A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-23 / 52. szám
ÉVFORDULÓ Egy moralista nézetei A "nullpontról" indult nyugatnémet írói nemzedék kétségkívül legjelentősebb képviselője Heinrich Böll, aki ez év december 21-én lett volna 75 éves. A Gruppe 47 laza írói csoportosulás tagjaként elsősorban az elveihez szigorúan ragaszkodó, aktív társadalmi szerepet vállaló értelmiségiként hatott a kelet-európai szellemi életre. írói és emberi magatartásának kialakulásában szerepet játszott a polgári, katolikus és antifasiszta családi miliő, a második világháborút megelőző nyomasztó évek hangulata, és az utána következő tragikus évek, amelyeknek emléke majd minden írásában feltűnik. Mindez persze elmondható lenne még nem egy kortársáról, akik hozzá hasonlóan egy új elméleti kiindulópont és irodalmi program kialakítását tűzték ki célul a háború utáni eszmélés éveiben. Ami Böllt tőlük megkülönbözteti, az a később megjelenő ironikus és önironikus szemléletmód, amellyel az Adenauer-éra és a német demokrácia fejlődését fogadta. A Frankfurti előadásokban (1966) megfogalmazott elmélet szerint célja egy olyan irodalom megteremtése, amelyben etika és esztétika egymást kölcsönösen kiegészíti, amely realista, kritikus szemléletű és a széles olvasóközönség számára is érthető. Ez a program nagy visszhangot váltott ki mind a német baloldal, mind a konzervatív jobboldal köreiben. Az évek során megjelenő művek azonban csalódást keltettek mindkét tábor híveiben. A művekből kisugárzó kegyetlen társadalombírálat, a mindkét táborhoz címzett korántsem gyöngéd célzások s a családregényekben és szatírákban szereplő nonkonformista hősök felháborodott honatyák és harcias ideológusok céltábláivá lettek. Divat lett bizonyos körökben Böllt olvasni, hosszas eszmecseréket folytatni a katolikus miliőről, és bizonyos konzervatív funkcionáriusokról írt nézeteiről vitatkozni, de éppúgy "elkerülhetetlenné" váltak cikkei nyomán az alattomos támadások. Mindez azonban korántsem ingatta meg az író hitét. Az életművet vizsgálva alig változott Böll világnézete: tematikailag majdnem mindig egy társadalmi csoportról ír, s ez a polgárság, amely éppúgy heterogén, mint bármely más társadalmi réteg, és toleráns, de csupán addig, míg létének célját és értelmét nem kérdőjelezik meg a "fekete bárányok", mint amilyen az Egy bohóc nézeteinek hőse, Hans Schnier. A polgárságtól elszakadó kölni bohóc alakja alteregó is, aki Böll irodalmi és esztétikai nézeteit tolmácsolja. Vannak e századnak mélyebb és felkavaróbb művészregényei, amelyekhez viszonyítva Böll hőse sokszor fád, de igazságtalan lenne szőrszálhasogató módon felróni ezt akkor, amikor magát az életművet vizsgáljuk. Pontos viszont a művészetről, a "nagy művészről" és a művészlélekről adott helyzetjelentés: "Művészekről alighanem legtöbbször olyanok csinálnak filmet, akik nem is egy, hanem csak egy fél pakli dohányt adtak volna Van Goghnak egy képért, aztán utóbb még azt is megbánták volna, mert rájöttek volna, hogy egyetlen pipa dohányért is odaadta volna a képet. Ha egy film művészről szól, akkor a művésziélek gyötrődése, a nyomor és a viaskodás a démonnal mindig ámulatba helyeztetik át. Egy élő művész, akinek nincs cigarettája, aki nem tud cipőt venni a feleségének, nem érdekli a filmeseket, mert az ő zsenialitását még nem szentesítette három nemzedéknyi fecsegés. Egyetlen nemzedéknyi fecsegő nem elég a filmeseknek. »A művészlélek szertelen kutakodása.« Még Marie is hitt ebben. Kínos, mert létezik valami ehhez hasonló, csak másképp kellene nevezni." Ezek a részek és a pantomimművész magatartásának érzékeltetése feltehetően maradandóbbnak bizonyulnak az aktuálpolitikai utalásoknál. A múlt vizsgálata szélesebb társadalmi kontextusban jelenik meg a Csoportkép hölggyel című regényében. Kutakodás ez a nem éppen fényes német múltban, nemzedékek társadalomszociológiai vizsgálata egy lehangoló környezetben élő deklasszált aszszony, Leni Gruyten visszaemlékezései alapján. Utazás a múltban, félmúltban és a jelen Németországában. Társadalmi regényeinek sorába illeszkedik a nagyrészt személyes indíttatású kisregény, a Katharina Blum elvesztett tisztessége. A hetvenes évek terrorista cselekményei nemcsak Németországot, de egész Európát felkavarták. A Baader-Meinhof csoport letartóztatása utáni hecckampány és A Bild Zeitung alpári hangú rágalmazásai arra késztették az írót, hogy felemelje szavát a sajtó kirohanásai ellen, és tárgyilagos ítéletet követelt a vádlottak részére. Az ellene indított sajtótámadás után készült ez a megrázó kisregény az erőszakról és a tömegtájékoztatási eszközök felelősségéről. Sokrétű irodalmi tevékenységének részét képezte az emberi jogokért való harc; ez irányú tevékenységéért Carl von Ossietzky emlékplakettel tüntették ki 1974-ben. Fordított ír, angol és amerikai irodalmat, a német és a' nemzetközi PEN-klub elnökeként működött. Irodalmi díjai közül legjelentősebb az 1972-ben neki ítélt irodalmi Nobel-díj, amelyet a német irodalom megújításáért kapott. OROSZ MÁRTA változtatására utaló szólás a következő: köpönyeget fordít, illetve arra fordítja a köpönyegét, ahonnan a szél fúj, azaz: hirtelen álláspontot, elvet, pártállást változtat. Aki ezt teszi, az köpönyegforgató, s amit tesz, az köpönyegforgatás. A köpeny és a köpönyeg rokon értelmű szavak, az állandó szókapcsolatban mégsem cserélhetők fel. De a köpönyeg főnév is csak a forgat, fordít igével együtt fejez ki átvitt értelmet, a vált igével nem. Ezt a kijelentést is hallottam: Az óvatosság meghálálta magát. Ez a kifejezésmód idegenszerű, erőszakolt, és alighanem a német es lohnt sich szerkezet hatására keletkezett. A meghálál ige jelentése: valamit hálával, jóval viszonoz, illetve valami bőven, busásan viszonoz valamit. Például: meghálálja a segítséget, jóságot, kedvességet, szívességet stb. Vagy: a növényzet meghálálja a gondos ápolást. A maga névmás tárgyragos alakja, a magát, igen sokféle értelemben kerülhet kapcsolatba különböző igékkel. Ami bennünket érdekel, az az eset, amikor a magát egy-két tárgyas igével alkotott kapcsolata értelmileg megfelel az azonos tőből visszaható képzővel képzett igének. Tehát kifizeti magát, helyesen: kifizetődik, mutatja magát, vagyis mutatkozik stb. A meghálál ugyan tárgyas ige, de nincs használatos visszaható képzős alakja; meghálálódik igét nem ismer a mai nyelvhasználat. Az óvatosság tehát nem meghálálta megát, se nem meghálálódott, hanem kifizetődött, esetleg egyszerűen: megérte. Valakit azzal vádoltak meg, hogy valamilyen cselekedetével fenyegető helyzetet állított elő. Az előállít ige egyik jelentése valamit ‘létrehoz’, 'teremt', ‘alkoť. Helyzetet azonban nemigen lehet előállítani, legalábbis a mai köznyelvbcn ez a szókapcsolat merőben szokatlan. Fenyegető helyzetet előidézni, esetleg teremteni lehet. Áz persze igaz, hogy az előáll igét használhatjuk bekövetkezik, megtörténik értelemben, azt tehát mondhatjuk, hogy fenyegető helyzet áll elő. MAYER JUDIT A HÉT 15
