A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-23 / 52. szám
INTERJÚ Kilátásaink az önálló Szlovéniában Itt az év vége. 1992 december utolsó napján megszűnik a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság. Arról, hogy milyen lesz az életszínvonal a két önálló köztársaság területén, főleg Szlovákiában, mind a mai napig nem jelent meg semmilyen tanulmány, elemzés. Igaz ugyan, hogy a szlovák kormányfő szerint a "villany éppúgy világítani fog, mint eddig, az élet éppúgy megy majd tovább, mint eddig", a polgárok többségét azért aggasztja, vajon milyen lesz ez az élet. — Hama István, az Együttélés Politikai Mozgalom pozsonyi parlamenti képviselője, a pozsonyi Közgazdasági Egyetem docense hogyan látja, milyen gazdasági kilátásai vannak az önálló Szlovák Köztársaságnak? — Ha röviden kellene jellemeznem, akkor csak annyit mondhatok, nagyon rossz kilátásai vannak az önálló Szlovákiának. — Miért? — Elsősorban azért, mert a szlovák gazdaság struktúrája nem felel meg egy önálló államénak, a gazdaság hatékonysága, teljesítőképessége alacsonyabb, mint a Cseh Köztársaságban. Csehszlovákia megalakulása pillanatában megörökölte a Monarchia iparának 70 százalékát. Szlovákia iparosítása és gazdasági fejlődése a második világháború után kezdődött, és itt főleg azokat az iparágakat alakították ki, amelyek nem voltak meg Csehország területén. Stratégiai okokból ide főleg a hadiipart telepítették. Ezért Szlovákiában ahhoz, hogy mint önálló, független állam működni tudjon, ki kell építeni, illetve ki kell bővíteni egy sor hiányzó struktúrát, s ez tőkeigényes. Tőke pedig nincs. Hazai tőke sincs, s a külföldi tőke sem áramlik ide olyan mennyiségben és olyan gyorsan, mint ahogy arra szükség lenne. — Milyen a lemaradása a szlovák gazdaságnak a cseh gazdasághoz viszonyítva? — Ha ezt társadalmi munkatermelékenységi mutatóval próbálnánk mérni, a lemaradás kb. 25—30 százalékos. Ez főleg a termelési kultúrából és a gazdasági szerkezetből adódik. Azt is el kell mondani, hogy azoknak a termelési struktúráknak, amelyek itt vannak, a műszaki színvonala és hatékonysága is alacsonyabb, mint a cseh országrészben, és messze elmarad a világszínvonaltól. S ha ezen változtatni akarunk, akkor ehhez ismét tőke szükségeltetik. — Ez nagyon borúlátóan hangzik. — A gazdaság helyzete nagyon rossz. Főleg akkor, ha ezt összekapcsoljuk a politikai helyzettel. A jelenlegi szlovák kormány nem rejti véka alá, hogy a gazdaság fellendítéséhez szükséges tőkét külföldről próbálja behozni. S itt találkozik a gazdaság a politikával. Ahhoz, hogy a tőke ideáramoljon stabil, demokratikus és a gazdasági fejlődés szempontjából is elkötelezett politikát kell folytatni. Egyelőre még ez a kormány igazából ki sem mondta, hogy milyen a gazdasági stratégiája. Lényegében a privatizáció leállt. A vagyonjegyes privatizáció első hulláma az eredeti koncepció szerint zajlott, de a kormány kb. két hónappal ezelőtt kidolgozott egy gazdasági programot, amelyben leszögezi, hogy a vagyonjegyes privatizáció háttérbe szorul, s a privatizáció hagyományos módszerei kerülnek előtérbe. Itt ismét a tőkehiánnyal találkozunk. Mivel a cseh bankok tőkéjüket folyamatosan vonják ki Szlovákia területéről (ez kb. 12—14 milliárd koronát tesz ki), ennek következtében alaposan megcsappantak a szlovákiai bankok hitelkeretei. Az állami kötvények kibocsátása tovább rontja ezt a helyzetet. Az egyéneknek nincs arra pénzük, hogy több millió korona értékű vállalatokat vásároljanak, a bankok pedig nem tudnak hitelt nyújtani. Valószínűleg az államjogi rendezés következményeként a csehszlovák központi bank sem hajlandó hitelt adni a szlovák kereskedelmi bankoknak. — Milyen az érdeklődés a külföldi befektetők részéről? — Ha megnézzük azokat az országokat, amelyek már előbbre vannak ezen a téren, látjuk, hogy oda sem áramlik a tőke olyan mennyiségben, mint amennyire szükség lenne. Magyarország politikailag egy stabil országnak számít, s oda is az elmúlt időszakban csupán négymilliárd dollár értékű tőke áramlott. Csehszlovákiába csak kb. 1—1,5 milliárd dollár. Ahhoz, hogy Szlovákiába külföldről beruházzanak, mindenekelőtt politikai stabilitásra van szükség. — Ľudovít Čemák szlovák gazdasági miniszter a gazdaság fellendítésénél komoly szerepet szán az idegenforgalomnak. Mi Önnek erről a véleménye? — Az idegenforgalom szerepe a gazdaságban a jövőben sokkal nagyobb lehet, mint most. Ahhoz viszont nagyon komoly fejlesztéseket kellene végrehajtani. A szlovákiai idegenforgalom pillanatnyilag a Magas Tátrába összpontosul. A Tátra az ökológusok véleménye szerint már tulajdonképpen a teherbírása határán áll. Ahhoz, hogy a turisták számára érdekessé és hozzáférhetővé tegyék Szlovákia más területeit is, mindenekelőtt beruházni kell. Az idegenforgalmi létesítményeket versenyképessé kell tenni, s ehhez megint csak pénzre van szükség. — Ön az imént már említette, hogy a kormánynak nincs kiforrott gazdasági politikája. Mi a véleménye a kormány gazdasági programjáról? — A szlovák kormány gazdasági programja, s egyáltalán az egész kormányprogram, amelyet júliusban hagyott jóvá a pozsonyi parlament, nem egy cselekvési program. Nagyon kereken fogalmaz, általános. Ez egy célrendszer, sőt, ha kicsit rosszmájú akarok lenni, akkor óhajrendszer. Mert ez a program nem mond semmit sem arról, hogyan akarja elérni azokat a célokat, óhajokat, amelyeket a programjában kitűzött. Mivel az utóbbi időben látott csak hozzá, hogy megpróbáljon kialakítani egy gazdaságfejlesztési stratégiát. Most van folyamatban a jövő évi költségvetés előkészítése. Ahhoz, hogy a költségvetés kiadásait az 1992-es szinten lehessen tartani, a bevételi oldalon hiányzik 20—30 milliárd korona. — Úgy tudom, hogy a kormány egy 6 A HÉT
