A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-18 / 25. szám
HÍRMONDÓ Figaro (tragikomikus) házassága Évadzáró bemutató a Komáromi Jókai Színházban Amikor felröppent a hír, hogy a Komáromi Jókai Színház évadzáró bemutatója a "Figaro házassága" lesz, az egyszeri ember berzenkedni kezdett: "Igaz, hogy az operett-műfajban kitűnően helytállt ez a társulat. No, de egy Mozart-operában...?" Azután megnyugodott, amikor tapasztalta, hogy csupán PIERRE-AUGUSTIN CARRON DE BEAUMARCHAIS két felvonásba sűrített (keser-)vigjátékának a bemutatására vállalkozott a komáromi gárda. Nem csoda, hogy emberünk többet hallott Mozartról, mint az említett francia drámaíróról. Hiszen bár a 18. század második felében alkotott írót sokan a vígjátékirodalom halhatatlanjai között tartják számon, mindössze két maradandó művet írt: "A sevillai borbély"-t és annak folytatásaként a "Figaro házasságá'M. (A harmadik "Figaro"-darab: "A bűnös anya" feledésbe merült. — a sz. mj.) Valóban ki is volt ő? Egy órásmester fiaként vált a polgári tisztesség irodalmi élharcosává, miközben magánéletében pénzügyi botrányokba, fegyvercsempészetbe és egyéb zűrös ügyletekbe Mák Ildikó és Boldoghy Olivér Mokos Attila és Dósa Zsuzsa keveredett. Eközben megalapította az írók Társaságát, megkezdte Voltaire műveinek kiadását, drámaíróként pedig Diderot eszméi lelkesítették, az 1789-es forradalom előtti évtized derűjében éles szemmel fedezte fel a lappangó társadalmi feszültségeket. Remekül ábrázolta a korabeli feltörekvő francia polgárt (mintegy önmagát), aki a nép nevében vádolta az erkölcstelen elnyomó hatalmat. Ilyen jellegzetes alulról jött alak a darabbeli Figaro is, aki bár csavaros eszének, a hétköznapi dolgokban való jártasságának, gyakorlati érzékének köszönhetően kiemelkedett polgártársai közül, azonban továbbra sem feledkezett meg az erkölcsi értékekről, és nemesi körökben csak szolgaként kezelték őt. Ez a "Columbo"-ballonkabátba bújtatott figura jelent meg a komáromi színpadon, hogy a FORGÁCH ANDRÁS által fordított darab felvezető monológjában borbélymúltjáról, eddigi, turpisságokkal fűszerezett életútjáról számoljon be a nézőknek. Mi tagadás, akárcsak hajdan a hasonló kiállású, esendő, ugyanakkor agyafúrt nyomozót, most is csakhamar szívünkbe zártuk az igazság kiderítése érdekében olykor-olykor fondorkodásra is kapható grófi inast, Figarót (MOKOS ATTILA fh.). Megkapó volt a címszereplő jellemábrázoló képessége, ahogy az őrült nap képtelen eseményei során ábrázolta az inas jellemének sokszínűségét — a féltékeny hősszerelmestől a fifikus intrikusig. Bárcsak minden végzős főiskolásunktól hasonló színvonalú vizsgaelőadást láthatnánk! "Mindenki valakinek a gyereke..." — hangzott el az aranyköpés a játék során, amit akár így is folytathatnánk: ... és valakinek a szerelme és/vagy házastársa. Annál is inkább, mert ez a mű a különféle férfi—nő kapcsolatokat is kipellengérezi, miközben a nézők közül is jópáran önmagukra ismerhetnek. Ezért, miközben derülünk a frappáns történéseken, az élvezetes játékon, tűnődjünk el tragikomikus emberi gyarlóságainkon is! Negatív énünk darabbeli megtestesítője Almaviva gróf (BOLDOGHY OLIVÉR), a szoknyavadász kujon, aki vizet prédikál, és bort iszik. Boldoghy fiatal kora ellenére is érett színészként "fogta meg" Fotó: Nagy Tivadar a közönséget már első színre lépésekor. Most is bebizonyította, hogy egy sokoldalú tehetség egyaránt képes tragédiák és komédiák másmás fajsúlyú hőseinek a hiteles alakítására is. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a szebbik nem képviselői közül hasonló kaliberű színésszé válik a Suzanne komornát alakító DÓSA ZSUZSA fh. is. Érzékletesen tárta fel a komorná inashoz mélyen kötődő szelíd szerelmes énjét és a kéjsóvár gróf karmaiból bármi áron-módon szabadulni akaró amazon énjét is. A szerelmi négyes utolsó tagja. Rosina grófné, azaz MÁK ILDIKÓ, akit az "Árpád-házi Szent Margit" (1991) címszerepe után végre ismét főszerepben láthattunk viszont. Egzotikus szépsége és kiforrott jellem- és helyzetábrázoló tehetsége miatt alkalmas a vonzó, ugyanakkor tiszteletre méltó, önmagával és férjével viaskodó grófné megformálására. Ezért csöppet sem vesztett a társulat és a közönség azzal, hogy Tóbiás Szidónia fh. pár próba után visszaadta a neki szánt szerepet. Remek karakterszínészi képességeikről tettek tanúbizonyságot a további szereplők. Véleményem szerint HOLOCSY ISTVÁN (Bartolo doktor) a "Caliguló" óta ebben a darabban nyújtotta legjobb alakítását. KUKOLA JÓZSEF fergeteges "ügyeletes hülyegyerek"-szerepeivel már többször is bizonyította komédiázó képességét. Ez alkalommal Cherubin apródként (főleg szerelmi dalocskája éneklése közben) késztette harsány hahotára a közönséget. (Bár a színész alkata részben korlátokat szab lehetőségeinek, mégis ki kellene próbálni e tehetséges fiatal színészt másféle szerepekben is!) Ugyanígy testreszabott és ügyesen megformált volt Marcelina, nagyhangú házvezetőnő (NÉMETH ICA), Ántonio, hörpintgető kertész (DRÁFI MÁTYÁS), Bazilio, öntelt zenetanár (FARKAS TAMÁS m.v.), de Hübele, mamlasz törvényszéki alelnök (PÖTHE ISTVÁN — a darab rendezőasszisztense), Fanchette, belevaló fruska (KECSKÉS MARIKA stúdiós), Dupla-Marék írnok (FERENCZ BÁLINT stúdiós), Pedrillo lovász (VARGA TIBOR) és Naplop pásztorfiú (DARÁZS LÁSZLÓ stúdiós) szerepe. A történetről részletesebben nem írok, hogy valami meglepetés is érje a nézőket. Tulajdonképpen csak két apróság zavart az előadás során. Antonio egyik kijelentése, amelyben Figarónál alacsonyabb alakként tüntette fel az ablakon át kiugró, s a valóságban magasabb Cherubmt. Továbbá annak a tudata, hogy Figarót negyvenéves fickóként emlegették, holott Mokos Attila egy valós korának éppen megfelelő inast alakított. Hm. MÁRTA ISTVÁN m.v. zenéje hangulatával erősítette a darab mondanivalóját. A színházhoz visszatért FÁBIKNÉ NAGY ERZSÉBET korhű kosztümjei megfelelően illeszkedtek a rendezői elképzelésekhez. Akárcsak HAJDÚ LÁSZLÓ m.v. díszletkompozíciója, amelyet időnként ojajozottabban kellett volna működtetni... Ötletes megoldás volt a "világosban sötétet" játszadozás alatti ha(ra)ngok alkalmazása. Végül szólok a produkció első számú mesteréről, IGLÓDI ISTVÁN m.v. rendezőről, akinek segítséget nyújtott Pőthe István mellett FRENKÓ ZSOLT m.v. játékmester is. Ahogy az "Osztrigás Mici" (1988) és a "Csókos asszony" (1991) rendezése során, most is színvonalas, közönségcsalogató produkciót alkotott. Szórakoztat és elgondolkodtat — megfelelő arányban, miközben nem hágta át a jóízlés határait. Sikergyanús a társulat évadzáró produkciója, amely előtt TÓTH LEHEL, fiatal vágsellyei fotóművészünk alkotásait tekinthették meg az érdeklődők, a minigalériában. MISKÓ ILDIKÓ 8 A HÉT
