A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-15 / 3. szám
OTT JÁRTUNK Az nem titok, mennyibe kerül ez a szórakozás és mennyi ideig tart? — Nem titok. Ezerkétszáz koronába kerül és negyvenöt percig foglalkozunk a vendéggel. És ha külön kívánsága van, akkor az mennyibe kerül? — Az attól függ, hogy milyen a kívánság. Átlagban egy-egy kívánság teljesítése plusz háromszáz koronába kerül. Ne haragudjon meg a kérdésért, de ha egy férfi nagyon beindul, Ön hogyan tudja őt lehűteni? — Akkor mindig úgy csinálom, hogy az a férfi eljusson a csúcsra. Ez itt normális. Miután a férfit megmasszíroztam, beszélgetünk közben, elmondja, hogy neki ez milyen jó, mennyire jólesik, és hogy neki eddig még soha senki nem csinált ilyet, akkor én is azt akarom, hogy elérje azt a bizonyos pontot. Önök este hattól reggel hatig tartanak nyitva. Egy éjszaka alatt hány paciense szokott lenni és honnan? — Ez egy új bár, és nekem eddig legtöbb három volt egy éjszaka, de még nincsen nagy forgalom. Voltak nálunk például olaszok is, de vannak ügyfeleink Komáromból is. Beszél Ön nyelveket? — Igen, beszélek. A szlovákon és magyaron kívül németül és konyhaszinten angolul és olaszul. Gondolom, nincsen férjnél? — De igen, és a férjem tudja, mi a munkám. Egy kislányom is van, ötéves. És a férje mit szól ahhoz, hogy feltételezem, rajta gyakorol és próbálja ki a módszereket? — A férjemnek vannak különleges kívánságai, Ő egy kíváncsi természetű férfi. Amikor hazamegyek, kíváncsi arra, mi is történt az éjszaka, hogy milyen is volt az a férfi, mit is akart, tehát az érdekli, nem tudtam-e meg valami újat. Szereti, ha elmesélem neki. Nem féltékeny típus. Az Ön szakmája mellett nem is igen lehetne... — Nézze, ha valaki valakit szeret, akkor mindent meg lehet érteni. Én ezt kizárólag a pénzért csinálom, és ezt a mai világban meg kell érteni. Említette, hogy Bécsből érkezett haza. Oda hogy került ki? — Valamikor énekeltem, és mint énekesnő kerültem ki, dé az éneklés nem sokat hozott a konyhára. Miután a férjemmel megegyeztünk, a főnökömön keresztül bekerültem egy szaunabárba. Mint pultosnő dolgoztam először, de aztán láttam, hogy a nálam fiatalabb lányok a dupláját keresték, mint amit én, erre mondtam a férjemnek, hogy mért ne csinálhatnám én is azt, amit ők, hát mi van abban, azzal őt lényegében még meg nem csalom. így kerültem a szaunába, ahol volt masszázs, cirokkal vertük a férfit, krémmel kenegettük, de tovább nem mentünk. Amikor elkezdte ezt a munkát, nem volt valami visszatartó erő, szégyenérzet Önben. Vissza tud emlékezni az első esetre? — Volt bennem szégyenérzet, de mindig arra gondoltam, hogy valójában ezt a pénzhelyzet hozta. Elmentem az üzletek mellett és csak néztem a kirakatokat. Gondolkodtam, hogy ha más bizonyos dolgokat megvehet magának, akkor én mért ne vehetném meg. Emlékszem az első esetre is. Nagyon féltem. Bementem a szobába és remegtek a lábaim. Nem kényszerítettek, teljesen- önszántamból mentem, de akkor még teljesen kezdő voltam. Élőtte egy hölgy megmutatta, hogyan kell. Még az volt a jó, hogy éppen olyan klienst fogtam ki, aki nem akart semmit, csak elbeszélgettünk. Mikor ezen átestem, akkor aztán már normálisan jött a többi. Egyáltalán meglehet ezt a szakmát szokni? Hiszen akadhat olyan kuncsaft is, akit esetleg nem szeret, nem szimpatikus... — Volt olyan, hogy ez egy nem szimpatikus kuncsaft, de akkor is megpróbáltam megtalálni abban az emberben egy belső érzést. Nem azt nézem, hogy a férfi gyönyörű legyen, hanem teljesen mást. Tulajdonképpen amit ön végez, az egy szexuális rehabilitáció. Egyetért ezzel? — Igen. Ön jól ismeri a férfiakat Kik a legvérmesebbek? — Az olasz férfiak a legvérmesebbek, az itteniek ezt az egészet még nem ismerik, eljönnek, érdeklődnek, körülnéznek, inkább a kíváncsiság hozza el őket. Van olyan is, aki anyagilag megengedhetné magának, de fél. Volt itt már olyan férfi, akinél esetleg kudarcot vallott? — Szerencsére ilyen eddig nem volt... És aki mindent akart. Az ilyet hogyan utasítja vissza? — Megmondom neki, hogy itt azt nem szabad. Az ajtókon vannak kukucskáló üvegek, amin be lehet nézni, és ha netán a hölgy "megfeledkezne a tilalomról", akkor azonnal kirúgják. Van aki ezt a munkát állandóan figyeli? — Az attól függ, hogy milyen a hölgy: megbízható-e, vagy nem megbízható. Egy idő után már csak néha néznek be, hogy rendben van-e minden. Mi van akkor, ha a férfi a hölgyet megtámadja vagy erőszakos? — Vannak itt olyanok, akik vigyáznak ránk. Nem szokásom megkérdezni, de most elárulná, hány éves? — Huszonkettő. Hát Tina asszony, az idő lejárt, köszönöm a lelki kezelést. A testire esetleg visszatérhetünk, ha cikkemért esetleg kapok annyit, de tapasztalatból mondom, hogy ne reménykedjen , ne várjon. Kívánok jó éjszakát, illetve jó munkát. BEKÉ ISTVÁN Tudósítás az asztal alól Hanyatló kor, hanyatló világ, hanyatló világmindenség; a kor gyermekei az asztal alatt, mintha keresnének valamit, elgurult szerencséjüket vagy az elgurult jovot. de lehet hogy nem keresnek semmit, csak beestek az asztal alá kiütötte okét a bor vagy a sör esetleg valamelyik felebarátjuk, egyszóval a balszerencse, mindenesetre jobb dolguk van, mint az utcán alvó hajléktalanoknak nekik legalább van tető a fejük fölött az asztal teteje Szilveszter elhatározta, hogy interjút készít egy asztal alatti polgártársunkkal, nem árt tudni, mi zajlik ezekben a padlóra került koponyákban1 Megivott néhány féldeci rumot az Isten hozzád nevet viselo kocsmában és elegánsan bezuhant az egyik sarokasztal alá. ahol már ketten is bóbiskoltak egy terjedelmes sórtócsában Bemutatkozott. — Szilveszter vagyok, a riporter — Én meg már az újév vagyok, komám — szólt kedvesen az egyik tagbaszakadt elfekvő és belenyalt a sörtócsába — mit szeretnél tudni? — Hát például hogy ityeg a fityeg? — Hatalmas dolgokat kérdezel, édes egy komám nagyon súlyos dolgokat Mert nagyon távolra kerültem én mindenfele ityegéstol. így hát arra sincs idom, hogy a fityeggel törődjem: egyáltalán nem érdekelnek engem ezek a filozófiai fogalmak — Mégis: mi foglalkoztatja uraságodat mostanság’ — Leginkább a posztmodern irodalom És a szürrealista festészet, imádom Salvador Dalit nagy kár, hogy elpatkolt az öreg. szeretnék egyszer akkora bajszot növesztem, mint neki volt. Van egy cigid’ Szilveszter megkínálta beszédes asztal alatti szomszédját cigarettával. om3ga is rágyújtott és tovább kérdezősködött — A politika nem érdekli’ — Már hogyne érdekelne1 Nagyon is érdekel, de csak a magas politika Például szörnyen izgat, hogy Clinton, az uj amerikai elnök, miért szereti jobban a macskákat a kutyáknál Ismét belenyalt a sorbe amely szép lassan csordogált az orra előtt — Igyál te is — kínálta Szilvesztert szenvedélyesen — nem vagy szomjas’ Majd így folytatta: — Azt mondtam, hogy messzire kerültem én holmi filozófiáktól, de elmondhatom, hogy ugyanakkor közelebb kerültem a lényeghez Ez az asztal alatti helyzet önfegyelemre tanít, itt nem lehet ugrándozni, mert bevágod a fejed az asztallapba, itt egyéb dolgokat'sem csinálhatsz, például hiába szeretnél beleharapni valakinek a bokájába vagy a lábikrájába, nem teheted, mert orrba rúgnak Tehát nyugodtan maradsz, vagyis szabad, mert ugye a szabadság maga a felismert szükségszerűség, ez ügy hangzik, mint valami filozófiai tétel, pedig csak népi bölcsesség, mégha egyes bölcselők gyakran hangoztatják is a saját szamárságaik igazolására.. ... szabad vagyok, tehát azt csinálok, amit akarok, vagyis semmit Vedelem a sört ami egyenesen ide folyik a számba, nem veszek részt eszmék és országok szétverésében sem az örömünnepeken Persze az nagyon idegesít, hogy Clinton miért szereti a macskákat, de elobb-utóbb abba is belenyugszik az ember ZS NAGY LAJOS A HÉT 3
