A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
ÉVFORDULÓ Az idő hullámverései Beszélgetés az ötvenöt éves Gál Sándorral Visszatérve Csehszlovákiába megalakította a csehszlovák hermetikusok társaságát, az Univerzáliát, amelynek elnöki funkcióját is elvállalta. Szerette volna elérni, hogy Csehország Európa mágikus központja legyen. A történelem azonban másként határozott. Kefer mindenféle fanatizmust elítélt, nem rejtette véka alá a nácizmusról vallott nézeteit sem. Mint cseh hazafit borzasztóan elkeserítette az ország szétzúzása. Bírálta az eseményeket, jóslatokba bocsátkozott: "Európa megsemmisül, ha nem keletkezik egy nagy szellemi áramlat, egy olyan emberi hadsereg, amelyik többet tesz, mint amennyi a kötelessége. És amely áldozatot vállal. Ennek a szellemi áramlatnak szembe kell szegülnie a mostani barbarizmussal." Ha jól belegondolunk, megállapíthatjuk, hogy ilyen és ehhez hasonló jóslatok megfogalmazásához akkor, a második világháború küszöbén, már mágikus képességekre sem volt szükség. Bátorságra viszont annál inkább, hiszen a németek Kefert akkor már szemmel tartották. S mert tisztában voltak képességeivel, megpróbálták őt megnyerni maguknak: felajánlották neki, hogy legyen munkatársa Hitler asztrológiai irodájának (mert ilyen is volt!). Kefer persze megtagadta az együttműködést. 1941 júniusában letartóztatták, és elítélték. Egy Drezda melletti kőfejtőben dolgozott, de még az év decemberében meghalt, ha minden igaz, tüdőgyulladásban. Rabtársai szerint azonban megmérgezték. Felesége csak fél évvel élte túl: a Gestapo egyre brutálisabb kihallgatásai testileg-lelkileg teljesen megtörték. Kefer rengeteget dolgozott: írt, fordított, előadott, szerkesztett. Letartóztatása után sok munkájának nyoma veszett, a németek ugyanis egész lakását feldúlták és sok kéziratát magukkal vitték vagy megsemmisítették. Fordításai közül nagyon értékes a XIX. század legnagyobb metafizikusa, Elifas Lévi nagyszerű munkájának, A szellemek tudományának cseh nyelvre való átültetése. De ő fordította le a Tibeti halottaskönyvet, A levelek a királyi művészetről című művet, A beavatás könyvét vagy Lénáin A kabbalisztika tudománya című munkáját is. Kefer a cseh Nagy új enciklopédia megírásában is közreműködött. Melaj Erzsébet — Az idő könyörtelenül halad előre, s most hogy beszélgetünk, ezt ismét meg kell állapítanunk, hiszen ötvenöt éves lettél. — Számomra is örökké gond az idő, éš döbbenten tapasztalom, hogy ötvenen túl már mennyire felgyorsul a tempó és a ritmus. Csodálatos megérni az ötvenöt évet, de egyáltalán nem jó ötvenöt évesnek lenni. De nem foglalkoztat különösebben a dolog, hiszen a sok munkától, amelyben mindig volt részem elég, nincs időm gondolni rá. — A közelmúltban zajlottak a Fábry Napok, amelyeknek te az egyik életrehívója voltál több mint húsz esztendeje, és azóta is aktívan közreműködsz a szervezőmunkában... — Az a helyzet, hogy mostanában már kevesebb szerepem van a szervezésben, hiszen kialakult egy stabil gárda, amely ezt remekül elvégzi. Én az előadók kiválasztásában és meghívásában segítek. Egyébként fantasztikus érzés látni, hogy az, amit valamikor útjára indítottunk még mindig megvan, és ennyi idő elteltével is tud újat nyújtani az embereknek. — Költőként és prózaíróként mivel foglalkozol mostanában ? — Az elmúlt két—három évem jószerével szervezési munkával telt el, s legföljebb a publicisztikára maradt időm. A nyáron részt vettem a Magyarok Világtalálkozójának néhány rendezvényén, és ott eldöntöttem, hogy ősztől újra verseket és novellákat fogok írni. Egy félkötetnyi versem már együtt is van, emellett május óta főállásban a Keleti Naplót szerkesztem, egyelőre egyedül, néhány külső munkatárs segítségével. Ez a lap fantasztikus és szép kihívás számomra: ötven év után ismét önálló fórumot teremteni Kelet-Szlovákiában az itt élő magyar toliforgatók számára. Örökké ilyen kihívások közepette élek, nemigen van időm az idő múlására gondolni, és főleg arra nem, hogy az én időm hogyan múlik. — Említetted a Keleti Naplót, amely többszöri nekifutás után végre úgy tűnik, hogy sínre került, legalábbis reménykedjünk, hogy így lesz- Milyen elvek szerint szerkeszted ezt a folyóiratot, és melyek a legfontosabb célkitűzéseid? — Egyelőre sok konkrétumot nem lehet erről mondani, mert egy alakuló és képlékeny helyzetben lévő lap ez még. Én ugyan tudom, hogy mit szeretnék a lapba tenni, de hogy az oda be is kerüljön, ahhoz olyan külső munkatársak kellenek, akik ezt meg is tudják valósitani. Az az elképzelésem, hogy olyan társadalmi és kulturális fórumot teremtsünk ebben a régióban, amely azokra a régi hagyományokra építene, amelyek itt valamikor kialakultak. Szeretnénk valós képet nyújtani erről a vidékről azoknak az'olvasóinknak is, akik távolabb élnek, de egyben olyan műhelynek is szánjuk, amelyre az egész magyar szellemi életben odafigyelnek. Az elmúlt hónapokban a szerkesztőség felszerelése és a különböző szervező munka kötötte le az energiáim legnagyobb részét. Meg kellett teremteni a munka feltételeit, nyomdát kellett biztosítani, és persze el kellett intézni azt is, hogy a lapot az egész országban terjesszék. Nagyon sokat segített, hogy a Madách Kiadó elvállalta a lap adminisztrációját. Jóleső érzés, hogy minden irányból, a szlovákiai magyar irodalmárok részéről megnyilvánul a segítség és az együttműködési készség. A decemberi számot szeretném négy oldallal bőviteni, mert annyi jó és értékes írást kaptam, hogy valószínűleg a nyolc oldal kevésnek bizonyul. Lacza Tihamér A HÉT 15
