A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-26 / 9. szám
OTTJÁRTUNK A pozsonyi PAM első rendezvénye A KOR PARANCSA Dr. H or nyák ^ István, a po- * zsonyl PAM ügyvivője A munkahely és a jótékonysági intézmény Fúr! Bála, a Szlovák Műsza- r ki Egyetem tanára magyaráz 2 A HÉT Jónóhány hónappal ezelőtt tanúja voltam egy beszélgetésnek. A postán álltam sorban, amikor az előttem álló meglehetősen testes hölgy panaszáradatára lettem figyelmes. A középkorú nő szinte magából kikelve, ziláltan panaszkodott a mellette álló ismerősének azért, mert vállalatának új tulajdonosa egyszerűen elviselhetetlenül sok munkát követel a beosztottjaitól. Egészen pontosan az új tulajdonos, aki — a panaszkodó szavai szerint — 'egy minden hájjal megkent, zsarnoki hajlamokkal rendelkező maszek" megkívánja a hivatalban dolgozóktól, hogy azt a nyolc és fél órát, amiért fizeti őket a munkahelyükön munkájuk végzésével töltsék. A testes hölgy szerint eddig egyetlen főnökük sem tette szóvá nekik, ha reggel kilenc óra tájban mentek dolgozni, s az már csak természetes — hiszen családanyákról van szó —, hogy napközben kiugranak bevásárolni, s egyéb magánjellegű dolgaikat elintézni, és abban sincs semmi kivetnivaló — legalábbis szerinte —, ha valaki három órakor, pénteken pedig pontban déli tizenkét órakor elhagyja a hivatalt. — Ez nálunk mindig így volt — hangoztatta, majd hozzátette: — Az új főnök viselkedése egyszerűen elviselhetetlen. így bánni a régi dolgozókkal. S ez még semmi. Azt mondta, hogy a nagyobb hatékonyság kedvéért számítógépeket szereltet fel. Én mondtam is neki, nem értek ezekhez a "pokolgépekhez" és nem is fogom megtanulni a kezelésüket. Erre tudod mit válaszolt az az elvetemült?! Azt, hogy ebben az esetben el kell búcsúznunk egymástól. Ki akar rúgni! Engem, aki már akkor is ott dolgoztam, amikor ő még pelenkás volt! Hát azért valamikor jobban megbecsülték a munkaerőt — így a nő. Elegánsan öltözött ismerőse csak annyit válaszolt: Ma már minden cég megköveteli a hivatalnokaitól, hogy tudja kezelni a számítógépet, sőt még az idegennyelvtudás is követelmény a legtöbb vállalatnál. Úgy látszik, az erősebb testalkatú hölgy nem ezt várta a mellette állótól, mert még indulatosabban hangoztatta, hogy ő egyedülálló és két gyereket nevel, s szerinte ezt is figyelembe kellene vennie annak, aki őt az utcára szándékozik tenni. — Édesem, ne keverd össze a munkahelyet a jótékonysági intézménnyel! — figyelmeztette a mellette álló, feltehetően magasabb intelligencia-szinttel rendelkező hölgy. Párbeszédüket tovább nem tudtam figyelemmel kísérni, mert időközben az ablakhoz értem, kifizettem a kifizetnivalót és távoztam a postáról. Mindenesetre ez a jelenet elég gyakran eszembe jut, főleg akkor, amikor állami intézmény valamelyik titkárnőjével vagy hivatalnoknőjével van dolgom. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak többen lennének olyan tulajdonosok, mint amelyiket az említett hölgy olyan vehemensen szidott. Arra is gyakran gondolpk, amit a másik hölgy mondott, miszerint a legtöbb cégnél a számítógép kezelésén kívül egy idegen nyelv tudása is feltétel. Valószínűleg ugyanígy gondolkodik a pozsonyi székhelyű PAM (People Academy for Minorities, magyarul: Kisebbségek Népfőiskolája), mert a közelmúltben háromhónapos tanfolyamot szervezett azok számára, akik el szeretnék sajátítani a számítógép kezelésének "művészetét" és egy bizonyos szinten az angol nyelvet.
