A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-25 / 26. szám
LÁTOGATÓBAN Gyerekekről, dalról, játékról, szeretetról... Terefere Halász Judittal A közelmúltban szlovákiai turnén vett részt a kicsik és nagyok körében egyaránt közkedvelt HALÁSZ JUDIT és az ALBATROSZ együttes. A dunaszerdahelyi elóKONCERT-iroda szervezőinek köszönhetően tájainkon is népes kölyökhad vigadhatott-táncolhatott a gyermeknapi előzetesként felfogható színvonalas műsoron. A népszerű "nagy játszótárssal" a forró hangulatú, komáromi sportcsarnokbeli buli után beszélgettem: — Szívesen emlékezik a saját gyermekkorára? — Nagyon szívesen, mert élménygazdag gyermekkorom volt. Persze azok az élmények nem kerek történetek, hanem apró villanások, mint például egy családi körben eltöltött reggel vagy karácsony hangulata, csínytevések stb., amelyek bárkivel megtörténhettek volna. Sajnos, testvéreim nincsenek, viszont rengeteg korombeli játszótársam volt, főleg fiúk. Ezenkívül hatéves koromig egy házban Lent: Halász Judit a komáromi dedikáció közben laktunk a fiú unokatestvéremmel, így javarészt fiús játékokat — ipi-apacsot, "Adj király, katonát!", fogócskát, bújócskát — játszottunk, rengeteget kirándultunk a budai hegyekben, sátrat vertünk, csónakáztunk. Tehát nem a drága játékszerekre volt szükségünk, hanem egymás társaságára, így közösségszerető emberkékké váltunk. Nagyon fontos volt a játék és a dal. Ugyanis édesanyám a házimunkák közben sokat énekelt, így én megtanultam tőle az összes korabeli slágert, népdalt, nótát. Szerintem az ember életébe a játék, a zene, a dal hozza a szépséget. — Úgy tűnik, hogy felnőtt korára is sikerült megőriznie a gyermek énjét... — Örökre szeretném megőrizni a gyermeket önmagámban, frissen tartani a meghatározó gyermekkori élményeket, meríteni belőlük. Egy percre sem szabad elfelejtenünk, hogy a gyermekek saját világát, problémáikat éppolyan komolyan kell vennünk, mint a felnőttek gondjait! Nekünk kell úgy viselkednünk, hogy a gyerekek bízhassanak bennünk, kitárulkozzanak nekünk, mert ők ráéreznek a hamisságunkra! Keresnünk kell a hozzájuk vezető utakat, hogy segíteni tudjunk nekik az életben való eligazodásban. — Mióta lép fel gyermekműsorokkal? — Kb. húsz éve szerepelek gyerekek előtt. Amikor a fiam egyéves volt, kaptam egy ajánlatot egy bábfilmsorozatban, azaz öt— hat éves apróságoknak kellett mesélnem a TV képernyőjén. Egy év múlva Bródy Jánossal elkészítettük a "Kép a tükörben" című lemezt, amely nemcsak gyerekekhez szólt, mert nagyon sok felnőtt-motívumot is tartalmazott. Ekképp — szinte akaratunk ellenére — kitaláltunk egy új műfajt, vagyis verseket adtunk elő popzenekísérettel. — Odahaza is maradt ideje, energiája a játékos-dalos anyukaszerepre? Szigorú kritikusának bizonyult a fia? — Szerintem ha az ember gyermeket vállal, kell, hogy elég időt szánjon rá! Természetesen anyukaként is sokat énekeltem, játszadoztam a fiammal. Szerencsére (?) nem volt szigorú bírám, megelégedett az általam nyújtott műsorral. — Felnőtt színjátszás, gyermekműsorok. családi gondok — teljes mértékben kitöltik az életet? — Nagyon szerencsés dolog, ha az embernek olyan foglalkozása van, ami örömmel tölti el. Én ezt elmondhatom magamról. így minden további foglalatosság — hobbi (pl.. az olvasás, sportolás stb.) valamiképp mindig összefügg a hivatásommal. Emellett vezetem a háztartást, gondoskodom a fiamról, akárcsak más mamák. — Az űj műfaj születése után milyen volt a folytatás? — Az első két lemez megjelenése után Bródy Jancsi azt ajánlotta, hogy vállaljak nyilvános fellépéseket is, hiszen létezik egy zenekar — a BOJTORJÁN, amelyik minden dalomat megtanulta, és szívesen kísérne a koncerteken. Mitag adás, először borsódzott a hátam a nyilvános fellépésektől, mivel féltem a zajos gyerekközönségtől. De azután a srácok lekötöttek egy műsort a szentendrei művelődési házban, és nem lehetett visszalépni. Szorongva, izgatottan álltam ki a gyerekek elé, és hamarosan beigazolódni láttam a feltevésemet: a nézőtéren nagy zaj keletkezett. Azonban amikor jobban odafigyeltem, rájöttem, hogy nem morgolódást hallok, hanem a saját dalaimat a nézőtéren. No, ezen felbátorodtam. és megjött a kedvem a további koncertekhez is. Egyre bensőségesebb lett a koncertjeink hangulata 2 A HÉT
