A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-23 / 52. szám
kiegyensúlyozott költségvetést akar a parlament elé terjeszteni. — Ahhoz, hogy a költségvetés kiegyensúlyozott legyen, egyensúlyban kell lennie a kiadásnak és a bevételnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kiadásokat kell csökkenteni a bevételi oldal színvonalára. Ezt pedig csak a szociális kiadások, az államapparátus fenntartásának költségeiből, az egészség- és az oktatásügyre szánt összegekből lehet lefaragni. De ha a szociális juttatásokat túlságosan megnyirbálják, ez nagyon komoly szociális feszültségeket vonhat maga után. — Megalapozottnak ítéli azokat az előrejelzéseket, melyek szerint sok olyan család, amely ma még viszonylag jól él, jövőre a létminimum alá kerül? — Egyértelműen megalapozottak ezek a vélemények. A privatizáció természetrajzához tartozik, hogyha a vállalatok magánkézbe kerülnek, az új tulajdonosok azonnal felszámolják a fölösleges munkaerőt. Ezáltal tehát növekszik a munkanélküliség, s egy munkanélküli családjának az életszínvonala automatikusan lejjebb csúszik. — Sokan, főleg az ellenzéki képviselők vélekednek úgy, hogy a cseh és a szlovák kormány között kötött szerződések nagyon rövid életűek lesznek. — Ezekre a közös szerződésekre pillanatnyilag még a cseh gazdaságnak is szüksége van. Például a vámunióra, a közös pénznemre. A csehek már okultak abból, mennyi hátránnyal 'jár, ha egy gazdasági közösséget — példaként említhetem a KGST-t — egyik napról a másikra felrúgnak. A cseh fél akkor fogja felbontani a pénzügyi szerződést, amikor ebből több hátránya, mint előnye származik majd. — Nyilvánvalóvá vált, hogy január elsejétől jobban meg kell majd húzni a derékszíját. De vajon meddig lehet még húzni a derékszíjon? — Van egy pont, amikor a lakosság már nem hajlandó tovább húzni a derékszíjon. Ekkor vonulnak ki az utcákra, demonstrációkra kerül sor, akkor kezdődnek az összetűzések a hatalom és a lakosság között. Ezt úgy lehet kezelni, hogy a lakosság száját betömik. Vagy kenyérrel, vagy mással. Ha ilyen helyzet áll elő, annak megvannak a' politikai következményei. Ilyenkor a kormány vagy levonja a konzekvenciákat és lemond, vagy az erős kéz politikáját követi, amelynek már ez a szlovák kormány megteremtette az alkotmányos lehetőségeit, és a hatalmi struktúrák is ennek megfelelően vannak felállítva. S ha erre sor kerül, valószínűleg a világ közvéleménye majd éreztetni fogja a kormánnyal, hogy ezt így nem lehet. — Köszönöm a beszélgetést. KAMONCZA MÁRTA (Fotó: Méry Gábor) LAPOK A gyakorta idézett latin mondás: "Hebent sua fata libelli" (A könyveknek megvan a maguk sorsa), nemcsak a könyvekre, hanem a lapokra, újságokra is érvényes, mert azoknak is megvan a maguk sorsa. Sőt, mint azt a történelem bizonyítja, az élet nem is nagyon kíméli őket, hiszen egykoron oly közkézen forgó lapok, mint az első köztársaság idején megjelenő központi és vidéki lapok, a köztársaság bukásával eltűntek a feledés homályában. Köztudott, hogy a világégés utáni első sajtóorgánumunk az Új Szó volt (első száma 1948. december 18-án jelent meg), majd követték a hetenként és havonként megjelenő lapok, amelyek címe, formája és nyilván tartalma is idővel megváltozott. De tudunk megszűnt, vagy beszüntetett lapokról is, amelyek hiányát esetleg mind a mai napig érzi a szlovákiai magyar olvasó. Itt említeném a Csehszlovákiai Sportot, az első száma 1953 januárjában jelent meg, és rendszeresen tájékoztatta olvasóit a falu sportjáról, de mivel kedden jelent meg, egy kicsit késve hozta a felsőbb és alacsonyabb labdarúgó-bajnokságok eredményeit. 1969-től Sportvilág címen adták ki, sajnos tartalmilag megváltozott — de talán nem az volt a döntő oka —, majd 1971 decemberében megszűnt. Azóta szűntek meg, illetve újjászülettek más lapok is, ami a szerencsésebb megoldás, de tudomásul kell vennünk olvasóknak és szerkesztőknek egyaránt, hogy lapjaink sorsa kiszámíthatatlan függvénye a pénznek, amelyet gyakorlatilag a soron lévő kormány kulturális tárcája folyósít. November végén röppent fel a hír, hogy a Szövetségi Gyűlés által "megajánlott" kétmilliárdos támogatás helyett, amely elakadt valahol, a kisebbségi kultúra támogatására (sajtó, könyvkiadás, színházak, kulturális intézmények) a szlovák kulturális minisztérium 140 milliót kapott. Egy nappal előtte a Koridor című szlovák napilap kimutatása szerint a magyar nemzetiségi sajtóra több mint 23 millió koronát fordított az állam. A statisztika arra szolgált bizonyságul, hogy Szlovákiában a magyarok elegendő támogatást kapnak. GONDOLKODÓ SORSA Ezen érdemes lenne elgondolkodni, és aktuális lenne kimutatást készíteni arról, hogy a szóbanforgó huszonhárom millió, a keményen dolgozó magyar nemzetiségű polgáraink adójának hány százaléka. Ideje lenne közhírré tenni valós tények alapján helyzetünket, határozott álláspontunkat, hogy a kultúránkra fordított pénzt nem adják, hanem a Szlovákiában élő magyar nemzetiségű polgárok adójából csípik le. A mi sajátos világunkkal és helyzetünkkel kapcsolatos hazudozás kezd egyre agresszívebb és durvább lenni. Az ellenünk szított álomelméletek feszített tempóban terjednek, és ne csodálkozzunk egy pillanatig sem, hogy az Árvában vagy más vidékeken élő szlovákság hatvan százaléka a nemzetiségi problémákat "ma is" a kitelepítéssel látja végérvényesen megoldani. A tátongó nagy szakadékot nem a bősi erőmű, vagy a frissen épített gyönge gát teremtette, hanem ott lapult évtizedek óta a hivatalos szervek mellébeszélései és hazudozásai árnyékában... A mi sajátos világunkhoz tartozik, hogy jelenleg 25—30 magyar központi és vidéki lap jelenik meg Szlovákiában. Ennek kapcsán kézenfekvő, hogy csökkent a központi lapok olvasottsága, de főként előfizetői száma. Különösen a kulturális és irodalmi lapokat érintette érzékenyen a lapok árának emelése is. Túltenni magunkat a válságon nem is olyan egyszerű, mert a kesernyés hangú vezércikkek ideje már lejárt, és halaknak sem érdemes prédikálni. Marad a valóság, hogy bizonyos számú magyar lap létezik (egyelőre). Mindenképp a magyar nyelvet terjesztik és anyanyelvükön szólnak olvasóikhoz, ám a megszűnés árnyékában jó lapot szerkeszteni és kiadni nem lehet. A lapok, köztük az A Hét olvasottságát a szlovákiai magyar irodalom jeleseinek jelenléte is befolyásolhatja. Ha az olvasó rátalál egy-egy jó írásra, nyilván a szerző neve garanciát jelent a jövőben is. Ne feledjük, lapjaink sorsát elsősorban a szerkesztők és az olvasók tartják a kezükben. MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 7
