A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-30 / 18. szám
KRONIKA Települeslexihon MAGYAROK NYOMÁBAN — KOMÁROMI JÁRÁS KOMÁROMSZENTPÉTER (Svätý Peter) Keletkezését és történelmét mély homály fedi. Első írásos emlékek 1332-ig nyúlnak vissza, amikor is a plébánia keletkezett. A török alatt megsemmisült, s az 1576-i összeírás csak 9 lakható házat jegyez fel a községről. Újra népesítik, és később részben Zrínyi Miklós grófnak a birtoka. A költőhadvezér szép udvarházat emeltetett. A nagysallói csata után itt szállásolt Klapka és Damjanich. A szabadságharc alatt megyegyűlést is tartottak a községben. A XVIII. század elején már a Zichyck birtoka volt. A községhez tartozó Várföldpuszla azonos az egykori Várkeszivel. Mátyás király 1489-ben Várkeszi néven Komárom városának juttatja. Később ez is a Zichyek tulajdonába kerül. 1763-ban földrengés pusztította el. A község neves szülöttje Kollányi Ferenc (1863—1933) könyvészeti és egyházi író. Katolikus temploma 1730- ban, református temploma 1784-ben és evangélikus temploma pedig 1951-ben épült. A kastélykertben található parkja védett terület. Felekezeti megoszlás: 1914 katolikus, 269 református, és 218 evangélikus. A községben működnek a magyar politikai mozgalmak és a Csemadok is (280 tag, szervezettség 14 %) aktívan tevékenykedik, rendszeresen működik a színjátszó csoport. A község polgármestere Zacliar József, a Csemadok-alapszervczet elnöke Vrábel Sándor. Teljes szervezettségű 8 osztályos magyar alapiskoláját madari és kovácspusztai tanulók is látogatják. Népszámlálási adatok: 1980: 3135 lakosból 2330 magyar (74 %) 1991: 2671 lakosból 2005 magyar (75 %) LAKSZAKÁLLAS (Sokolce) Első említését 1332-ben találjuk, amikor is Zemur fia Miklós a La ki-családnak eladja, akik ezután századokig birtokolják, és így nevét is innen származtatják. A török világ után birtoka van itt a Pázmán-, Czender- és Bay-családoknak. 1613-ban ismét találkozunk Lakyakkal mint birtokosokkal. A község az idők folyamán három néven is szerepelt, Alsó- és Felső Lak, valamint Lakszakállas, míg végül is egyesültek. A község neves szülöttje Bogdányi Mór (1854—1923) író, hírlapiró. Református temploma műemlék, eredetileg késő gótikus stílusban épült, többször javították. Felekezeti megoszlás: 607 katolikus és 335 református. A községben működnek a magyar politikai mozgalmak és a Csemadok is (197 tag, szervezettség 16 %). A község polgármestere Kovács István, a Cscmadok-alapszervezet elnöke Bartal András. Teljes szervezettségű 9 osztályos magyar tanítási nyelvű alapiskoláját a helybelieken kívül a szilasi, bogyai és gelléri tanulók is látogatják. Népszámlálási adatok: 1980: 1421 lakosból 1369 magyar (96 %) 1991: 1277 lakosból 1203 magyar (94 %) MAĎAR (Modrany) A honfoglalás óta lakott hely, századokig királyi madarászok lakják, és a nevét is innen származtatjuk. Első okleveles említése 1252-ben történik, amikor Marczel és Illyés nemessé emelt szolgagyőri várjobbágyokat iktatják birtokba. 1360-ban Madari Marczel királyi madarász kap itt birtokot Nagy Lajos királytól. 1485-ben Possessio Madarr alakban említik. 1612-ben 22 adófizetője volt, majd a török alatt megfogyatkozott. 1655-ben Sibrik Dániel adománybirtoka, 1716-ban pedig Gyulay Ferenc donációja. Megszenvedte az 1763-as évi földrengést, majd később tűzvész pusztította. Az I. világháborúban elesett fiainak emlékét az 1691-ben épült református templom belsejében elhelyezett hősi emlékmű őrzi. A község neves szülöttje Édes Gergely (1763—1847) költő, író, református lelkész. Felekezeti megoszlás: 913 református, 318 katolikus és 49 evangélikus. A községben működnek a magyar politikai mozgalmak és a Csemadok is (160 tag, szervezettség 13 %), az éneklőcsoport állandó résztvevője rendezvényeiknek. A község polgármestere Németh Rudolf, a Csemadok-alapszervczet elnöke Szenczi Erzsébet. Fölfutóban lévő magyar tanítási nyelvű iskola 1—6 osztályában 96 diák tanul. Népszámlálási adatok: 1980: 1596 lakosból 1466 magyar (92 %) 1991: 1397 lakosból 1273 magyar (91 %) MARCELHÁZA (Marcelová) Őskori település, határában bronzkori leletekre is bukkantak. Első okleveles említése 1429-ben történik, akkori birtokosával, Nicolaus Posarral kapcsolatban. Mátyás király 1485-ben ugyancsak ezt a nemzetséget erősíti meg birtokában, de ekkor már a családnév Pozsár alakban szerepel. A török időkben elpusztult, majd a Pálffy nemzetség nyeri el, és újból telepíti. Református temploma 1781 —1783 közölt épült. KURTAKESZI (Krátke Kesy) első említése 1256-ban történik. 1349-ben Kurtakeszinek Lőrinc a birtokosa, majd 1377-ben a Baranyay nemzetséget iktatják királyi donációba. A török alatt elpusztult, majd az 1576-i összeíráskor Zsitvakeszi néven jegyzik fel. 1685-ben Sibrik Dániel uradalma, majd későbbi birtokosok a Baranyayakon kívül a Pesthyek és Konkolyiak. A kuruc korban majdnem teljesen megsemmisül, és ekkor szlovákokkal népesítik újra. A két Baranyay kastély 1760 körül épült. Katolikus temploma a középkorból való. Műemlék szobra szép barokk alkotás, 1764-ben készült és a község védőszentjét, Szent Annát ábrázolja. Itt élt a századvég népszerű költője Dalmady Győző (1836— 1916) műfordító. A kél község idővel teljesen egybeépült, és 1946 óta Marcelháza néven közös közigazgatás alá tartozik. Az I. világháború hőseinek emlékét emlékmű őrzi. Felekezeti megoszlás: 2741 katolikus, 605 református és 27 evangélikus. A községben működnek a magyar politikai mozgalmak és a Csemadok is (345 tag, szervezettség 10 %). A község polgármestere Gál (Soóky) László, a Cscmadokalapszervezetének elnöke Varga Ervin. Magyar iskolája teljes szervezettségű. A helybeli tanulókon kívül virti, dunaradványi, zsitvatői, dunamocsi és madari diákok is látogatják. Népszámlálási adatok: 1980: 3910 lakosból 3602 magyar (92 %) 1991: 3786 lakosból 3461 magyar (91 %) (Marcelháza lakosainak száma 2025, Kurtakeszié pedig 1761) MARTOS (Martovce) Ősrégi halásztclepülés, amely már a honfoglalás idején benépesült. A szájhagyomány azt tartja, hogy a mai lakosok Aba vezér ivadékai. Nevét ma az Aba dűlőnév őrzi. A honfoglaló magyar vezér néhány száz harcosával a majdani Martos helyén telepedett le. Több évszázadon át az esztergomi érsekség birtoka. A tatárjárás alatt a község elpusztult, majd a nádasok közé menekült ősmagyarok közül hat család visszatért. Ennek emlékét őrzi egyik utcája, amelyet Hadházinak neveznek. Első írott nyomát 1487-ben találjuk. Később a török is elpusztította, majd újra népesült. Református temploma 1732-ben épült, majd 1859-ben leégett és 1863-ban újból felépítették. Műemlék épülete a 19. század végén épült parasztház a népi építészet remekműve. A község gazdagon díszített népviseletét a mai mapig megőrizte. Felekezeti megoszlás: 488 református, 202 katolikus. A községben működnek a magyar politikai mozgalmak, és aktív tevékenységet fejt ki a Csemadok is (211 tag, szervezettség 28 %). Népdalkórusa állandó résztvevője rendezvényeinknek, és a halárainkon túl is ismert. Kétosztályos összevont 1—4 évfolyamos magyar alapiskoláját 38 tanuló látogatja, a nagyobb diákok Ógyallán tanulnak. A község polgármestere dr. Kiss János, a Csemadok-alapszervezet elnöke Zsigó Anna. Népszámlálási adatok: 1980: 929 lakosból 875 magyar (94 %) 1991: 801 lakosból 761 magyar (95 %) Összeállította: KISS MIHÁLY (Folytatjuk)
