A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-01 / 1. szám
OTT JÁRTUNK Mészárszék a garnizonban Az ifjabb Petőfi (István) 1849. június 26-án levelet írt bátyjának Sándornak, a nagy költőnek. Sorait a nyitrai garnizonban vetette papírra, és imigyen kezdte: "Mind eddig olly helyeken voltunk, hogy legjobb akaratom mellett sem írhattam levelet, most pedig különös szükségeim bevásárlása végett jöttem be Nyitrára, s itt einem múlaszhatom, hogy egy két sort ne írjak..." Hatvannyolc esztendővel később, 1917- ben egy sebesült őrmester érkezett a nyitrai garnizonba, neve Finta Sándor. A fekete, kúnképű férfiról kiderült, hogy szobrász. A nyitrai házirend parancsnoka Pottyondi Gusztáv alezredes sürgette felépülését, miközben a kaszárnya egyik szobájába műtermet rendezett be a szobrász számára. Innen került ki a Szigetben még ma is meglévő hősi halottak emlékszobra. Trianon után a nyitrai laktanya nem más nevét, mint a köztársaság elnökének nevét kapta — Masaryk laktanyaként él még ma is a köztudatban —, és a 7. gyalogezred katonáinak adott otthont. Talán azokban az években kapott szárnyra a Zobor alján is az a szomorkás katonanóta, amely mind a Karol Polák vásárol, Berkes Tibor a kiszolgáló 2 A HÉT mai napig él: "A nyitrai Koronára süt a Nap, /Megjöttek a vizitáló nagy urak./ Életemnek a legszebbik korában, /Léptem be a vizitáló szobába." Persze a Szlovák Köztársaság idején a 7. gyalogezred katonái elhagyták a kaszárnyát, újak jöttek helyükbe, de a második világégés után is katonák laktak a Masaryk laktanyában. Mígnem az ötvenes évek legelején a hadsereg kivonult onnan, a kaszárnya udvarán a városi piac kapott helyet. Ezekre az évekre Szarnák István agrármérnök így emlékezett: "Látogatásaim a nyitrai főiskolán, vagy később az évenkénti mezőgazdasági kiállításon erősen hivatalosak voltak. De korábban érkezvén sohasem mulasztottam el benézni a kaszárnyaudvarba, a piacra. A csodálatos emberek, ritkán látott ősi növényfajok (berkenye, barkóca, tájkörték, magoncutódok) és fajták, és az azokat kínáló nép, mindig is felért egy kis kiállítással." Nos, ennek a piacnak a végében állt egy mészárszék (fabódé formájában), ahol a hatvanas évek vége felé a nagycétényi születésű vállalkozó Berkes Tibor kezdte el pályafutását a hentes és mészáros szakmában. Természetesen a ZDROJ boltja volt, amely későb a kaszárnya utca felőli részén, külső bejárattal kapott helyet. Akkorra a cétényi henteslegényből már főnök úr lett, és hárman—négyen árulták a hentesárut. Ám a hentesüzlet kezdett leromlani, a ZDROJ nemigen volt hajlandó a felújításokra áldozni. Az egyik jegyzőkönyvbe az alábbiak kerültek: "Az üzlet jelenleg nem felel meg azon követelményeknek, amelyeket ily bő választékkal rendelkező hentesüzlet üzemeltetése megkövetel. A használó feladata a bolti és a raktári rész átalakítása is." A használó azonban az átalakítás időpontját folyamatosan elodázta... A kilencvenes években beindult privatizáció és bérbeadások idején Berkes Tibor igencsak gondban volt. Tudta, hogy az üzlet felújítására bizony nem kis pénzösszeget kell majd fordítania. Végül 1991 áprilisában árverés útján megszerezte az üzletet, amely a felújítás után száz négyzetméterre bővült, és ugyanannyi a raktári, illetve irodarészek területe is. Az üzletbe lépve kellemes a járás a fehér márványpadlózaton, a szemnek megnyugtató a falak csempeborítása. A hűtőpultokba helyezett áru, az egészség és tisztaság benyomását kelti, az elárusítók mindig "frissen vasaltak", egyszóval jól érzi magát itt a vásárló. A főnök körülvezet bennünket az üzlethelyiségben, egyelőre csak a berendezéseket, díszítéseket figyeljük, és bizony érezzük, hogy Nyitra és környéke egyik legelegánsabb mészárszékében, a BOVS (Berkesova obchodno-výrobná spoločnosť) hentesüzletben járunk. — Kik járnak vásárolni, egy ily rangos, elegánsan kivilágított üzletbe? — kezdjük a beszélgetést. — Az áru, amelyet itt látnak, jó minőségű és friss. Szállítóink főleg állami cégek, de egyre több a magánvállalkozó is. A mi áruink valamivel olcsóbbak, mint más üzletekben. Naponta elfogy háromszáz kenyér is. A kenyeret a nagykóri IMA magánpékség naponta szállítja. Van, aki csak a jó házikenyér miatt lépi át az üzlet küszöbét, de aztán mást is vásárol! Üzletünk a város szívében található, nem messze a PRIOR nagyáruháztól, és a piactól, s ez jótékonyan hat a forgalomra. — Milyen a havi forgalmuk? — Huszonhárom alkalmazottunknak élnie kell, így havonta három—négy millió korona a bevételünk, különösen a nagyobb ünnepek előtt. Sajnos az idén kevesebbre számítunk, mivel kevesebb a magyar áru, a székesfehérvári ALBAHÚS nem tud szállítani az ismert zárlat miatt. Pedig azt hallottam valakitől, hogy "sertéspestis" nincs Magyarországon, csak "pestises sertések vannak"! — mondja nevetve, és mi is derülünk a szellemes megjegyzésen. Aztán a külföldi hentesáruk pultja előtt nézelődünk. A francia Charti cég 14 különlegességgel szerepel, van itt nyúlmáj muskotályban , különböző pástétomok gombával, gyümölcsökkel vegyesen, háromfajta kolbász illata csiklandozza az ember orrát, ám a franciasonka árán (320 korona) kissé megdöbbentünk, de akadnak vásárlói eme csemegének is. A vásárló válogathat a dán és holland füstölt árukban, szalámikban és pástétomokban is. Karol Polák, az egykoron neves sportriporter is gyakori vendége a BOVS hentesüzletnek. Mostanában a TERNO fogadási iroda munkatársaként sűrűn megfordul Nyitrán. Elbeszélgetve vele megtudtam, hogy a sikeres vállalkozás ellenére a szíve visszahúzza a zöld gyephez meg a mikrofonhoz. Elképzelhető, hogy tavasszal már ott lesz a dunaszerdahelyi stadionban, amint a DACSlovan mérkőzést közvetíti... Végezetül még talán annyit, hogy Berkes Tibor mecenáša egy nyitrai gyeplabda csapatnak, de úgy hírlik, hogy a BOVS embléma felkerül a nagycétényi labdarúgók mezére is. Egyelőre egy teljes sportfelszerelést ajándékozott a csapatnak, de a jövőben állandóan segíteni szeretné a cétényi legényeket, természetesen kellő eredmények ellenében. — És a kultúra támogatása? — kérdezem a vállalkozót. — 1991 decemberében nyújtottam némi anyagi segítséget a Zoboralja Kulturális Napok alkalmából, ám nem volt, aki megköszönje. 1992-ben már nem jelentkeztek, pedig a magyar kultúra támogatását kötelességemnek érzem... Elbúcsúzunk vendéglátónktól. Kint a forgalmas Štefánik sugárút decemberi kavalkádja fogadott. Szemben az egykori Árpád gőzmalom előtti gyalogos átjárónál emberek várakoztak. Többen mint máskor, sokkal többen az elmúlt évekhez viszonyítva. Sok köztük a munka nélküli ember. Vajon betérnek-e gazdag boltjainkba? A munkanélküliség bizony a kereskedők réme.. Motesiky Árpád
