A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-11 / 50. szám
Itt, Közép-Európában Gyula műveiből és megelevenedtek Csoóri Sándor, Vári Fábián László, Gyurkovics Tibor, Stevan Stanič, Weörös Sándor, Kányádi Sándor, Juhász Ferenc Illyés Gyulára emlékező gondolatai is. A műsor második részében bemutatkozott a folyóirat is, már megjelent első számából adva ízelítőt az érdeklődőknek. A felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági költők verseit Kassai Csongor a Kassai Thália Színház tagja, Mics Ildikó, Keresztény Gabriella, Veress Levente, Szabó Éva, Kun Ilona, Varga József a kijevi Színművészeti Főiskola végzős hallgatói és a NEl-keretein belül működő Wataridori Színkör tagjai adták elő. A műsor legizgalmasabb pontját az a versblokk jelentette, amely megpróbálta gunyoros-ironikus formában felvázolni a jelenlegi közép-európai helyzetet, az itt élő népek sajnálatos kálváriáját. Itt hangzott el Agai Ágnes, Cukor György, András Sándor, Sajó László és Kőrössi P. József egy-egy verse. Bemutatkoztak a műsorban a Tiszavirág-műhely tagjai is: Pócs István, Mester Magdolna, Barabás Balázs bukaresti, Ürge Lívia szabadkai, Zsigmond Géza marosvásárhelyi ifjú költők egy-egy vers erejéig. A műsorban elhangzott a csángó magyar dala, Mozart egy műve Trin Hong Hai vietnami és Illés Ferenc vajdasági klarinétművósz előadásában, és fellépett a Válaszút együttes is. Az estet táncház, és a tavalyi diákok találkozója zárta le. A műsor végén elhangzott, hogy a NEI színháztermében januárban vendégszerepel önálló műsorával Lukács Sándor, fellép a kassai Thália Színház G. Foissey két egyfelvonásával, és a NEI Wataridori Színköre bemutatja Nyikolaj Erdman A mandátum című szatíráját. A lap szerkesztői, mivel igen nehéz anyagi helyzetben vannak, mindennemű segítséget szívesen fogadnak. Elsősorban várják azon folyóiratok jelentkezését, és azon költőket, írókat és újságírókat, akik egyetértenek a lap céljaival, és szívesen közreműködnének a lap arculatának kialakításában. Hazafelé menet zuhog az eső. Talán már kialudt a színpadon az Illyés Gyula emlékére gyújtott gyertya, talán már szétestek a székekből, üres képkeretekből, fehér vászondarabokból, és fekete szövetből összeállított díszletek. De még mindig a fülembe cseng Kőrössi P. József verse Keresztény Gabriella katartikus erejű előadásában — "engem kérem sohasem éreztek" engem kérem sohasem láttak" engem kérem sohasem hallottak" engem kérem sohasem kérdeztek" ... én kérem aurópaí" én kérem középeurópai" én kérem kelet-európai" én kérem középkelet-európai" én kérem özépeletai vagyok" és nem vagyok egyedül..." Ehhez kérem, sok ilyen jellegű műsorra volna szükségünk. JUHASZ JANOS egyetemi hallgató ELTE BTK (Fülek) pz év tavaszán Budapesten, a Nemzet közi Előkészítő Intézetben néhány kárpátaljai, felvidéki, vajdasági, erdélyi és csángó diák Tiszavirág címmel folyóiratot alapított azzal a céllal, hogy előbb az Intézet keretein belül, és ha a vállalkozás sikeres lesz, a későbbiekben majd talán a határon belüli és túli magyar nyelvterületeken is megismertessék szűkebb környezetük irodalmát és kulturális életét középiskolás és egyetemista diáktársaikkal. Áhogy a lap egyik szerkesztője elmondta, többek között szeretnék azon népek irodalmát is megismertetni, amelyek mellett a magyarok kisebbségben élnek, és szeretnék bemutatni az úgynevezett harmadik világ irodalmát is. Hisz nagyon sok mondvacsinált és politikusok által akarvaakaratlanul keltett politikai-társadalmi feszültséget meg lehetne akadályozni, de legalábbis enyhíteni azzal, hogy elősegítjük egymás kultúrájának megismerését. A lap a Rákóczi Szövetséggel, a Nemzetközi Előkészítő Intézettel és a Magyarok Világszövetségével karöltve október végén tartotta meg bemutatkozó estjét a NEI Budaörsi úti színháztermében. A műsor első része Illyés Gyulára emlékezett. Czine Mihály irodalomtörténész meleg szavakkal ecsetelte Illyés Gyula életútját, külön is felhívta a nézők figyelmét Illyés Gyulának az egyetemes magyarság érdekében végzett munkájára. Czine Mihály megemlékezését követően Somos Béla és Cukor György szerkesztésében Béres Ilona és Juhász Jácint adott elő egy csokorravalót Illyés ► Régi alapokon, ugyancsak a XIX. század első felében épült klasszicista stílusban a plébánia. A közelében lévő kő harangláb klasszicista népi építészeti alkotás. A falu templomát 1280—1300 között építették késő román stílusban, majd 1754- ben barokk formát kapott. A templom mellett az 1700-as évek előtt csodatevő gyógyforrás volt, ahová messzi földről elzarándokoltak a hívek. A polgármester Jámbor József. Ugyanő az 52 tagú Csemadok-szervezet elnöke is. Tíz éve a falunak teljesen szervezett magyar tanítási nyelvű alapiskolája volt 160 diákkal. Ezt egyik évről a másikra leépítették. 1982-ben a megmaradt kisiskolát is megszüntették. Ennek utolsó pedagógusai Kiss Margit és Forgács János voltak. Népszámlálási adatok: 1980: 527 lakosból 496 magyar (94,1 %) 1991: 460 lakosból 433 magyar (94,13 %) IPOLYVARBÓ (Vrbovka) Nógrádi kisközség az Ipoly menti katlan keleti részén, közvetlen a folyó partján, a magyarországi Őrhalom szomszédságában. Első írásos emléke 1327-ből való. A község birtokosai az évszázadok során sorra váltották egymást. A Varbóyak után Szécsényi Tamás vajda, a Kakas-család, majd az óbudai Kalmár Péter a helység ura. Ezt követően a Lossonczyak és a Forgáchok bírták a falut. A XVIII. század végén Szentiványi Ferenc egykori országbíró és királyi ítélőmester telepedett le Varbón. 1789-ben ő építtette a falu barokk templomát. A politikai mozgalmak közül tevékenykedik az Együttélés és az MKDM. Jól működik a Csemadgk-szervezet, melynek 220 tagja van, elnöke pedig Urbán Aladár. A polgármester Pálfy József. Teljesen szervezett magyar iskolájában sajnos igen alacsony a diákok száma, ezért a tanítás összevont osztályokban folyik. Varbónak 1823-ban 720 lakosa volt, közel százhatvannal több, mint 1980-ban. Népszámlálási adatok: 1980: 559 lakosból 509 magyar (91,1 %) 1991: 468 lakosból 433 magyar (92,52 %) KELENYE (Kleňany) Az Ipoly völgyétől északra, hegyek, dombok közti katlanban találjuk a szerényen megbúvó falut. A XIII. század végén Kelenach, 1402-ben pedig már a mai alakban szerepelt az oklevelekben. A XVIII. században a Szmrecsányi- és a Kubinyi-családnak, majd a Csáky-Pallavicini famíliának voltak itt birtokai. A XIX. század elején épült klasszicista kastélyt néhány éve lebontották. A falu barokk templomát a XVII. században emelték, 1789-ben pedig átépítették. Szószéke XVIII. századi barokk munka, a négy evangélista reliefjével. A polgármester dr. Lóska Tibor. A községben működik az MKDM és a Csemadok. Az utóbbinek 94 tagja van, elnöke Csáky Tibor. A magyar tanítási nyelvű kisiskola 1978-ban szűnt meg, Forgács János volt az utolsó tanítója. Népszámlálási adatok: 1980: 497 lakosból 459 magyar (92,4 %) 1991: 403 lakosból 383 magyar (95,04 %) Összeállította: Csáky Károly (Folytatjuk) A HÉT 13
