A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-05 / 6. szám
MINERVA MAGYAR NYELVŰ TANKÖNYVÍRÁS AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1936-ban az akkor Tornaiján kiadott Magyar írás folyóirat 8. és 10. számában Magyar tankönyvek cím alatt két visszatekintő cikk jelent meg. Az elsőt a csehszlovákiai magyar egyetemi hallgatók országos egyesületének elnöke, Zombory György írta. Legsúlyosabb fogyatékosságként azt állapította meg, hogy a tankönyvírók nagy részét nem a rátermettség, hanem a pártpolitikai hovatartozás, kormányhűség alapján választották ki; ennek folytán 1918 és 1936 között Zombory szerint a csapnivaló tankönyvek egész sora keletkezett, s voltak olyan szlovák tanférfiak (például Martin Ježo tanfelügyelő), akik tucatnyi tankönyvben szerepeltek társszerzőként. A kíméletlen hangú cikkre Boross Béla válaszolt. O tanítói képesítéssel rendelkezett, s az 1921-ben alakult Szlovenszkói Általános Magyar Tanító Egyesületben és az ugyanakkor indított Magyar Tanító című lapban hosszú éveken át funkciókat töltött be; tankönyvet is írt, s a tankönyvirodalom dzsungelében otthonosan mozgott. Zombory alapvető vádját nem cáfolta meg, de sok hozzáértő tankönyvszerzőt és színvonalas tankönyvet kiemelt. Tankönyvírásunk az 1918-as fordulat (prevrat) és az 1920. június 4-én megkötött trianoni békeszerződés közötti időszakban még nem alakult ki, s az első kiadványok 1920 második felétől jelentek meg. A csehszlovák állam a békeszerződésekkel egyidőben aláírt kisebbségvédelmi szerződésekben az anyanyelvű iskolai oktatás biztosítására is kötelezettséget vállalt, s ehhez tartozott a nemzetiségi tankönyvek kiadása is. Annak beindítását a szerződéses kötelezettségen kívül az is siettette, hogy a hatóságok a régi magyarországi tankönyvek szellemét károsnak, irridentának minősítették. Az irredentizmus létének és veszélyének túlhangsúlyozása befolyással volt a tankönyvírók kiválasztására is, s így nagyon sok esetben tényleg szakmailag gyenge emberek kaptak megbízást. A tankönyveket a Csehszlovák Pedagógiai Kiadó Prágában, majd Szlovákiában adta ki. Mivel a magyar iskolák zöme nem állami, hanem községi és felekezeti volt, néhány könyvet (főleg hittankönyveket és elemi iskolai olvasókönyveket) a felekezetek jelentettek meg. Az elemi iskolák magyar nyelvtan- és olvasókönyveinek kiemelkedőbb szerzői: Banai Tóth Pál, Borka Géza, Boross Béla, Bancik Samu, Czabán Samu, Farkas István, Kanyar István, Khin Antal, Kónya József, Osztényi József, Pálesch Ervin, Seidl (Szepessy) Sándor. Színvonalasabb olvasókönyvek: Farkas István—Kanyar István: Az én könyvem, II—III. osztály; Prága, 1934; Banai Tóth Pál—Pálesch Ervin: Hazánk, VI—VIII. osztály; Pozsony, 1928. A polgári iskolákban: Orbán Gábor: Magyar olvasókönyv, I—II. osztály; Prága, 1938; Bancik Samu: Olvasókönyv, III—IV. osztály; Pozsony, 1923; Farkas István: Olvasókönyv stilisztikával, III. osztály; Pozsony, 1933; Farkas István: Stilisztiká, III. osztály; Pozsony, 1921. A középiskolákban (gimnáziumok, tanítóképző, kereskedelmi iskolák): Bíró Lucián: Magyar nyelvtan a közép- és polgári iskolák I—III. osztályai számára; Komárom, 1924; Borka Géza: Stilisztika a IV. osztály számára; Kassa, 1925; Cvengroš Béla: Magyar olvasókönyv az I. osztály számára; Kassa, 1922; Jančovič Ferenc: Retorika az V. osztály számára; Prága, 1925; Jančovič Ferenc: Pszichológia a tanítóképzősök számára; Prága, 1924; Mayer Imre: Olvasókönyv a kereskedelmi iskolák számára; Prága, 1923; Scherer Lajos: Költészettan olvasmányokkal a VI. osztály számára; Prága, 1926; Keresztes Pál: A magyar irodalom története, VI— VIII. osztály; Komárom, 1924; Keresztes Pál: Magyar irodalomtörténeti olvasókönyv, V—VIII. osztály; Ipolyság, 1929. — A polgári és középiskolák tanúlói részére Arany János Toldiját és Petőfi Sándor János vitézét is kiadták, s a stilisztikai segédkönyvül szolgáló két kiadvány jegyzeteit Borka Géza, illusztrációit pedig Harmos Károly készítette. — A többi középiskolai tantárgy könyveinek szerzői, fordítói (csehből vagy szlovákból) közül kiemelhetők: Gidró Bonifác (matematika); Horváth Cézár (földrajz, természetrajz); Kocsis Károly (régiségtan, a latin tantárgyhoz); Krammer Jenő (francia és német nyelvtan és olvasókönyv); Magyar Győző (történelem); Mészáros György (algebra, fizika, geometria, ábrázoló geometria); Mitterhauser Richárd (kémia); Orbán Gábor (latin nyelvtan és olvasókönyv). A tankönyvek mellett olyan pedagógiai munkák is kiadásra kerültek, néhány esetben állami támogatással, melyek elsősorban a tanítók és részben a szülők részére voltak hasznosak: Bíró Lucián: Magyar helyesírási szótár; Komárom, 1924; Szavalókönyv, szerkesztette Borka Géza; Komárom, 1925; Krammer Jenő: A modem pedagógia elmélete és gyakorlata (Magyar Tanító 1935, 8., 9. és 10. szám); Krammer Jenő—Szalatnai Rezső—Szerényi Ferdinánd: A serdülőkor problémái; Pozsony, 1932; Czakó István— Lami József: A globális módszer és a magyar tanítóság; Rimaszombat, 1936; Mészáros György: A népfőiskolái számtantanítás módszertana tanítók és tanítójelöltek számára; Pozsony, 1931; Mónus Gyula— Szerényi Ferdinánd: Honismeret és polgári nevelés tanításának útmutatója; Pozsony, 1933; Ocsovay Imre: Munkaiskola; Prága, 1929; Seidl Sándor: Idegen szavak zsebszótára; Pozsony, é.n.; Seidl Sándor: A magyar helyesírás zsebszótára; Pozsony, 1931; A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja 1918—1933, összeállította Szerényi Ferdinánd; Pozsony, 1933. Az utolsóként említett háromrészes almanach nagy formátumú és díszes kiállítású kötetként jelent meg a Masaryk Akadémia pénzén. Első része a pedagógia történetéből néhány kiemelkedő egyéniséget (Zarathusztra, Szókratész, Giordano Bruno, Apáczai Csere János, Masaryk Tamás) mutat be. A második és harmadik részben a kisebbségi magyar iskolaügy tizenöt éves fejlődését ismertető írások és az állami és felekezeti iskolák számszerű megoszlását, valamint az elemi iskolák tanulói létszámának alakulását bemutató statisztikai táblázatok vannak. Az ismertető írások többségét Szerényi Ferdinánd írta. A kötet 111 oldalra terjedő függelékében hétszáznál több magyar tanító fényképét közlik. Mivel magyar tanítási nyelvű egyetem vagy egyetemi kar — az 1925-ben létesített losonci református teológia kivételével — nem volt, magyar nyelvű egyetemi tankönyveket a Csehszlovák Pedagógiai Kiadó nem jelentetett meg. Ami a református teológiát illeti, azt a csehszlovák állam de jure nem ismerte el, ezért állami támogatásban nem részesült, s a tankönyvei nagy részének kiadását külföldi egyházi pénzjuttatások tették lehetővé. A hiányos felépítésű pozsonyi magyar tanszéken az előadások kivétel nélkül szlovák nyelven folytak, de a hallgatók többsége magyarországi tankönyveket szerzett magának. Befejezésként röviden szólok az 1939 és 1945 közötti Szlovák Állam magyar iskoláinak tankönyvhelyzetéről. Tudjuk, hogy Dél-Szlovákia elcsalolása következtében a magyar lakosság és iskolák száma nagymértékben lecsökkent. A tankönyvhelyzet az első években egyenesen katasztrofális volt, mert egy 1940. évi minisztériumi rendelet — a gimnáziumi latin, német és francia nyelvtankönyvek, valamint a hittankönyvek kivételével — szlovák és nemzetiségi viszonylatban egyaránt megtiltotta az 1939. március 14-e előtt kiadott tankönyvek használatát, de új magyar könyvek kiadásához az állam nem nyújtott támogatást. A lehetetlen helyzetet a középiskolákban, polgárikban és az elemi iskolák felső osztályaiban az oktatók diktálással és a régi tankönyvek engedély nélküli használatával igyekeztek megoldani. Az elemi iskolák alsó osztályaiban az ábécés könyvnek és az olvasókönyvnek a kiadását társadalmi adakozásból próbálták megvalósítani, s 1940-ben és 41-ben a Kovács Alajos által vezetett szerzői közösség munkájaként az I. osztályos Tulipán ABC és a II. osztályos Tulipán olvasókönyv jelent meg. A súlyos helyzet 1942 őszétől javult, de kielégítően továbbra sem oldódott meg. TURCZEL LAJOS 14 A HÉT
