A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-19 / 8. szám
GONDOLKODÓ legmesszebbmenő kisebbségi jogokat. T.G. Masaryk államelnök például különböző alkalmakkor és helyeken több ízben is kifejtette, hogy ő mindenekelőtt a nemzetiségi kérdés igazságos rendezését tartja a tartós béke és Európa nyugalma egyik elengedhetetlen feltételének. A szlovák Milan Hodža egyenesen nyelvi és kulturális autonómia megadását helyezte kilátásba a köztársaság magyar és német nemzetrészeinek. Valóban elmondható, hogy politikusi nyilatkozatokban és ígérgetésekben nem is szenvedtünk hiányt, ezek azonban csak szemfényvesztő propagandaszólamoknak bizonyultak. Persze, az is igaz, hogy az ígérgetések nagymesterei ezeket a szólamokat nem is annyira az ország kisebbségei, hanem sokkalta inkább a nyugati nagyhatalmak megnyugtatására szánták. A tények ugyanis szöges ellentétben álltak a meghirdetett elvekkel. A csehszlovák uralom alá került északi magyarságot kezdettől fogva több diszkriminációs intézkedés sújtotta. A megszálló katonai és polgári hatóságok a felvidéki magyarok tízezreit utasították ki az általuk birtokba vett területekről. Újabb tízezrektől tagadták meg az állampolgárság megadását, valamint garmadával számolták fel a magyar iskolákat. Rövidesen sor került a törvényesen biztosított nyelvhasználati jog körmönfont, sőt, helyenként durva redukálására stb. Nem vitás, hogy a felvidéki magyar nemzetrész mind politikai, mind gazdasági, mind pedig kulturális téren hátrányoséin megkülönböztetett helyzetbe került szülőföldjén. Az ország alkotmánya és egyéb hatályos törvényei formálisan a felvidéki magyarokat is a köztársaság egyenjogú polgáraivá tették. Az 1920. február 21-én elfogadott Alkotmánylevél 131. sz. alkotmánytörvénye mondta ki egyrészt a Csehszlovákiában érvényes általános polgári szabadságjogok alapelveit, másrészt ez a törvény rögzítette a csakis a kisebbségekre vonatkozó, voltaképpen a saint-germaini szerződés egyes pontjait a hazai jogrendbe átültető kisebbségvédelmi intézkedéseit. A mi szempontunkból különösen az idézett alkotmánytörvény VI. fejezete érdemel figyelmet, amely "A nemzeti, vallási és faji kisebbségek védelme” címet viselte. E fejezet 128. paragrafusa csaknem teljes egészében megismételte a saint-germaini nemzetközi kisebbségvédelmi szerződés 7. cikkelyének ide vonatkozó rendelkezéseit, amennyiben deklarálta a köztársaság valamennyi állampolgára jogi és törvény előtti, valamint faji, nyelvi és vallási egyenlőségét. A 128. paragrafus első bekezdése kimondta, hogy "a Csehszlovák Köztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlöek, és fajra, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül ugyanazon polgári és politikai jogokat élvezik”. Az idézett paragrafus második bekezdése azt szögezte le, hogy a nyelvi és vallási hovatartozás a köztársaság egyetlen állampolgára számára sem jelenthet hátrányt bármiféle közhivatal, MILYEN LESZ A Amikor először hallottam, hogy a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karának (NEKK) a megalakítását tervezik, igen rokonszenvesnek tűnt az elképzelés. Ismerősökkel folytatott eszmecserék alkalmával én főleg az előnyökre hívtam fel a figyelmet: a magyar nemzetiség végre nem zárkózik magába, nyit a többi nemzetiség felé, és — akár az ő közvetítésükkel is — külföldi főiskolákkal, kutatóműhelyekkel veheti fel a kapcsolatokat. A leendő Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karának frissen alakított előkészítő bizottsága aztán január végén sajtótájékoztatót tartott Pozsonyban. A sajtótájékoztató folyamán lelkesedésem — egy-két kijelentés nyomán — mindinkább alábbhagyott, s habár az előkészítő bizottság tagjai arra kérték a sajtó munkatársait, hogy támogassák őket törekvéseikben, nem hallgathatom el kételyeimet. Mint megtudtuk, ezen a karon a magyar nemzetiségen kívül a bolgár, a horvát, a német és a roma nemzetiség is képviseltetné magát, a szlovák nyelv oktatása révén azonban természetesen szlovák pedagógusok is működnének. A bizottság jelen levő tagjai sorra elmondták elképzeléseiket — és ezekből sajnos, úgy tűnt, mintha még csak most körvonalazódnék valami, aminek csak sejthetjük a rossz végkifejletét. A leendő kar egyik leendő szlovák oktatója (aki jelenleg a roma tanszéken ad elő) ugyanis mindjárt az elején kijelentette, hogy ezen a karon olyan embereket akarnak nevelni, akiknek tudatosítaniuk kell, hogy milyen nemzetiséghez tartoznak, ám egyúttal szlováknak is érezzék magukat. Nagyon remélem, hogy ez csak rossz megfogalmazás volt, de így is elszorult a szívem, mert embertől lehetetlen olyasmit kérni, hogy egyszerre két nemzethez is tartozzék. A bolgár, a német és a roma nemzetiség képviselőinek elképzeléseit hallgatva pedig egyértelművé vált, hogy a nemzetiségi kultúrák tudományos-kutatási bázisainak a megteremtésén kívül az elsődleges cél: pedagógusokat képezni az iskolákkal mindeddig nem rendelkező nemzetiségek leendő kétnyelvű iskolái számára, valamint elérni, hogy a nemzeti kisebbségek minden egyes tagja bilingvistává, vagyis kétnyelvűvé váljék. Ezzel kapcsolatban egy kitérőt kell tennem. Nyugat-Európában és Amerikában pszichológusok egy csoportja éppen az utóbbi néhány évben végzett felméréseket, hogy valóban létezik-e kétnyelvű ember? A vizsgálatokat magukat bilingvistáknak tartó embereken végezték. Az alaposabb tesztelések folyamán kiderült, hogy a kísérletben részt vett alanyok az általuk "tökéletesen" ismert nyelvek közül csupán egyet tudnak valóban anyanyelvi szinten, rendszerint azt, amelyik nemzethez tartozónak vallják magukat. Ha a fentebb említett nemzetiségek közül azokat vesszük alapul, amelyek mindeddig semmilyen iskolával sem rendelkeztek, s ezért — önhibájukon kívül — saját nyelvüket sem igen ismerik, a kétnyelvű iskolák megalakítása az ó számukra valóban haladást jelentene. A magyar nemzetiség szátisztség vagy hivatás betöltésénél. A harmadik bekezdés az állampolgárok szabad nyelvhasználati jogát kodifikálta: 'A Csehszlovák Köztársaság állampolgárai a magán- és kereskedelmi érintkezésben, a vallást érintő ügyekben, a sajtóban és egyéb közzététel formájában, valamint a nyilvános népgyűléseken az általános törvények keretén belül bármiféle nyelvet használhatnak.” Az oktatásügyi és általában a kulturális jogok — a saint-germaini szerződés 8—9. cikkelyei — az idézett alkotmánytörvény 130—131—132. paragrafusaiban jelentek meg. A 131. paragrafus például kissé bürokratikus zavarossággal azt mondta ki, hogy a nemzeti kisebbségek számára az állam köteles gondoskodni kielégítő anyanyelvi iskolahálózatról, a 132. paragrafus a kisebbségeknek az állami, községi és egyéb költségvetésekből való arányos részesedésének alapíelvét szögezte le, majd a 134. paragrafus a következő kinyilatkoztatással zárta az idézett alkotmánytörvónyt: ”Az erőszakos elnemzetietlenítós mindennemű formája tilos. Ezen elv figyelmen kívül hagyását a törvény büntetendő cselekménynek minősítheti." DR. POPÉLY GYULA (Folytatjuk) * *Az előadás a tavalyi Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokon hangzott el NEKK? mára azonban ez visszalépés lenne. Vajon megértik-e ezt a többi nemzetiség és a többségi nemzet képviselői? Egyetlen példát hozok fel: tudjuk, hogy Szlovákiában nagyon sok a roma. Am nyelvük nem fejlődött az évszázadok folyamán. Hogy tanulni lehessen ezen a nyelven, azt még ki kell alakítani. A fejlett magyar nyelvet viszont már "csak" művelni kell. Nem veszik-e majd a kettőt egy kalap alá ? Hogyan fogják kezelni ezeket a sajátosságokat? A sajtótájékoztatón elhangzottakból, sajnos, az tűnt ki, hogy a leendő karon olyan embert akarnak nevelni, aki szlováknak érzi magát, de magával cipeli származását — esetleg bilingvistát, ha mégis ragaszkodunk ehhez a kifejezéshez. A bilingvistát én olyan emberhez hasonlítanám, akinek az egyik lába ép, a másik müláb, s ezt egész életében húzni fogja maga után, miközben a nem létező lábában fantomfájdalmakat érez. Remélem azonban, hogy a Nyitrai Pedagógiai Főiskola akadémiai szenátusa elhatározza" a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karának megalapítását, napirenden lesznek a kérdés mélyreható elemzései. Mert e kar működésének csak akkor lesz értelme, ha egy-egy tanszéken, tudományos munkahelyen az egyes nemzetiségek feltételeihez és adottságaihoz alkalmazkodva dolgoznak majd. MELAJ ERZSÉBET ‘Lapzártakor érkezett a hír: a szenátus a NEKK létrehozása mellett döntött A HÉT 5