A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-17 / 29. szám
OTTMRTUNK következik és — újabb meglepetés — a Homokóra. — Ugye érdekes — mosolyog a tanító bácsi —, nálunk 'alulról jövő kezdeményezés' is van. A gyerekek jönnek az ötlettel, hogy milyen dalt akarnak megtanulni. A nyolc gyerek közül három verseket ír. Kettőjük versét a dunaszerdahelyi Déli Hírlap Gyermeksarok című rovata is közölte. Rostás Alajossal az összevont osztályokban alkalmazott módszerekről, a sok türelmet és leleményességet igénylő tanításról beszélgetünk. — Hogy a gyerekek jó eredményeket tudjanak felmutatni az iskolában, az komoly előképzést feltételez, és a tanító néni, aki Dunatőkésről jár ide, valóban lelkiismeretesen végzi a munkáját. Az ember olyan "anyagot" kap már az iskolába, amellyel lehet dolgozni. Ezeknek a kisiskolásoknak van egy jó tulajdonságuk: nagyon alkalmazkodóak. Kezdetben nehéz, főleg az elsősökkel, akiktől abszolút önállóság nem várható el, hiszen számukra még minden új. Nehéz időszak ez úgy decemberig, de azután ők is alkalmazkodnak. Megvan ennek a jó oldala is. Lényegében a gyerekeknek alkalmuk van az ismétlésre, ha csak passzívan is. Feleleveníthetik mindazt, amit az alacsonyabb évfolyamokban tanultak. Az is előny, hogy kevesen vannak. Itt szinte minden nap minden órán minden egyes gyerek szerepel. A tollbamondásokat pl. úgy oldják meg, hogy a tanító bácsi magnóra mondja a szöveget. A tollbamondást író osztály tanulói fejhallgatón kapják a szöveget, hogy a többi tanulót ne zavarják. És ezzel el is jutottunk a következő problémához, az iskola felszereltségéhez. Rostás Alajos nem panaszkodik. A körülményekhez mérten megvan szinte mindenük. A központi támogatás ugyan kezd elmaradozni, de az önkormányzat ígéretet tett, hogy bizonyos terheket átvállal. — Előreláthatólag két—három éven belül az iskolák újból visszakerülnek a községek hatáskörébe, tehát a községeknek sem mindegy, milyen állapotban kapják az iskolákat vissza. Én persze arra is kíváncsi vagyok, hogyan sikerült valamennyi gyereket megtanítani furulyázni. Kiderül, hogy Rostás Alajos valamikor aktív zenész — szaxafonos — volt. Az iskolában kb. két éve kezdett el 'kísérletezni* a furulyatanítással. S mint mondja, meglepő eredményeket ért el: még az abszolút 'botfülű' gyerek hallása is rengeteget fejlődött. Volt néhány fellépésük — és a szülőknek is tetszett a dolog. A gyerekek pedig 'úgy ahogy a felnőttek, szeretnek a népszerűségben sütkérezni*. A furulyatanításnak a környéken is híre ment, s a 'tanító bácsi' az elmúlt tanévben Légen már külön furulyakört vezetett. — De bizony ott a hetedikesek sem tudnak úgy furulyázni, mint nálam a kicsik — mondja elégedetten. A régi, egy tantermes iskolához képest ez az aránylag új iskola valóban modernnek, kényelmesnek mondható. Hiányzik azonban belőle a tornaterem. — Jó időben kint vagyunk a természetben. Van egy klubhelyiségünk. Ott szoktunk a téli időszakban 'improvizálni'. Erősen balesetveszélyes, vigyázni kell. Annak, hogy mi itt valóban a 'természet ölén' élünk, mert a civilizáció hozzánk még "nem robbant be", megvannak az árnyoldalai, de előnyei is vannak. Pl. a gyerekeink fizikailag sokkal rátermettebbek, és szinte sohasem betegek! Végül szóba kerül az iskola jövője, a gyermekutánpótlás. — A jövő évben már tizenöt gyerek lesz az iskolánkban. Negyedikeseink is lesznek. A távoli jövőt nézve azonban nem tűnik rózsásnak a helyzet. A gyerekek létszáma még vagy 3—4 évig kb. ugyanennyi lesz, de utána ismét csökkenni fog. Abban bízunk, hogy a megélhetési nehézségek miatt megkezdődik a faluban a visszavándorlás a gyökerekhez. Ha a gazdasági körülmények úgy alakulnak, a fiatalok — akik azelőtt kénytelenek voltak elköltözni — visszajönnek, s ezáltal a populáció is kedvezően alakul s az iskola léte sem lesz veszélyeztetve. A gyerekek Légre, a bázisiskolába kerülve általában megállják a helyüket. Ez az iskola eddig még nem kapott elmarasztaló kritikákat. Rostás Alajos jól felkészíti a gyerekeket. Sok tanítványa középiskolát vagy gimnáziumot végzett. A jó értelemben vett lokálpatrióta Rostás Alajos azonban nemcsak a falu 'lámpása", hanem képviselő is: tagja a felsőpatonyi önkormányzatnak. Felsőpatonyrót és Felsópatony nem akar 'elválni" egymástól. Jó a viszony a két község között. A változások után persze legelőször is tisztázták, hogy— a lakosság létszámához viszonyítva — melyik falut milyen javak illetik meg. Annak ellenére, hogy szerények a lehetőségeik, sok mindent elvégeztek. Felsőpatonyréten leaszfaltoztak egy utcát, bekerítették a temetőt, a halottasházba új berendezést vettek, megoldották a szemótelhordást, ügyelnek a környezetre, támogatják a faluban egyformán jól működő sportszervezetet és a Vöröskereszt szervezetet. A falu lakossága önzetlenül segít a munkában. Nemrégen nagy fába vágták a fejszéjüket. Az emberek mind gyakrabban mondogatták, hogy nem is falu az, amelyiknek nincs temploma. Aztán az egyik népgyülésen elhatározták, hogy szerény anyagi lehetőségeik ellenére megépítik saját templomukat. Csak el kell kezdeni! A nagyszombati püspökség erkölcsileg támogatja az ügyet, sőt, ígéretet tett, hogy ha 'beindítják' az akciót, valamilyen karitatív szervezetet — akár Németországban, Ausztriában — ők is megpróbálnak bevonni. A gyűjtés beindult. Az önkormányzat is fölajánlotta a jövő évi költségvetés 80 százalékát, s az állami gazdaság lokalizációs illetékét is erre a célra fordítanák. Több önkormányzathoz intéztek körlevelet a gyűjtés érdekében. Szívósságukat és önzetlenségüket ebben a politikailag és gazdaságilag nagyon súlyos helyzetben csak csodálni lehet. A falu lakosságának a templom építésében mi is segíteni szeretnénk, legalább annyiban, hogy közzétesszük folyószámlájuk számát: SŠSP Michal na Ostrove 98556 — 129/0900. MELAJ ERZSÉBET Gyökeres György felvételei Az óvodások — Meseországban A HÉT 3
