A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-30 / 18. szám
FIGYELŐ Francis Ford Coppola, a híres amerikai rendező (a Keresztapa-filmek, az Apokalipszis most, a Cotton Club stb. alkotója) legújabb filmjében, a Draculában (Bram Stoker's Dracula) a vérszívó vámpír történetét dolgozta fel Bram Stoker (1847— 1912) ír író 1897-ben napvilágot látott Dracula című könyve alapján. Dracula gróf életét már sokan filmre vitték (160 film, illetve televiziós adaptáció készült eddig belőle), úgyhogy mindenki — beleértve természetesen a filmszakmát is — izgatottan várta, vajon milyen lesz, mennyiben hoz újat Coppola Draculája? A bevezető képsorok a történelembe — a XV. századba vezetnek vissza bennünket. Vlad Dracull román gróf (Gíjry Oldman) csatába indul, hogy megállítsa a pogány sereget. Amikor a győzelem után hazatér, szörnyű hír fogadja. Imádott felesége öngyilkos lett bánatában — mivel a törökök egy nyílvesszővel Vlad halálhíréről szóló hamis üzenetet lőttek be a várba. A várúr szíve megtelik haraggal. A tragédiáért Istent okolja, úgy érzi, hogy amíg ő a keresztény Istenért harcolt, az elárulta és elvette tőle szeretett hitvesét. Mindent elátkoz, ami addig szent volt a számára. Elhatározza: gonosz útra tér, és vért fog inni... A következő képek már a múlt század végi Londonban játszódnak, ahol a vérszívó vámpír egy titokzatos fiatalember képében rontja meg Lucyt (Sadie Frost), de még az erényes Minát (Winona Ryder), szeretett feleségének a reinkarnációját is halálosan elbűvöli. Felébred benne a régi düh érzése, és újra tomboló állattá válik... Ez a Dracula azonban mégis más, mint az eddig látottak. Coppola hűen ragaszkodott Stoker könyvéhez — az eredeti szöveghez és történethez, ám ugyanakkor egy nagyon is egyéni filmet készített. Dracula személyében szinte elmosódik a határ az emberek és kísértetek, a halál és halhatatlanság között. A nők is önszántukból ajánlják fel magukat — a vérüket, sőt, Mina szerelemből fogadná el a vámpiri sorsot. Coppola fiatal, majdhogynem kezdő színészekre bízta a szerepeket, hatalmas lehetőséget adva nekik a bizonyításra, illetve a bemutatkozásra. A szereplők közül említsük még meg a romantikus fiatalembert Jonathant (Kean Reeves), aki a Mina iránt érzett szerelemből harcba száll a sötét erőkkel. Az egyetlen ismert csillag a filmben az Oscar-díjas Anthony Hopkins, aki Abraham van Helsinget, a holland orvost játssza — kitűnően. Francis Ford Coppola filmje bővelkedik ugyan horrorelemekben, különféle szörnyekben, vámpírokban, levágott fejekben, ám semmiképpen sem fogható fel csupán szupermorbid horrortörténetként. A Dracula-film több ennél. A kitűnően megkomponált történetben Coppola tiszteleg a Lumiére testvérek találmánya előtt (Draculát a dekadens ifjú képében az utcai kinematográfban ismerteti össze Minával), vagy például a számos sajátos effektus mellett érdemes az árnyékok és a színek játékát is megfigyelni, ahol főleg a vérvörös (a szerelem és a szenvedély, de ugyanakkor a vér és a kegyetlenség színe is), a jéghideg szürkéskék és az áttetsző arany dominál. A csaknem 130 perces film alkotógárdája közül említsük még meg Michael Ballhaus nevét, aki a kamerájával csodákat művelt (szívem szerint őt is jutalmaztam volna, igaz már van egy Oscar-dija). A Draculafilm végül is három Oscar-díjat kapott — a kosztümjeit, a maszkjait és a hangeffektusok mesterét díjazta a zsűri. TÓTH EDIT AZ ÉLET LUCIANÓVAL A közelmúltban egyórás portréműsort készített a Petőfi Rádió Adua Pavarotti könyve alapján korunk első számú operaénekeséről, Ludano Pavarottiról. Adua, Pavarotti felesége első találkozásuk történetének felvillantásával idézi meg a múltat. A kellemes külsejű Pavarotti nem született sztárnak, nehéz munkával vált világhírűvé, mégis már gyermekkorában optimizmussal, hittel és akarattal készült a pályára. Első fizetett szerepét Puccini szülővárosában játssza. S mert eltökélte: csak akkor nősül meg, ha nyugodt megélhetést tud biztosítani családja számára, a hosszú jegyesség után itt kéri meg Adua kezét. Később egyre-másra kapja a meghívásokat. De minden olasz énekes legnagyobb vágya, a milánói Scala meghódítása aránylag sokat várat magára. Népszerűségével párhuzamosan nő rajongóinak száma. Mindmáig sokan kérnek tőle anyagi és erkölcsi támogatást, sokan ostromolják őt szeretetükkel. A házaspár kapcsolatában mégsincs jelen a féltékenység. Lucianot mindig is sok nő vette körül. Előbb az anya és a testvér, később a feleség és három leánygyermek. Ő azonban nemcsak a csinos nőket tünteti ki figyelmével, valamennyihez van egy-egy kedves szava, megjegyzése. Az őt koncertről koncertre kísérő rajongóinak arcát évekre megjegyzi. Szereti kimutatni és megosztani örömét másokkal. Luciano tipikus olasz, mindent szenvedélyesen csinál, s nem tudja semmiben sem elviselni a vereséget. Vaskos a humora, és imádja a futballt. Gyengéje fékezhetetlen vásárlási láza. Főleg a zsebkendők, a sálak, az autó és a motor világa vonzza. Legártalmasabb szenvedélye az evés. Már étkezés előtt kiadós kóstolókat tart. Szeret mindent kipróbálni, bár elkötelezett híve az olasz konyhának. 1976 óta egy San Franciscó-i fellépés hatására rabja lett a festészetnek. Mi több, érzéke és fantáziája is van hozzá. "Ha igazán nagy festőművész lennék, felhagynék az énekléssel" — nyilatkozta. Szívesen ad ajándékba görbe szöget. Babonás, pénteken és 17-én nem utazik. Vendégszereplései alkalmával mindig ugyanott száll meg, mert a változást balszerencsének tartja. A Pavarotti család igazi összetartó olasz família, a rokoni szálak náluk is messzire nyúlnak. Különös érzelem fűzi őket szülővárosukhoz, Modenához, ezért vettek itt egy nagy családi házat, hogy mindannyian egy fedél alatt élhessenek. Az énekes szereti, ha sok, lehetőleg vidám, egészséges, nyíltszívű ember veszi körül. Hírnevét igyekszik mindig a jó ügy szolgálatába állítani. Sokat áldozott már a nápolyi földrengés károsultjaira, a rákkutatásra, öreg operaénel^sek megsegítésére. Nemcsak a hangja, hanem a lelke is nagy. Elfér benne az egész világ. ZSEBIK ILDIKÓ A HÉT 9
