A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
INTERJÚ Kiút vagy szakadék? Beszélgetés Molnár Imrével, a Magyar Köztársaság Kormánya mellett működő Határon Túli Magyarok Hivatalának főtanácsosával • Mikor jött létre ez a hivatal? — A hivatal két évvel ezelőtt jött létre azzal a céllal, hogy betöltse azt a mérhetetlenül nagy űrt, amelyeket a kommunista kormányok okoztak a kisebbségi kérdés kezelésében. A jelenlegi kormány létrehozott egy másik testületet is; a hazai etnikai és kisebbségi csoportok titkárságát. Ettől az évtől kezdve — mivel mind a két titkárság munkája olyan nagymértékű volt, hogy nehezen tudott volna egy másik hivatalba betagozódva működni — önálló hivatallá alakult mind a két titkárság. 9 Mi a különbség az önálló hivatal és a volt titkárság munkája között? — Az önálló hivataloknak az a lényege, hogy önálló költségvetési kerettel rendelkeznek, saját maguk állítják fel a terveiket, céljaikat, munkakoncepciójukat. Ezzel próbálják valamiképpen a kormány nemzetiségi, nemzeti kisebbségi politikáját szolgálni. A hivatalnak kettős célja van. Az egyik, hogy tartsa a kapcsolatokat az ország határain kívül élő magyarsággal, és helyzetükről beszámoljon a kormánynak. Ez egy befelé irányuló tevékenység. A másik egy kifelé irányuló tevékenység. A fordulat után ugyanis nagyon sok szerv, testület kezdett foglalkozni a kisebbségi kérdéssel. A hivatal másik célja, hogy e szervezetek tevékenységét koordinálja. Segítsen a határon túli magyar szervezeteknek kapcsolatokat felvenni a magyar és a nemzetközi politikával, nemzetközi kapcsolatrendszerbe irányítsa ezt a kérdést, hiszen a kisebbségi kérdés nem magyar kérdés, hanem Európa kérdése, sőt, az egész világé. Tehát be kell, hogy kerüljön az európai közvélemény tudatába, az európai politikába, mert Magyarország nem gyámkodhat a kisebbségek felett. Ezt nem is akarja. Azt szeretné, hogy a kisebbségek saját lábukra állva tanuljanak meg politizálni, koordinálni saját politikájukat és képviselni is. A kormány semmiképpen sem akarja, hogy Magyarországról diktáljon valamiféle politikai elvárásokat. Éppen fordítva. Szerintünk a kisebbségeknek kell meghatározni azt, hogy ők mit akarnak. 9 A hivatal hogyan látja a csehszlovákiai belpolitikai helyzetet? — Én a történelmi tapasztalatokból indulok ki. A változások, alakulások ebben a században meglehetősen nagy átrendeződéssel, kisebb-nagyobb politikai, társadalmi földrengésekkel jártak, és minden változás egy új helyzetet teremtett. Úgy tűnik nekem, hogy mi ennek az új helyzetnek a fogadására nem vagyunk felkészülve. Nem lehet ugyanis tudni, hogy milyen irányban fognak a dolgok haladni a továbbiakban. Nem vagyunk igazán tisztában azzal sem, hogy mik a mozgatórugói ezeknek a változásoknak. Nem lehet egyértelmű válaszokat vagy definíciókat adni, mert kiderül, hogy egészen más a helyzet a volt Szovjetunióban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában. Egy dologban azonban hasonlítanak egymáshoz ezek az országok: a mesterségesen létrehozott államalakulatok, birodalmak most lerázzák a mesterségesen rájuk erőltetett határokat, helyette keresik a természetes fejlődés lehetőségét, útját-módját. Ez nagyon sok kanyarral, buktatóval, szakadékokkal jár, de mégis talán ez lehetne a kivezető út, megadni a térség népeinek, hogy rátaláljanak arra a fejlődési útra, amely minden négjték megadatott. Én úgy látom, hogy Csehszlovákiában is ez a fejlődés egy ilyen megrázkódtatások előtt álló fejlődés, de ha nem az lesz a végeredménye, hogy egy természetes fejlődésnek irányába áll be a mutató, akkor annál nagyobb lesz a megrázkódtatás minél természetellenesebb irány felé sodródnak. 9 Mit tesz a hivatal abban az esetben, ha az önállósulás útjára lépett Szlovákiában nem tartják tiszteletben a kisebbségek jogait? — A természetes fejlődéshez tartozik az is, hogy a térségben élő népek kapcsolatokat alakítsanak ki egymással. Hiszen az itt élő nemzetek kultúrája, életmódja, geográfiája, összetartozása ezeréves dolog. S hogyha a természetes összetartozás ahelyett, hogy erősödne, csorbákat szenved, ez megintcsak a természetellenes fejlődés iránya felé mutat. Ha a kisebbségek jogait megsértenék, Magyarország ebben az esetben ki tudja használni saját tekintélyét nemzetközi szervezetekben, és a szlovákiai magyarság jogos tiltakozásának hangot tud adni a maga vonalán. 9 Egyelőre úgy tűnik, a jelenlegi szlovák politikai reprezentációt nemigen érdekli a nemzetközi közvélemény. — Ebben az esetben nem lehet előre pontosan meghatározni milyen lépéseket tesz majd a magyar diplomácia. Csak következtetni lehet. Ha Szloválda nem Nyugat felé, hanem Kelet felé közeledik, akkor ez ismét természetellenes, és a szlovákság ezt előbb-utóbb szintén lerázza majd magáról, illetve előbbutóbb szabadulni próbál majd ebből a kötelékből. Nyugat felé viszont a térségben élő nemzetek megbékélésén keresztül vezet az út. Fontos, hogy ez a térség egységes egészként integrálódjon Európába, mert nem lenne ésszerű fogaskerékszerűen beruházni ebbe a régióba. Ha a térségből egy láncszem hiányzik, akkor a környező országok is csorbát szenvednek. Tehát nemcsak Szlovákiának, hanem Csehországank, Magyarországnak, Lengyelországnak is az az érdeke, hogy a Szlovák Köztársaság európai jogállam legyen, teljesítse mindazokat a feltételeket, amelyet Európa fejlettebb országai szabnak meg az együttműködéshez. Tudjuk milyen előnyök származnak az együttműködésből, s milyen hátrányok származnak az állandó torzsalkodásokból, ellenségeskedésekből. S ha Szlovákia ezt nem tartja szem előtt, akkor — ismét csak ezt mondhatom — Magyarország kihasználja nemzetközi tekintélyét. Kamoncza Márta Fotó: Gyökeres György A HÉT 7
