A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-28 / 22. szám
Nem csak a csonka híd a gond.., Beszélgetés Ján Oraveccel, Párkány polgármesterével Párkány 13 320 lakosával — melynek háromnegyed része magyar nemzetiségű — a huszonkét községet egyesítő Déli Régió központja. A római korban ANAVUM nevű tábor állt a helyén, szemben a Duna jobb partján lévő SALVA településsel, melyből később a mai Esztergom, a magyar királyok koronázóhelye alakult ki. A Duna baloldalán lévő települést 1075-ben említik először a krónikák KAKATH néven. 1543-ban a török hódoltság egyik fontos erődje épült itt, a városi rangú Parkan. 1683-ban véres ütközetben dicső győzelmet aratott a megszállók fölött Sobieski János lengyel király a Lotharingai Károly. A város szabad lett, és sokáig Parkan-Párkány név alatt élt, ám 1948 óta Štúrovo néven ismert. A város legnagyob kincse a 40 °C hőfokú melegvíz-forrás és a Vadas réten létesített fürdőkomplexum. Az iménti mondatokat egy, a várost bemutatni szándékozó kis brosúrában olvasom. A kiadványban mindössze egy kép tanúskodik a második világháborúban tönkretett Mária-Valéria hídról. Pedig az utóbbi egyre gyakrabban kerül szóba a város és a környék lakói között. Legutóbb, május másodikán a híd csonkjain tartott Valéria-napi ünnepségek után a Rákóczi Szövetség nyílt levelet tett közzé, amelyben egyebek mellett a következő áll: "Az önállóvá vált Szlovákia az országszervezés gondjai közben, aligha szentelhet kellő figyelmet e híd ügyének. A magyar kormányzat pedig helyi érdekűnek nyilvánította a kérdést. Éppen ezért fokozott felelősség hárul a két érintett önkormányzatra. Jelenleg az ő előkészítő munkájukon múlik a hídépítés megszervezése..." Ján Oravec, Párkány polgármesterétől kérdezem: mi újság a híd körül? — Mi mindent megtettünk. Nézetem szerint, addig nem fogunk tudni előrelépni, míg a két ország kormánya, esetleg a két közlekedésügyi miniszter le nem ül, s nem rögzíti szerződésben, vagy szándéknyilatkozatban, hogy mindkét fél szorgalmazza a híd befejezését. Úgy tudom, a szlovák és a magyar közlekedésügyi miniszter már a közeljövőben találkozik egymással, s ha döntés születik a híd befejezését illetően, akkor el lehet kezdeni az anyagi eszközök beszerzését. — Milyen a kapcsolat a híd két csonkja mögött fekvő városok, azaz Esztergom és Párkány között? — Nagyon jó. Testvérvárosi kapcsolatban vagyunk egymással. Főleg a kultúra és az oktatásügy terén jó az együttműködés. Rendeszeressé vált a párkányi és az esztergomi iskolák közötti diákcsere. Természetesen a hivatalos kapcsolatokon kívül a két város lakói között is nagyon jó a viszony. — A hatvanas években Párkány járási székhely volt. Most ismét szorgalmazzák a Párkányi járás létrehozását. Milyenek a fejlemények ez ügyben? — Bízunk abban, hogy az új területi elrendezés következtében Párkány ismét járási székhely lesz. Ezáltal több államhatalmi szerv költözhetne a városba. Most a város lakóinak, de főként a környékén élőknek meglehetősen időigényes az ügyintézés. Hiszen Szálkáról vagy Helembáról először Párkányba kell utaznia annak, aki a járási székhelyre, tehát Újvárba készül ügyes-bajos dolgát elintézni. Érsekújvárban van a geodézia, bíróság, járási hivatal, kórház... A hatvanas években a Párkányi járásnak mintegy harminc-harmincötezer lakosa volt. Ma is megközelítőleg ennyi embernek könnyítenénk a helyzetén azzal, hogy a járási székhely közelebb kerül hozzájuk. — Említette a kórházat. Úgy tudom, Párkányban, már hosszú ideje gondot jelent, hogy a városnak csak orvosi rendelői vannak... — Már régóta szeretnénk felépíteni egy kórházat a városban. Jelenleg addig jutottunk, hogy folyik a kórház számára megfelelő terület kijelölése. — Milyen a szociális helyzet a városban? — Sajnos, ez az utóbbi időben egyre rosszabb. A munkanélküliség a tavalyi évben még tíz százalék alatt volt. Ez mára tíz-tizenegy százalék körül mozog, s félő, hogy még ennél is nagyobb lesz. A környékben a legtöbb munkalehetőséget a Dél-szlovákiai Cellulóz és Papírgyár nyújtja az embereknek. Eddig a gyárból főleg a nyugdíjasokat küldték el vagy azokat, akik nem jártak rendesen a munkahelyükre, nem végezték el megfelelően a rájuk bízott munkát. Most a gyárban is csökkentik a munkaerőt, s valószínűleg olyanok is az utcára kerülnek, akik becsületesen elvégzik a rájuk bízott feladatokat, s a nyugdíjkorhatártól is még messze vannak. Ugyanilyen a helyzet a környező falvak mezőgazdasági szövetkezeteiben is. Tehát a munkanélküliség nő, újabb munkalehetőség viszont nincs kilátásban. — Talán a magánvállalkozások enyhítenének ezen a gondon... — A városban körülbelül ezer magánvállalkozás működik. Ezekben főleg a családtagok dolgoznak, s ma senkinek sem érdeke, hogy sok munkaerővel dolgozzék. A cél: minél kevesebb ember, így hatékonyabb a munka. — A szociális helyzet romlásával nő a bűnözés. E téren mi a helyzet Párkányban? — Az utóbbi időben főleg a lopások száma nőtt. A városunkban — szerencsére — nem fordulnak elő olyan bűntények, mint a gyilkosság, a rablótámadás. Sajnos, addig, amíg a rendőrök létszámát nem tudjuk növelni, esély sincs a bűnözés megfékezésére. Jelenleg a város területén tíz városi rendőr teljesít szolgálatot. Ez édeskevés. Szinte állandóan jegyzőkönyveket vesznek fel, kihallgatásokat végeznek, alig marad idejük arra, hogy a terepet járják. Ahhoz, hogy növeljük a rendőrök számát pénz kellene, s ebből bizony kevés van. — Ön szlovák nemzetiségű, s egy olyan városban látja el a polgármesteri teendőket, amelynek a lakossága háromnegyed részben magyar... — Nyugodtan kijelenthetem: a városban nincsenek nemzetiségi problémák, s személy szerint nem is félek attól, hogy nemzetiségi konfliktusok veszélye fenyegetne Párkányban. Úgy gondolom, sokkal nagyobb és reálisabb az esélye annak, hogy a gazdasági és a szociális helyzet válik tarthatatlanná. S ez éppen úgy érinti mind a szlovákokat, mind a magyarokat. KAMONCZA MÁRTA 6 A HÉT
