A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-07 / 19. szám
SORSOK ELET-SZENVEDES-HALAL "I Szép tavaszi nap. A napsugarak jótékonyan árasszák szét a kellemes meleget, az üde zöld fűben virítanak a sárga nárciszok, a friss levegőben ibolya- és jácintillat keveredik. Ilyenkor keríti az embert hatalmába az az érzés, hogy milyen csodálatos dolog az élet, s élni milyen csodaszép. A galántai kórház gondosan ápolt parkjában, a díszcserjék között még mindig tart a kellemesen jó érzés. Odabent az épület ötödik emeletén fekvő súlyos betegek teljesen közömbösek a szép tavaszi napsütésre, az ibolya- meg a jácintillatra, a nyíló, virítóan sárga nárciszokra. Az egyik, alig kilencnégyzetméternyi területű helyiségben egy huszonöt éves fiatalember fekszik már tizenhét napja. Egy hétig lélegeztető gépen feküdt, mesterségesen táplálták. Aztán sikerült olyan eredményt elérni a betegnél, hogy márönállóan lélegzik, táplálkozik, ellátni viszont saját magát nem tudja, nincsenek koordinált mozgásai, nem lehet vele kommunikálni, az életből semmit nem érzékel, magatehetetlenül forgolódik az ágyban, s néha a fogait vicsorgatja. Ez minden, amit tud, s valószínűleg amíg él, ettől többre már nem lesz képes. Akár több évtizeden keresztül is így élhet, teljesen öntudatlanul, mások segítségére szorulva. Az osztályos orvos dr. Mészáros Miklós sem tudja, hogy a fiatalembert milyen baleset ihez az embernek nincs joga. érte, hogyan, milyen körülmények között szenvedett károsodást. — Az egyik reggel a fiú nem ébredt fel, hiába ébresztgették, nem adott életjelt magáról. Ekkor kihívták a mentőket. A srácot ideszállították. Lélegeztető gépre kapcsoltuk, infúziókat adtunk neki, s elértük azt, hogy most már tud lélegezni és táplálkozni — mondja az orvos. Amíg beszél, a fiatalember az egyik oldaláról a másikra fordul, húzogatja a takarót. A szakember szerint olyan agykárosodást szenvedett, hogy a jelenlegi állapotánál jobbra nemigen lehet számítani. Huszonöt évesen lényegében élő halott. Ő már sohasem fog gyönyörködni a tavaszi virágokban, sohasem fogja élvezni a jótékony napsugarakat, nem fogja tudatosítani az ibolya- meg a jácint kellemes illatát. Eutanázia — igen vagy nem? Nagy vihart kavart a holland parlament ez év február 9-én hozott döntése, amelynek értelmében a világon egyedül Hollandiában engedélyezik — természetesen bizonyos feltételek mellett— az eutanáziát. A törvény szerint az eutanázia ugyan továbbra is tizenkét éves börtönbüntetéssel járó bűn-II cselekmény, de az aktív eutanáziát végrehajtó orvosok ellen nem indítanak eljárást, ha megtartanak bizonyos feltételeket. Ezek közül a három leglényegesebb: a beteg állapota reménytelen: szenvedései elviselhetetlenek; s már több ízben határozottan kifejezte szándékát, hogy meg akar halni. Az eutanáziát végrehajtó orvosnak ki kell kérnie egy kollégája véleményét, és írásos jelentést kell készítenie, melyet a halál bekövetkezte után megvizsgál a törvényszéki orvos és a bíró, akik végső soron ítéletet mondanak az eljárás törvényességéről. Az új törvény véget vet az országban folyó néhány évtizedes vitának, és szentesít egy hallgatólagosan megtűrt, ám jogilag ez idáig megalapozatlan gyakorlatot. Ezzel kapcsolatban rögtön felemelte hangját a katolikus egyház, s nyilatkozatban ítélte el az eutanáziát. A holland püspöki kar pedig felhívást intézett Hollandia törvényhozói testületéhez, amelyben hangsúlyozza egyebek mellett, hogy "az eutanázia, akár parancsra, akár kérésre hajtják végre, gyökerében sérti az élethez való elsődleges és isteni jogot, minden egyéb jog alapját". Sálka László pozsonypüspöki plébános a következőképpen tömöríti a katolikus egyház véleményét az eutanáziáról: — Az Isten az élet adója, senki másnak nincs joga arra, 2 A HÉT
