A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-11 / 50. szám

A MINDENES GYŰJTEMÉNY ATYJA ÉVFORDULÓK A 200 éve elhunyt PÉCZELI JÓZSEFRE emlékezünk Komárom nemcsak azon kiváló egyéni­ségek emlékét őr?i, akik ebben a városban születtek, hanem azokét is, akiknek bölcsőjét nem itt ringatták, de alkotótevé­kenységük, munkásságuk ide kapcsolja őket. Ezek közé tartozik Péczeli József is, aki 1750-ben született Putnokon, tanulmányait Debrecenben, Németország és Svájc több városában végezte, majd a komáromi református gyülekezet meg­hívására 1783 szeptemberének végén Komáromba jött református lelkésznek. A sorozatos természeti csapásoktól, főleg földrengésektől sújtott város polgárai szinte nyomorban éltek, így anyagiakkal nem nagyon tudták támogatni a fiatal prédikátort. A nélkülözések azonban nem befolyásolták Péczelit alkotómunkájában, a gyülekezet lelki gondozása mellett nagy szorgalommal fordította magyarra Voltaire műveit, és 1784-ben már ki is adta Zayr verses fordítását, amelynek egy-egy pél­dányát udvarias levél kíséretében elküldte a kor legismertebb költőinek, íróinak: Kazinczynak, Barótinak, Gvadányinak, Orczynak, Révainak. Ezzel kettős célja volt, így akart ismeretséget kötni a legkiválóbbakkal, és bizonyítani akarta a magyar nyelv irodalmi használhatóságát. Lényegében mind a két célt elérte, hiszen rövidesen baráti kapcsolatot épített ki a kor irodalmi vezérférfiaival, akik nagy elismeréssel szóltak a komáromi prédiká­tor jó verseléséről, tiszta magyarságáról. Péczeli a szabad fordítás híve volt. Amíg kortársai jobbára csak másodforrásból ültettek át szövegeket, addig a komáromi lelkész nem fogott fordításhoz, amíg nem sajátította el az idegen nyelvet. Sikerei újabb munka írására ösztönöz-Péczeli József sírja a komáromi temetőben ték és 1787-ben kiadta a két kötetből álló Joung éjszakáit. Ezzel kísérletet tett a magyar költői műpróza megteremtésére. Még meg sem jelent a Joung éjszakái, még ki sem pihente a gyors és nehéz munka fáradalmait, máris hozzákezdett a Haszonnal mulattató mesék megírásá­hoz. Meséin három író hatását érezzük, elsőként Aesopust említem, akitől több mesét át is vett, sőt, nagy részükben az alapeszmét is tőle kölcsönözte. La Fon­taine hatása a kidolgozásban és szerke­zeti összetételben található meg. Gellérté pedig azokban a mesékben észlelhető, amelyekben kora erkölcsi ferdeségeit ostorozza. Meséinek megjelenése irodalmi ese­mény volt, az olvasó közönség egyik legkedveltebb írója lett. írásaival hozzá­járult a magyar nyelv virágzásának elin­dításához. Péczeli és társai bíztak a magyar nyelv győzelmében, hangoztatták, hogy minden erőnkkel támogassuk "dűlő félben levő nyelvünket". A magyar nyelv ügyét szolgálták a korabeli magyar lapok is. Lapjaink voltak, de nem volt — mai szóval élve — egy tudományos lap. Ezt a hiányt akarta a komáromi lelkész pótolni, amikor kiadta a Mindenes Gyűjteményt. Az első szám 1789 elején jelent meg, és Péczeli abban reménykedett, hogy az olvasóközönség éppen olyan szeretettel fogadja és támo­gatja, mint az eddig megjelent műveit. Most azonban csalódnia kellett, mert nem tudott annyi előfizetőt szerezni, hogy érdemes lett volna a kiadást folytatni. Gvadányi és Révai nem nézhették Péczeli törekvésének megsemmisülését, ezért maguk fogtak hozzá előfizetők gyűjtésé­hez. Ennek az áldozatos munkának meg is lett az eredménye, és 1789 júliusában újra megindították a lapot, habár ekkor is csak 150 előfizetője volt, de Péczeli félévenként 150 forintot adott sajátjából, hogy a lap megjelenését biztosítani tudja. A Mindenes Gyűjtemény tagadhatatla­nul az egyik legérdekesebb műve a komáromi prédikátornak, mert a magyar nyelvért folyó küzdelem egyetlen korabeli lapban sincs olyan melegséggel megörö­kítve, mint ebben. Kiváló írásaival emelte a lap színvonalát Kazinczy Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Kis János, a soproni irodalmi kör megalapí­tója, viszont a szerkesztésben legnagyobb munkát a Komáromi Tudós Társaság tagjai végezték, akik önállóan dolgoztak, hetenként kétszer jöttek össze, ekkor tárgyalták meg a tagok által kiadásra kerülő munkákat, egyeseket fordításokkal bízták meg, és elemezték a lapban megjelent cikkeket. Egykori feljegyzések bizonyítják, hogy a komáromi nyomda száz év alatt sem nyomtatott annyi könyvet, mint a Komá­romi Tudós Társaság ötéves fennállása idején. Az ő működésükkel párhuzamosan indult virágzásnak a Mindenes Gyűjte­mény is, amelynek második számában Péczeli következő írásával találkozunk: "Nem régibe.két anglus utazók mentek itt keresztül. Épen akkor kísérvén őket által a piacon, mikor mind a katholikusok, mind a protestánsok a templomokból jöttek, közel ötvenig való nyestes, nyusz­­tos mentéjű urakat s kereskedőket látván együtt, egészen elbámultak rájok, s azt kérdezték, hogy talán azok mind huszár­­officzérek, a kik már a szolgálatot letették, melyre mikor mondottam volna, hogyezek komáromi nemesek,és hogy ez a magyarok rendes öltözete. Mindenkor hallottuk, hogy igen martialis nemzet ez a magyarság. Megmutatja ezt öltözetével is, hogy még a kik nem rendes katonák, azok is ilyen huszár módra öltöznek." A harmadik számban arról ír, hogy a királyi korona hazahozatala eredményezte a magyar nyelv és viselet terjedését. Most már a nemesek is magyar ruhában járnak. A negyedikben büszkén emlegeti nyel­vünk gazdagságát, és többek között felhozza, hogy különféle hangokra a magyar nyelvnek van legtöbb kifejezése. Például: ordítás, kurjongatás, süvöftés, sikolytás, zúgás, morgás, dongás, zengés stb. Majd amikor összeült az országgyűlés, és ott a magyar nyelv kérdése is tárgyalásra került, Péczeli megírta a "Magyar nyelv nem fog meghalni" című cikkét, amelyben a legnagyobb örömének ad kifejezést, hogy végre az országgyűlés is foglalkozik a magyar nyelv kérdéseivel. Ilyen szellemben folyt a Mindenes Gyűjtemény kiadása, és ezt a nyelvünkért, irodalmunkért harcoló lapot érdektelenség miatt mint folyóiratot kénytelenek voltak megszüntetni. Ezután már csak könyv alakjában jelent meg, és 1792-ig két kötetben adták ki Hont vármegye támo­gatásával. Ezek azonban tartalmi szem­pontból eltérnek a folyóirattól, mert ezek­ben már alig foglalkoznak hazai kérdé­sekkel. Péczeli munkássága 1790—92-ben érte el a csúcspontját, amikor 29 kötet és füzet jelent meg tőle. Verset keveset írt, ezek is jobbára alkalmi költemények voltak, amelyek in­kább az egyszerűség bájával hatnak. A túlfeszített munka aláásta egészségét, súlyos májbaja miatt az orvosok gyógy­fürdőbe küldték, azonban ez nem sokat segített. 1792-ben már annyira legyengült, hogy lelkészi hivatásának sem tudott eleget tenni, ezért káplánt kért. Egészségi állapota egyre rosszabbodott, az orvosok már nem tudtak segíteni, s 1792. decem­ber 4-én meghalt. Végső búcsúztatása nagy részvéttel ment végbe, a környező falvakból, Csallóközből, Mátyusföldről is sokan eljöttek Komáromba, írók közül is többen jelen voltak a temetésén. Halála országszerte mély fájdalmat keltett, ezt bizonyítja a nagyszámú gyász­vers is. Kazinczy két költeményben örö­kítette meg emlékét, amelyekben dúsan tenyésző mezőhöz hasonlítja őt. Péczelit anyanyelvűnkért folytatott küz­delme, műveinek választékos szép nyel­vezete teszi mindnyájunkévá. Gáspár Tibor 14 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom