A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-19 / 8. szám
INTERJÚ SZLOVÁKIA és EUROPA Beszélgetés FEDOR GÁLLAL Fedor Gál neve az 1989-es bársonyos forradalom idején vált ismertté. Az a mozgalom, amelyet vezetett, 1990-ben megnyerte a választásokat. Aztán fordult a kocka. Ma Fedor Gál a prágai Károly Egyetem tanára. — A múltkor hallottam, hogy még nem döntötte el, milyen állampolgárságot vesz fel. — Mára a helyzet annyiban változott, hogy 95 százalékra biztos vagyok abban, hogy cseh állampolgárságot kérek. — Mitől függ, hogy a kilencvenötből száz legyen? — Nézze, ón állandóan kapcsolatban vagyok a pozsonyi barátaimmal, még mindig felelősséget érzek azért, ami ott történik. Ha látni fogom, hogy a jelenlegi szlovák politikai élvonal csak rövidke epizód az ország történetében, nem érzem szükségesnek, hogy megváljak attól a várostól, amelyben az egész eddigi életemet leéltem. Amennyiben viszont ez nem lesz így, akkor inkább Csehország mellett döntök. Ugyanis nem szívesen várnék még egyszer egy 1989 novemberére. Szeretnék normális körülmények között élni, szabadon dolgozni. Úgy gondolom az óv első hónapjai nagyon meghatározóak lesznek az önálló Szlovák Köztársaság számára. — A jövőkutató hogyan látja Szlovákia jövőjét? — Lehet, hogy tévedek, de úgy gondolom, Szlovákiára drámai jövő vár. Úgy tűnik, hogy Csehszlovákia szétesése nélkül is rengeteg lett volna a gond, hiszen az összes posztkommunista ország temérdek bajjal küszködik. A föderáció megszűnésével a két önálló köztársaságban, főleg Szlovákiában a problémák csak halmozódni fognak. Ez az ón véleményem. — Nemrégen František Mikloško azt nyilatkozta, hogy Szlovákiában a hatalom egy mozgalom kezében összpontosul, s ez magában hordozza a diktatúra veszélyét. Egyetért Ön ezzel? — Nem hiszem, hogy ma Európa közepén létre lehetne hozni egy diktatúrát. Azok a módszerek, ahogyan a kormánypárt kicserélgeti a kórházigazgatókat, az állami apparátusban dolgozókat, a médiák kulcsfontosságú embereit, nem jó jelzések, de ón ezeket csak epizódszerűnek tartom. Ha létrejönne egy diktatúra Szlovákiában, az az ország teljes elszigeteltségét jelentené, s ezáltal jóval nehezebben lehetne megoldani a gazdasági jellegű gondokat is. — Mi lehet az oka annak, hogy amíg Európa nyugati részében az integrációs folyamat dominál, addig a mesterségesen létrejött államalakulatok fokozatosan hullanak szét? — Szerintem ennek több oka is van. Először is a posztkommunista országokban erősen felütötte a fejét a nacionalizmus, amely helyettesítő ideológiája a kommunizmusnak. Nem véletlen, hogy a volt rendszer annyi prominens képviselője angazsálta magát abban a folyamatban, amelyet emancipációs folyamatnak neveznek. Rengeteg olyan probléma van, amelyet a szocializmus éveiben elfojtottak, most mindez felszínre kerül. A piacgazdaságra való áttérés is szociális feszültségekkel jár. A nemzetiségek kérdése sem volt kellőképpen kezelve az elmúlt évtizedek alatt. Ezek a problémák most jelentkeztek, és minden társadalomnak saját magának kell ezekre megtalálni a megoldást. Vannak emberek, akik úgy gondolják, az önállóság talán megoldja a felgyülemlett problémákat, gondokat. — Találkoztam már olyan nézettel is, hogy Szlovákia teljesen másképp fejlődik majd, mint a többi volt szocialista állam a szomszédságában. Tehát máshogyan mint Lengyelország, Csehország és Magyarország. Mi erről a véleménye? — Minden országnak más a kultúrája, másak a hagyományai, de nem osztom azt a véleményt, hogy Szlovákiának más fejlődési utat kell majd járnia, mint a szomszédjainak. Lehet, hogy Lengyelországban, Magyarországon, vagy akár Csehországban is nagyobb hagyományai vannak a demokráciának, a liberalizmusnak, viszont Szlovákia is Európában van, s remélem európai országgá is szeretne válni. — Pozsony pedig egy európai ország fővárosa. Mit érez, amikor prágai lakosként ellátogat ebbe a városba, amelyben élete eddigi részét leélte? — Úgy érzem magam, mint egy turista abban a városban, amelyben negyvenhat évet ólt. — Milyen városnak tartja Pozsonyt? — Szomorúnak. Pozsonyban az ember nem látja azt a dinamikus privatizációs folyamatot, amellyel Csehország területén találkozik. Pozsonyban sokan félnek kimenni éjjel az utcára. A város jó részét fad lakótelepek alkotják, amelyek rányomják a bélyegét az emberek magatartására, gondolkodására is. Ezt ón nem rosszból mondom. Nagyon szeretném, ha Pozsony európai várossá válna, de ez csak akkor lehetséges, ha Szlovákia is európai országgá válik. — S ez mikor lesz? — Ez a jelenlegi politikai elittől fogg-KAMONCZA MÁRTA 6 A HÉT
