A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-17 / 29. szám
GONDOLKODÓ Mint egyik tojás a másikra A tömegtájékoztatási eszközökből a gyakorló tévénéző már rég tudja, hogy vagy féltucatnyi műsorszóró műhold sugározza adásait az öreg kontinensre, az Egyenlítő fölött egy ponton felfüggesztve — a Földdel azonos szögsebességgel, 36 ezer km sugarú geostacionárius pályán keringve. A közeljövőben újabb műholdadók fellövése várható, így az ezredfordulón már egész Európa áttér az "égi" műsorokra, amelyekről — óvatos becslések szerint is — csaknem száz lesz mindenütt fogható. A műhold használatának ötlete több évtizedes múltra tekinthet vissza, amin aligha lehet csodálkozni, hiszen a földi hálózattal ellentétben csupán egyetlen adóantennát igényel. Emellett óriási előnye, hogy erre a műsorforrásra minden tévétulajdonosnak "rálátása" nyílik, így semmi sem zavarja a vételt, tehát biztosítható a csaknem stúdióminőség az otthoni képernyőkön is. Viszont a műhold pályára állítása sokáig gondot okozott, sőt, napjainkban sem teljesen problémamentes, mint arról a közelmúltban többször is hallhattunk. A tévé képernyőjén is láthattuk, ahogy az amerikai űrhajósok megfékezik a barcelonai olimpia eseményeinek továbbítására hivatott, rakoncátlankodó Intelsat 6 műholdat. Felvetődhet a kérdés, hogy érdemes-e vállalni a magas kiadásokat, hiszen minden kilogrammnyi tömeg űrbejuttatása tonnányi méregdrága üzemanyag elégetését teszi szükségessé. A jelenlegi számítások arról tanúskodnak, hogy bár a pályára állítás meglehetősen drága mulatság, viszont a befektetés hamar megtérül(het). Ugyanis ha a műholdadót sikerül üzemképes állapotba helyezni (ezen a téren is vannak még gondok), akkor napi huszonkét órán keresztül képes ingyen sugározni, ráadásul földrésznyi területeket ellátva műsorral. A kétórányi leállás általában annak következménye, hogy a műbolygó földárnyékba kerül, viszont újabban feltölthető napelemekkel is felszerelik, úgyhogy a szünet nélküli sugárzás is aránylag egyszerűen megoldható. Az energián kívül további megtakarítást jelent, hogy nincs szükség kezelőszemélyzetre a több tucatnyi földi adóból álló hálózattal ellentétben, továbbá üzemeltetési költségek sincsenek, hiszen a Föld körül keringő test energiafelvétel és szervizelés nélkül évtizedekig is képes a körpályán maradni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a műhold feltételezett élettartama mintegy húsz-huszonöt év, érthető a legnagyobbak lázas igyekezete, hogy az űrből akarnak sugározni. Ehhez járni a legfőbb adu: a besugárzott terület nagysága sokszorosa a földi rendszerének. A nagy magasságban elhelyezett "adótorony" ugyanis kúp alakú nyalábjával többszázezer négyzetkilométernyi területet képes befogni. Tekintve, hogy Európa az északi féltekén helyezkedik el, az Egyenlítő síigában keringő műhold által besugárzott terület ellipszis alakú. Ahhoz, hogy a nézők számára vonzó legyen a még mindig nem éppen olcsó parabolaantenna és dekóderes átalakító készülék megvásárlása, a földi jelnél jobb minőségűnek kell lennie az űrből vett adásnak. Ennek biztosítása ma már nem okoz gondot, különleges kódolási eljárással oldják meg (a kép- és a színjei egyidejű sugárzása helyett azt időeltolással továbbítják), eközben a jelnek olyannak kell lennie, hogy az érintett ország határain túl is fogható, természetesen egyre romló minőségben. Az adók sugárzási jelleggörbéit tekintve nyilvánvaló, hogy mindegyikük képes kontinensük egyharmadának—felének a besugárzására. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Közép-Europában, így nálunk is fogható minden eddig felbocsátott közvetlensugárzó műhold adása, amely a horizont fölött helyezkedik el. A jövőben sem változik meg a helyzet, így ez a sokak által örvendetesnek hitt, mások szerint viszont nem éppen szívderítő jövő vár ránk, hogy az ezredfordulón többtucatnyi műsor között "válogathatunk". Az idézőjel használata ez esetben eléggé indokolt, mivel egyhamar kiderül, hogy az egyes műsorok között mennyire kicsi a különbség, úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra, így csak félig-meddig beszélhetünk választási lehetőségről. Már napjainkban is az ország területének csaknem felén fogható valamelyik szomszédos ország adója, ráadásul azért a műholdas vevőkészülékek száma is egyre inkább növekszik. Külföldi utazásaink is hozzásegítenek az ottani tévéadók műsorának megismeréséhez. Valamikor az álmok netovábbjának hittük a lehetőséget, hogy egyes fejlett országokban akár ötven—hatvan adó műsorából lehet válogatni, miközben felfoghatatlannak tűnt az ottani nézők panasza, hogy semmi érdekes sincs a tévében. Most viszont a saját szemünkkel győződhetünk meg róla, hogy a Kánaán nem feltétlenül az elektronikus ablak előtt vár az emberre. Pedig a rádió esetében ezt a hatásmechanizmust egyszerűen lemérhetjük magunkon: bár készülékünk több száz külföldi adó vételére alkalmas, a keresőgombot nyugodtan kapcsolóval helyettesíthetjük (ahogy az a programozott készülékeknél meg is van), hiszen senki sem hallgat négy—öt adónál többet. Mert az emberek szinte sosem élnek a technika minden vívmányával. Felvetődhet az indoklás, hogy a tévé az más, a rádió esetében a nyelvi akadályok gátolhatják meg a hallgatót a külföldi műsorok élvezésében. Híradós tapasztalatokkal rendelkező tévések tudják a legjobban, hogy mennyire jellegtelen információ a kép: kommentár nélkül csak a legritkább esetekben értelmezhető. Nem véletlen, hogy a külföldi hírek képanyagát szinte minden ország maga készíti el, illetve a legnagyobb sajtóügynökségekkel forgattatják. Ezek kerülnek aztán a híradóba, természetesen más-más kísérőszöveggel, kommentárral, az illető tévétársaság beállítottságának, ízlésének megfelelően Ezen aligha változtat valamit az a műszaki újítás, hogy a jövőben (l)éqből kapjuk a műsorokat. Ezek után felvetődik a kérdés, mennyire érdemes a műholdas műsorok vételére pénzt áldozni. Hiszen minden második elektronikai szaküzlet és újsághirdetés kínálgatja az új antennákat es dekódereket. Ezek ára egyre inkább elfogadható, ma már alig több, mint egy antennaerősítővel felszerelt, a hét földi műsor vételére alkalmas antennarendszer. Gyakorlatilag egy színes tévékészülék áráért megvásárolható. A néhány éve még méregdrága készülék ármérséklésének ellenere napjainkban még igazán tömeges elterjedésről aligha beszélhetünk. Egyedül a nagy lakótelepek közösségi antennahálózatára kötve alkalmazzák szélesebb körben, itt viszont bérleti díjat szednek, vagy a jövőben vezetik be azt, mivel az új médiatörvény szerint a száz készüléknél nagyobb rendszer már engedélyhez kötött vállalkozási tevékenység. A műholdas televíziózás jövőjével kapcsolatban amiatt is nehéz jóslásokba bocsátkozni, mivel szerte a világon egyre többen kezdenek hátat fordítani a hagyományos televíziózásnak. A bökkenő csak az, hogy továbbra is a képernyő előtt gubbasztanak: számitógépes játékok kötik le a figyelmüket, 'agy a videót nézik. Ráadásul a legtöbb eseten — enyhén szólva — a képmagnón nézett műsorok aligha nevezhetnének be a nívódijért folyó versenybe. Ozogány Ernő 4 A HÉT
