A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
FIGYELŐ Rejtett erők nyomában Egy gondolkodó útja a mártíromságig Napjainkban lépten-nyomon találkozunk mágiával foglalkozó kiadványokkal. S éppen olyan gyakran olvashatjuk — ráadásul könyvcímekben — az okkultizmus, a hermetizmus, az ezoterika, a misztika stb. kifejezéseket is. A kérdést, hogy mit rejtenek magukban ezek a szavak, nem is olyan könnyű megválaszolni, hiszen látszólag mind ugyanazt jelentik: valami nem tiszta dolgot, amihez a tudománynak semmi köze sincs. A napjainkban megjelenő ún. okkultista könyvek általában a mágiának azt a gyakorlati részét tárgyalják, amely tulajdonképpen a vallás negatív oldalát jelenti, és megértéséhez meglehetősen kevés intelligencia is elég: különféle varázslati praktikákat, démonológiákat, babonákat stb. Ezzel aztán el is van intézve a mágia "tudománya". És mindez elég is ahhoz, hogy egy tudományokban jártas mai ember nevessen rajta. Sajnos a nálunk kapható "okkultista" kiadványok kilencven százaléka ilyen és hasonló vadhajtásokat tartalmaz, s szépen le is járatja ezeket a tudományokat. Kevés az olyan könyv, amely helyükre rakná a dolgokat, és a sokszor megmagyarázhatatlan jelenségeket komoly tudományos elemzésnek vetné alá. Hál' istennek, nemrégen egy ilyen kiadványra bukkantam, s nemcsak tartalma kötötte le figyelmemet, hanem szerzőjére is kíváncsi lettem. Az ötvenegy évvel ezelőtt koncentrációs táborban elhunyt cseh Jan Kefer Syntetická magié (Szintetikus mágia) című kiadványáról van szó, amelyet a prágai Trigon Könyvkiadó jelentetett meg 1991-ben csupán 2400 példányban. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy ez a könyv felér egy művelődéstörténeti kis enciklopédiával, s szerzője nem mindennapi tudással és képességekkel megáldott tudós. Ez a munkája egy több kötetre tervezett tudományos mű első része csupán, a többi részt azonban már nem írhatta meg a tragikus életű szerző. Az előszóból és négy fejezetből álló könyvben mindenekelőtt megtaláljuk az írásom elején említett fogalmak pontos definícióit, s közben történeti áttekintést is kapunk a felvetett témáról, az adott kifejezésről. A mágia lényegével foglalkozó részben például a szerző először fölsorolja mindazon ismert tudósok nevét az ókortól egészen századunkig, akik valamilyen módon foglalkoztak a mágiával (többek közt Plinius, Püthagorasz, Avicenna, Campanella, Bacon, Giordano Bruno, Schopenhauer stb.), ismerteti az ő definíciójukat, végül saját meghatározását: "A mágia az ismeretlen, mindeddig nem definiált és konkrétan nem bizonyított természeti és kozmikus erők kihasználását jelenti egy bizonyos konkrét, meghatározott és szándékos célra." Az első fejezet az elméleti mágiával foglalkozik: keletkezésével, történetével, a civilizációban, a kultúrában betöltött helyével, majd a mágia és a vallás közötti összefüggésekkel. Kefer szerint valamennyi kultúra valamilyen módon összefüggésben áll a mágiával, ezért a mágikus kultúrákkal foglalkozó második fejezet a leghosszabb. Egyebek között Atlantisztról, a prekolumbiánus amerikai kultúrákról, a tibeti, a kínai, az egyiptomi, a japán, a babilóniai, a zsidó, a görög, a római, a szláv, a germán stb. kultúrákról ad áttekintést. Ismerteti az egyes kultúrák társadalmi szerkezetét, szokásait, legendáit, vallásait, majd összeveti azokat más kultúrák párhuzamos összetevőivel, és rengeteg hasonlóságot fedez fel bennük. A harmadik fejezet a legendákkal, azok lényegével, eredetével, értelmezésével, a számszimbolikával foglalkozik. A negyedik fejezetben a mágusokról, a fekete mágiáról, a boszorkányokról tudunk meg nem mindennapi dolgokat. Kefer szerint sok okkultista összetéveszti a mágiát a bűvészkedéssel, a boszorkánysággal, sőt, akadnak olyan "bűnözök", akik a mágiát kisajátítják maguknak. Ám "valamennyi mágus az emberi társadalom szellemi javainak a gyarapítására törekedett, s arra, hogy munkájuk összhangban legyen az erkölccsel és az értelemmel". A boszorkányság tehát a mágiával való visszaélés. Ebben a már befejezetlenül maradt utolsó részben a szerző az 1499-ben Kölnben kiadott Boszorkánykalapács című kiadvány főbb részeit ismerteti. (A könyv a boszorkányság meghatározásával foglalkozik és a boszorkányperek lefolytatásához ad hátborzongató gyakorlati útmutatást.) És most valamit a szerző, Jan Kefer életéről. Az idegen nyelveket rendkívül könnyen elsajátító — olaszul, németül, franciául, angolul és oroszul írt és beszélt, héberül és szanszkritül pedig olvasott — Kefer 1906-ban született Nový Bydžovban. Apai ágon az ősrégi von Käfer családhoz tartozott, de nemzetiségét energikus cseh édesanyja határozta meg. Érettségi után a prágai Károly Egyetemen tanult filozófiát, történelmet és földrajzot. Miután ledoktorált, a prágai Nemzeti Múzeum könyvtárosa lett, de a Katonai Tudományos Intézet könyvtári állományát is ő gondozta. Életének legnagyobb lehetőségét akkor kapta, amikor munkát kínáltak neki a vatikáni könyvtárban. Kefer, aki mindvégig hívő katolikus volt, természetesen nem szalasztotta el ezt a lehetőséget, s éppen a vatikáni könyvtárban találkozott a mágikus tudományok valamennyi ágával foglalkozó legnagyobb könyvgyűjteménnyel. Ő is foglalkozni kezdett az asztrológiával, a zsidó kabbalával, az alkímiával és főleg a hermetikával. (A hermetizmus az ő meghatározása szerint olyan nézetek összessége, amelyek a mágiát mint a dolgok rejtett erőiről szóló tanítást értelmezik, de magában foglalja azt is, hogy ezekkel az erőkkel az élőlényekre hatni is lehet.)
