A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-02-26 / 9. szám

FIGYELŐ

— Bővülnek a lehetőségeim — állítja a tanfolyam egyik résztvevője

A szenei Csemadok üdülő adott otthont annak a háromhónapos kurzusnak, amelyet az imént már röviden bemutattunk. Ottjártunkkor a tizennyolc résztvevő közül csak az első csoport tagjai, azaz kilenc szorgalmas "tanuló" gyakorolt a számítógépeken. A többieknek ilyenkor szabadfoglalkozás van. — Eredeti foglalkozásom zootechnikus — mondja Reszutyik Angelika. — A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán szerzett ismereteimet ez idáig nem tudtam hasznosítani a gyakorlatban. A főiskola elvégzése után egyenesen gyermekgondozási szabadságra mentem. Gondoltam, hogyha elvégzem ezt a tanfolyamot, jobban tudok majd érvényesülni.

— Honnan szerzett tudomást erről a kurzusról?

— Újsághirdetésből értesültem róla.

— Milyen elvárásokkal kezdte el a tanfolyamot?

— Elsősorban szerettem volna tökéletesíteni angol nyelvtudásomat, megtanulni a számítógép kezelését és a kettős könyvelést. Sajnos, az utóbbiból csak három előadást hallgattunk, úgy vélem többre lett volna szükség. A másik két tantárgyból azt kaptam, amire számítottam.

Angelika naponta bejár a Szenchez közel eső Hegysúrról, így ő a tanfolyamért 4600 koronát fizetett. A párkányi Kovács Dezső négyezer koronával többet, mivel neki a tandíjon s a könyveken kívül a szállást és az ellátást — ebéd és vacsora hétfőtől péntekig — is meg kellett fizetnie.

— A párkányi népművelési otthon alkalmazottja vagyok. Képesítés nélküli népművelőként dolgozom — mutatkozik be. — A kurzus idejére fizetetlen szabadságot vettem ki. Főleg a számítógépek érdekelnek, persze az sem árt, ha az ember elfogadható szinten beszól egy világnyelvet. Úgy gondolom, ennek a tanfolyamnak az elvégzésével bővülnek majd a lehetőségeim mind a jelenlegi munkahelyemen, mind az esetleges későbbi elhelyezkedésemet illetően.

A számítógépek és a hivatalok

— Nálunk, a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészeti Karán 1988-ban szerelték fel az első számítógépeket. A titkárnők viszonylag rövid idő alatt megtanulták a kezelésüket, s ma már szinte minden adminisztratív munkát ezeken végeznek — mondja Füri Béla, a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészeti Karának tanára, aki hetente két alkalommal segít a tanfolyam résztvevőinek a "csodamasinák" kezelésének elsajátításában. A tanár úr állítja: ha valakinek olyan tervei vannak, hogy titkárnőként, vagy egyéb adminisztratív munkakörben kíván elhelyezkedni, jó ha tisztában van azzal, hogy ehhez szükséges a számítógép használatának ismerete és egy világnyelv, leggyakrabban az angol nyelv aktív tudása.

A szenei üdülőben a tanfolyam idejére kilenc számítógépet szereltek fel. Nyolcat Tóth Attila kassai magánvállalkozó NOVITECH cége, egy tBM gépet pedig a somorjai Lutra Kft bocsátott a részvevők rendelkezésére.

A kísérlet jól sikerült

— Honnan jött az ötlet, hogy éppen angol—számítástechnika—kettős könyvelés tan folyamot indítsanak? — kérdezem a szervezőtől, dr. Homyák Istvántól, a pozsonyi PAM ügyvivőjétől.

— Ha átlapozom az újságok hirdetési rovatát, látom, hogy a legtöbb cég olyan munkatársakat keres, akik beszélnek angolul, értenek a számítógépekhez és a kettős könyveléshez. Innen az ötlet, és nagyon hálás vagyok a Csemadoknak, a kassai NOVITECH cégnek és a somorjai Lutra Kft-nek azért, hogy segítettek az ötlet megvalósításában.

— Minden jelentkezőt fel tudtak venni?

— Szerencsénk volt, mert a tanfolyamot húsz ember részére terveztük, s végül tizennyolcán kezdték meg. Többen is jelentkeztek, de nóhányan közülük visszaléptek.

— A tanfolyamot abszolválok milyen oklevelet, illetve bizonyítványt kapnak?

— Kétféle oklevelet adunk: az egyik csupán egy igazolás arról, hogy az illető részt vett egy ilyen tanfolyamon, a másik pedig bizonyítvány, amelyen rajta van a minisztérium bélyegzője és egy felépítményi bizonyítvánnyal ér fel.

— Ez a tanfolyam volt a pozsonyi székhelyű PAM első rendezvénye. Hogyan értékeli, mennyire volt sikeres?

— Ez a kurzus amolyan kísérlet volt. Azt hiszem, néhány apró hibát leszámítva nyugodtan állíthatom, hogy jól sikerült.

— Egy szokványos kérdés a végén: mit tervez a közeljövőre a PAM?

— A jövőben szeretnénk hasonló tanfolyamokat szervezni, azzal a különbséggel, hogy azok már rövidebbek és intenzívebbek lennének. Ősztől pedig egyéves angol nyelvkurzus indítását tervezzük.

KAMONCZA MÁRTA

Fotó: Gergely Bálint és Prikter László

Kígyó és kereszt

Az embernek saját sorsával, illetve önmagával vívott harcáról szól Müller Péter legújabb könyve, a Kígyó és kereszt. Az üzenetek a szellemvilágból alcímet viselő könyv két részből áll. Az első a lélekről szóló beszélgetést tartalmazza, míg a második az író és Latinovits találkozásait idézi fel halálon innen és túl.

Müller Péter in médiás rés kezdi művét, amikor kijelenti: azóta, hogy 1956-ban egyszer már meghalt, állandó kapcsolatban áll a "túlvilággal". A könyvben sok mindenről szó van. Megtudjuk például, hogy a lélek testen kívül is lélegzik, hogy ösztöneink végeredményben reinkamációs tapasztalataink, hogy a teremtés célja: a gyűlölet átminősítése szeretetté. Részletesen kitér az ember két énjére, a kígyó- és a kereszt-én különbségeire. Megtudhatjuk, mi különbözteti meg egymástól az áltanítót, a tanítót és a mestert, honnan ered az emberi önzés. Kultúrtörténeti érdekességeket is tartogat számunkra, amikor civilizációnk három legjelentősebb eszméjének tárgyalására vállalkozik. Összeveti Jézus és Buddha tanításait, megmagyarázza a hitlerizmus és a sztálinizmus különbségeit, felfedve azok eredetét, céljait, eszközeit. Szerzőnk ezután saját három eddigi életéről szól, és fejtegetéseit a következő meggyőződéssel zárja: túlvilág nincs, csak egy másik világ, ahol mindenki megmarad — bár, más tudatállapottal — embernek.

Müller Péter legújabb könyvében napjaink aktuális gondjai is helyet kapnak. Egyebek között leszögezi: a XX. század végén az emberiség a világkatasztrófával már mint reális lehetőséggel számol. A legszomorúbb, hogy ehhez már meg is próbált alkalmazkodni. A katasztrófa csak egyetlen módon lenne elkerülhető: ha végre szeretnénk egymást. Minden más elhárítási próbálkozás csak önáltatás.

Az első könyv legfelejthetetlenebb sorai mégis az anyáról szólnak. íme néhány sornyi ízelítő: "Az anyai szeretet egyfülű kosár, amelynek terhét mindig ő cipeli... Nincs olyan Szent Ferenc, aki lelkének sugárzásával annyira át tudná varázsolni a könyörtelen, megmérgezett természetet, mint a jó anya... Megszűri a kinti pokol zaj okát: a lövést, az ordítást, az idegességek a félelmet és a durvaságot. Lassan megtanítja a kicsinyét élni... Amikor (a gyerek) már folszívta magát a szeretet erejével — ami egy életre szól —, amikor megerősödtek a csontjai, élessé vált a szeme, és megtanult nem követelni, de akarni, és nem kapaszkodni, de elindulni, és nem tapadni a szoknyához, de egyedül járni az útját: akkor a jó anya elengedi a gyermekét. Örökre."

A második könyv egy-két Dómját Edittel kapcsolatos oldalt leszámítva Latinovits tragédiájának a megfejtésére vállalkozik. Müller Péter még Latinovits életében többször találkozott a színésszel. Most találkozásaik emlékéből próbálja megrajzolni egy ember hiteles képét. Latinovits Zoltán 1976- ban bekövetkezett halála óta az író immár három alkalommal újra "beszélgetett" vele. Ezeket idézi több-kevesebb részletességgel, a színészkirály sorsának jobb, teljesebb megértése érdekében a gogoli sorssal is párhuzamot vonva.

A könyvet mindenkinek őszintén ajánlva befejezésül hadd szóljon ismét a szerző: "Amit leírtam, csakis azért írtam, mert velem megtörtént, s meggyőződtem az igazáról. Ez azonban az én igazam, nem a tiéd. Ha nem értesz egyet velem, olvasd úgy könyvemet, mint a mesét, mint. az írói képzelet szüleményét, s járd be úgy a szellemi tájakat, amelyeket megmutatok, mintha barlangvasúton ülnél — ha kijössz belőle, s nem érint meg: felejtsd el."

ZSEBIK ILDIKÓ A HÉT 3