A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-18 / 25. szám
HÍRMONDÓ Thomka Beáta előadása Pozsonyban Úgy látszik, van még olyan téma, amelyre a Szlovákiai Magyar írók Társaságának eddigi rendezvényeit ignoráló írók, irodalomkedvelők is kíváncsiak. Ez a téma pedig nem más, mint az irodalom korszerűsége, a századvég irodalmi irányzatai, amelyeket gyűjtőnevükön posztmodernnek neveznek. A május végéntartott rendezvényen a budapesti ELTE tanára, Thomka Beáta előadásában csupán jelzésszerűen tért ki korunk irodalmának és az ezzel összefüggő társadalmi-történelmi folyamatoknak a problémájára. Ő inkább beszélgetni akart a témáról az egybegyűltekkel, hiszen napjaink irodalmáról főleg az érintettek, tehál maguk az írók mondhatják el a legtöbbet. Egyáltalán meghatározható-e a posztmodern? Az előadó szerint a posztmodern nem más, mint egy ellenmondásos folyamat, amely nálunk — akár a többi irányzat — eléggé elkésett. Persze ennek a "késésnek" is megvannak a maga társadalmi-történelmi okai. Az előadás nyomán kialakult beszélgetésben íróink, irodalmáraink mondták el a témával kapcsolatos véleményüket, észrevételeiket, és kérdéseket tettek fel az előadónak. Befejezésként Thomka Beáta kijelentette: — A sokfé leség elismerése kell hogy jellemezze ezt az időszakot Az irodalomban is...-bet Fotó: Prikler László N C S U N K ANYA NYELV Figyeljünk jobban Az idegen szavak formájáról, használati köréről mar több ízben beszéltünk. Elmondtuk például, hogy a magyar nyelv jobban ragaszkodik a latin vagy a görög nyelvből átvett szavak eredeti formájához, mint a szlovák vagy a német nyelv. így például magyarul praxist mondunk, nem praxot, kvalitást, nem pedig kvalitát stb. A mai alkalommal néhány latin szó, kifejezés helyes kiejtésével és helyes írásával szeretnék foglalkozni. Nem is olyan régen — még öt—hat évtizeddel ezelőtt is — igen sok latin formulát, szállóigét, közmondást használt a beszélt nyelvben a klasszikus műveltségű magyar ember. Volt ebben talán egy kis sznobság, más szóval: a műveltség fitogtatása, am ez. inkább azok részéről nyilvánult meg, akik nem az iskolában tanulták meg a klasszikus kifejezéseket, hanem csak úgy hallomásból ismerték őket. Az idősebb nemzedék mindmáig meglehetősen jól ismer egy egész sereg hosszabb-rövidebb latin kifejezést, ha ma már ritkábban használja is őket. Ilyenek például: pro domo — házi használatra, de facto — valóban, ténylegesen, de iure — jog szerint, vis maior — elháríthatatlan akadály, de nobis, sine nobis — rólunk, nélkülünk stb., stb. A katolikus hívők ismerték a latin liturgikus szövegeket, s ha nem is értették ezek minden szavát, bizonyos szövegrészek jelentésével tisztában voltak. Tudták, mit jelent a Dominus vobiscum, meg az ite, missa est stb. Közismert volt az a miserészlet is, amely Isten Bárányáról szól: Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, dona nobis pacem, azaz: Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, adj nekünk békességet. És most érkeztünk el oda, amiről voltaképpen beszélni akarok, a helyes kiejtéshez. A múltkoriban a Kossuth rádióban egy jeles magyar színész mondott el egy verset, amelyben néhányszor szerepelt a katolikus liturgiából ismert latin mondat: dona nobis pacem. Miért, miért nem, az előadóművész ezt következetesen így mondta: donna nobis az idegen szavakra! pacem. Nos, a klasszikus latin nyelv donna szóalakot nem ismer. A donna olasz szó, jelentése úrnő, és a latin domina szóból származik. Az idézett mondatban a dono, donare ad, ajándékoz jelentésű latin ige felszólító módjának — imperatívuszának — egyes számú második személye, az adj jelentésű dona szóalak szerepel, melyet egy -n-nel írunk és úgy is ejtünk. Egy szlovák napilapban olvashattuk ezt az eltorzított latin kifejezést: qui prodest. Ennek helyes formája cui prodest, jelentése: kinek érdeke?, kinek van belőle haszna?, kinek fontos? Aki ezt a rövidke mondatot hibásan leírta, vagy azt nem tudta, hogy a prodest latin igének a vonzata a magyar részes határozónak megfelelő datívusz eset, amely a ki, kicsoda jelentésű latin quis (ejtsd: kvisz) kérdő névmás esetében cui (ejtsd: kui), vagy pedig azt nem tudta, hogyan kell ezt a cui ionnál leírni. Az a gyanúm, hogy az utóbbi okról van szó, mert az illető alighanem csak hallotta ezt a cui prodest formulát, de leírva nem látta. Nem tudta azt a szabályt, hogy a q (ku) betűt minden nyelvben, amelyben használatos, tehát például a latinban, franciában, olaszban, németben — akár szókezdő mássalhangzóként, akár valamely szó belsejében fordul elő —, mindig csak egy -írbetűvel együtt írják le, s ezt az. -u-t külön nem ejtik ki. Tehát ha azt írjuk le latinul: q, u, i, ezt Jtv/'-nek kell olvasni, nem kui-nnk. A quis latin kérdőnévmás dativuszát, a cui formát c-vel és -íí-val írjuk, nem pedig q-val. Még annyit tehetünk hozzá, hogy a q betű csak rövidítésként szerepel -u nélkül, például a métermázsát egy egyszerű g-val jelöljük. Mindebből az a tanulság: nem szégyen valamit nem tudni, de arra valók a megfejelő szakkönyvek, szótárak, lexikonok, hogy utánanézzünk annak, amiben nem vagyunk vagy nem lehetünk biztosak, mert nem volt alkalmunk megtanulni. MAYER JUDIT AGYKONTROLL TANFOLYAM Mosonmagyaróváron, a Városi Művelődési Központban (Engels utca 14.) 1993. október 30—31 -én és november 6—7-én. Részvételi díj: 6400,— Ft. Nyugdíjasoknak, diákoknak, házaspároknak kedvezmény! A HÉT 9
