A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-19 / 8. szám
OTTJÁRTUNK Madách-kutatás Andor Csaba, kezében a régi Madach-kaetély fényképével Makovnlk Márton ('1896) — háza előtt ^ Imre-domb — a helybeliek emlékezete szerint, a középen álló ház mögött volt Madách Imre háza az elmúlt évben megjelent vaskos kötet is, melynek címe és tartalma: "Madách Imre kéziratai és levelezése (Katalógus)". A Petőfi Irodalmi Múzeum adta ki a "Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusai’ sorozat 2. kiadványaként. Bár a címben nem szerepel, az összeállítás tartalmazza Madách rajzainak, festményeinek jegyzékét, azok részletes leírását is. A Madách Imre élete és műve iránt érdeklődök újabb fontos forrásmunkát vehetnek kezükbe a kötetet összeállító Andor Csaba és Leblancné Kelemen Mária jóvoltából. E sorok írójának alkalma volt a múlt nyáron elkísérni, kalauzolni észak-nógrádi kutatóútján Andor Csabát. A budapesti Madách-kutató az ELTE matematika szakán végzett, de hallgatott szemiotikát, nyelvfilozófiát, szociálantropológiát is. Doktori disszertációját filozófiából irta, ez könyvként is megjelent (Jelkultúra-kommunikádó, Gondolat 1980). Teofilia dmmel regényt is írt, mely a Magvető Kiadónál jelent meg 1989-ben. Bár Andor Csaba matematikusként dolgozik, ideje nagy részét a Madách-kutatásnak szenteli. Különböző lapokban, kiadványokban több Madáchcsal foglalkozó Írása, tanulmánya jelent meg, tavaly például az erdélyi A régi — lebontott — Madách-kastély fényképe Makovnlk Márton birtokában Lehet-e újat mondani Madáchról — tette fel a kérdést a minap egy rádióriporter Pál Józsefnek, a Palócföld főszerkesztőjének, aki így válaszolt: "Nagyon is lehet újat mondani, az életmű kutatása nem zárult le, Madách ma is aktuális." Bár a Madách irodalom túlzás nélkül nevezhető könyvtárnyinak, még mindig van mivel gyarapítani. Bizonyítja ezt az folytatódik Korunkban arra a kérdésre kereste a választ, hogy "Miért nem ment el Madách a losonci bálba?" A választ Andor Csaba nem Madách személyiségében, a családi körülményekben kereste, hanem a politikai helyzetben, abban, hogy Madách ellen — mint azt Spáczay Hedvig a közelmúltban feltárta — nemcsak Rákóczy János rejtegetése miatt folytattak eljárást, hanem fegyveres szervezkedésben való részvétel gyanúja miatt is. A bál idejében — 1854-ben — is rendőri megfigyelés alatt állt Madách, és feltehetően nem akart bajba sodorni jelenlétével több losonci illetőségű, ugyancsak gyanúsított, megfigyelt személyt. Andor Csaba a matematikus pontosságával, módszeresen térképezi fel Madách szellemi és fizikai környezetét. Igyekszik minden, veié kapcsolatos személyt, eseményt, helyszínt "leinformálni", dokumentálni, beilleszteni az életpálya és az életmű kontextusába. Utánajár és pontosítja a Madách-irodalomban szereplő, esetenként pontatlan, hivatkozás nélküli közléseket. Levéltárakban, anyakönyvekben, temetőkben keresi, kutatja, majd összeveti és összegzi az információkat. Mindezt persze nem öncélúan, hanem azért, hogy még jobban megismerhessük, megérthessük Madáchot, az embert és a költőt, műveit, elsősorban a Tragédiát. Van amikor beigazolódnak a korábbi adatok, van, amikor lehetetlen felgöngyölíteni a múltba vezető szálakat, és van úgy is, hogy új, eddig nem ismert, vagy már elfeledett dolgok kerülnek napvilágra Andor Csaba kutatásai során. így volt ez most is a "tót atyafiak" dimbes-dombos földjén jártunkban. Alsósztregovára egy pataknév tisztázása miatt mentünk. Természetesen megnéztük a kastélyt is, és szomorúan láttuk, hogy a helyreállítás nagyon lassan folyik, inkább csak folydogál... Mintegy kárpótlásul, egy érdekes találkozást rögtönzött a véletlen. A kastély alatt, az útkanyarulatban lévő presszóban egy összeaszott kis öregember üldögélt, derűs nyugalommal kortyolgatva sörét. Magyar beszédünkre felfigyelve megszólított, és annak rendje s módja szerint bemutatkozott: "Makovnik Márton (sic!) a nevem, és 96 éves vagyok." A sztregovai szlovák parasztember majdhogynem tökéletes, sőt, választékos magyarsággal mesélni kezdett, természetesen Madáchékról; elbeszélésében — úgy tűnt — keveredtek a személyes élmények, a hallottak, illetve látottak, a Harsányi Zsolt Madách-regényéből — amelyet többször is elolvasott — származtathatókkal. Gyerekként még ismerte a költő fiát, Aladárt, legényként még táncolt a régi — XV. századi — azóta már lebontott Madách-kastélyban —ennek helyét, az evangélikus parókia közelében, meg is mutatta, sőt, meginvitált házába is, ahol elővette a régi kastély fényképét, melynek hátoldalára maga Irta rá, hogy “Stari Kaštiel Madáčovski Tam de Demeter bíva" azaz, a régi Madách-féle kastély, ahol Demeter lakik. Beszélgetésünk közben szóba került Sréter Miklós neve is. A jeles nógrádi Sréter-család elszegényedett, különcnek tartott tagja a közeli Felsősztregován lakott, Madách Imre jó barátja volt, gyakran látogatták egymást. Meglepetésünkre Makovnik bácsi azt állította, hogy ma is ól ott egy Sréter nevű ember. Ismeretes, hogy Madách 1862- ben részt vett Sréter házasságon kívül született gyermekének keresztelőjén, de, hogy élő leszármazottai lennének, 2 A HÉT
