern András írta, a dalszövegeket pedig Fodor Ákos. Koreográfusunk Ladányi And­rea, a helsinki operaház szólótáncos­nője, a díszleteket Kentaur (Erkel László), a jelmezeket Bartha Andrea tervezte, dramaturgunk Böhm György, vezényel Makláry László és Kapi-Horváth Ferenc; Mariát Pápai Erika, Tonyt Kaszás Attila, Bernardot Méhes László, Riffet Seress Zoltán alakítja, de ezzel még közel sem teljes a névsor. — Végül megkérlek, hogy szólj további terveidről! E.E.: — A premier után kb. két hetet tudok pihenni, azután egy nehéz feladat vár rám: hajdani főiskolai tanárom, Horvai István rendező felkért a "Nana" címszerepére. Örültem en­nek a lehetőségnek, mert remek partnereim lesznek a darabban. Ja­nuár második felére tervezzük a bemutatót, addig iszonyatosan sok munka vár rám. Emellett szinte min­den este játszom a "Fekete Péter­ben, a "Dühöngő ifjúságban", az "Ahogy tetszik"-ben vagy a "Játék a kastélyban" — az utóbbiról most készül TV-felvétel, és mindig megné­zem az általam rendezett darabokat is, tehát bőven akad tennivalóm, de elég szívós fajta vagyok. Miskó Ildikó Az örökbefogadás nem ismer határokat A sarló és a kalapács "bukása" az orosz gyermekek ezreinek hozta meg az új élet lehetőségét — a Barbie és a Batman országában. Az örökbefo­gadással foglalkozó ügynökségek ugyanis mindinkább lehetővé teszik a pénzes amerikai házaspároknak, hogy Moszkvában és más városokban árva­házakat keressenek fel. Állítólag csak Oroszországban mint­egy 300 000 árva található a gyermek­­otthonokban. Sokukat azonban nem lehet örökbe fogadni, mert testi vagy szellemi fogyatékosok, illetve "keve­rékek". Az utóbbi években több ország kinyitotta, illetve lezárta a határait az örökbefogadók előtt. Például Albánia, Bulgária vagy Kína nem is olyan régen még minden idegentől félt, ma meg már készségesen együttdolgozik az amerikai örökbefogadással foglalkozó ügynökségekkel. Románia viszont — miután 1991-ben 2287 gyermeket küldött az amerikai árvaházakba — ideiglenesen leállította az adoptációt, mert közben gyermekkereskedelemre derült fény. Az örökbefogadók természetesen válogatnak, egészséges gyermeket sze­retnének magukkal vinni. Ám Orosz­országban ennek kevés a valószínűsé­ge, mert az árvák között nagyon sok a testi fogyatékos, vagy az orosz, és afrikai, illetve orosz és ázsiai "keve­rék". Persze számos amerikai ennek ellenére is örökbe fogadja’őket. Romániában tavaly július óta min­den árva gyermek felkerül a várakozók listájára. Hat hónap után már külföldi házaspárok is adoptálhatják őket, de a gyermeket Romániában kell átven­niük. A kínai árvaházak azoknak az amerikaiaknak szolgálnak jó hírrel, akik kislányt szeretnének örökbe fo­gadni. Ugyanis a kínai árvaházak tele vannak kislányokkal, mert a szüleik fiúutódot akartak... Ha az örökbefo­gadás megvalósul, boldogok az ame­rikai "szülők", de boldogok a kinai hivatalok is, hiszen ezáltal némi pénz­hez jutnak. Az árvaházak ugyanis az adoptálásért fizetett 15 000 dollárból 5000 dollárt kapnak. Ennek ellenére az örökbefogadás nagyon primitíven zajlik, a potenciális szülők gyakran csak a gyermek nevét és születési dátumát tudják. A vietnami árvaházak éppolyan szegényesek, mint a romániaiak. Az amerikaiak azonban tavaly csak 15 vietnami árvát adoptáltak. A szakem­berek úgy vélik, hogy az USA és Vietnam között a kapcsolatok 1993- ban normalizálódnak, s akkor talán több vietnami gyermeket fogadnak majd örökbe. Az amerikaiak a nyolcvanas évektől kezdve Peruból is adoptálnak árvákat, annak ellenére, hogy itt már több csalásra is sor került. Latin-Ameriká­­ban egy vagy két év a várakozási idő, és gyermekenként általában 20 000 dollár illetéket kémek, míg Koreában, Indiában vagy Oroszországban 8000— 10 000 dollár cgy-egy gyermek ára.-tc-A HÉT 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom