A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-20 / 47. szám
FIGYELŐ .............1 1"' ' 1 ' ■— ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Gondolatok a Nyitrai Egyetemről Nyitrát manapság diákvárosként tartják számon. Az oktatás történetének szálai messzire nyúlnak, még a piaristák, illetve ferencesek idejébe. Ám az igazi diákélet a második világégés után kezdődött, pontosabban 1952- ben, amikor a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola megnyitotta kapuit. Kezdetben három — agrokémiai, közgazdasági és gépesítési — karon oktatták a jövendő mezőgazdasági mérnökök nemzedékét. Harminchárom esztendővel ezelőtt került Nyitrára a Pedagógiai Institut magyar kara is. Az intézmény aztán 1964 szeptemberében a Pedagógiai Fakultás nevet kapta. A magyar tagozat életéről rendszeresen tájékoztattuk olvasóinkat lapunk hasábjain is, ám az utóbbi időben gyakran felmerül a kérdés, vajon mi van a Nyitrai Egyetemmel, mert de jure "egyetem"-ként emlegetik, viszont de facto az egyetem nem jött létre, és úgy tűnik, hogy a két főiskola (a pedagógiai és a mezőgazdasági) fúziója csak csalfa álom marad... Már a totalitárius rendszer idején is sokat emlegették az egyetemet, a jólértesültek azt is rebesgették, hogy a leépített "magyar tagozatot" is csak az egyetem miatt tartják meg Nyitrán, mert egy komoly egyetem létrejöttéhez az idegen nyelvek tanszéke vagy tagozata is szükséges. Am a szent Cirill és Metód testvérekről elnevezett egyetemről csak 1989 után lehetett komolyabban tárgyalni. A kezdeményezés szálai a Pedagógiai Fakultáson kereshetők, de az indítványhoz csatlakoztak a Mezőgazdasági Főiskola vezetői is. Az alakuló ülésen mindkét főiskola képviselői egyhangúlag elfogadták a közös javaslatot, mely szerint a Nyitrai Egyetem 6 fakultásból áll majd: gépesítési, agrokémiai, közgazdasági, természettudományi és bölcsészettudományi, valamint pedagógiai karból, de a pedagógiai fakultáson javasolták még három új kar létrejöttét is. Ezek után az SZNT képviselői 1992. február 27-én megszavazták a 140-es számú, a Nyitrai Egyetemről szóló törvényt, amely a szóbanforgó két nyitrai főiskola egybeolvadása révén jön létre és 1992. június 1-jén lép érvénybe. Node, a februártól júniusig eltelt időszakban számtalan probléma merült fel, különösen a humán- és a természettudományok karának megalakulása körül akadtak gondok. Közvetlenül a törvény érvénybe lépése előtt a Mezőgazdasági Főiskola akadémiai szenátusa levelet küldött az SZNT-hoz, amelyben kérték a 140-es számú törvény érvénytelenítését. Ugyanakkor a Pedagógiai Fakultás dékánja Liba professzor levelében kérte az SZNT-t, hogy a törvény érvénytelenítéséről szóló kérelmet ne vegyék tekintetbe, mivel nem ismer olyan alapos akadályt, amely a törvény érvénytelenítésére adna okot, valamint kérelmezte, hogy az egyetem valósuljon meg, akár korlátozott formában, csupán a három kar létrejöttével. A levelekre nem érkezett válasz, tehát június 1-ig a probléma nem oldódott meg, közös akadémiai tanács nem jött létre, de Liba professzort nevezték ki — ideiglenes jelleggel — a tanács élére, és azt a feladatot kapta, hogy a jóváhagyott törvényt érvényesítse. A Nyitrai Egyetem nem szűnt meg, a humán, a természettudományi és pedagógiai kar működik, ámbár továbbra is várják a mezőgazdasági főiskolán tervezett karok csatlakozását... A mezőgazdasági főiskola akadémiai tanácsa és vezetősége kifogásolja, hogy az egyetem létrejöttéhez szükséges feltételeket az egyetemről szóló törvény érvénybelépéséig nem teljesítették, minden nélkülük zajlott le, és nem vette senki figyelembe a tudományos, kutató, valamint a pedagógiai munkát. Tiltakozásukat már 1992. február 4-én előterjesztették, de nem vették figyelembe, és annak ellenére megszületett a törvény, mégpedig az előző kormány javaslatára; akkor olyan időket éltünk, hogy a szakmai ismereteket nélkülöző nézetek és vélemények is teret kaptak — vallják a mezőgazdászok. Figyelembe kellene venni azt is, hogy a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolának nemcsak a mezőgazdasági tudományok és kutatások elmélyítése a feladata, hanem az ökológiai biztonság tanulmányozásának egy része is reá hárul. Ugyancsak el kell utasítani a mezőgazdaság nagyüzemi működtetése ellen irányuló meggondolatlan nézeteket, de tudomásul kell venni azt is, hogy a jövőben sokkal nagyobb feladatok várnak a mezőgazdaságra és a szakembered képzésére. Elkerülhetetlen feltétel, hogy egy felsőfokú mezőgazdasági tanintézmény a jelenben és a jövőben is teljesen független alkotói jogokat élvezzen. Szóval a gondok gyűlnek, az idő halad és a mezőgazdászok továbbra is hajhatatlanok, tartják magukat azon nézetükhöz, hogy a 140-es számú törvény nem volt demokratikus, ezért törölni kell, és helyébe a Szlovák Mezőgazdasági Egyetemet kérik, az iskolaügyi minisztériumnak és a Szlovák Kormánynak benyújtott javaslat értelmében... A szülők, a tanárok és az adófizető polgárok még tűnődnek a felmerült problémákon. Nem kell ahhoz nagy szaktudomány, hogy a laikus is megsejtse: itt valójában a "pozíciókért folyik a harc". Arra gondolok, hogy nyilván csendesebben zajlottak volna le az összecsapások és a viták, ha a mezőgazdasági főiskoláról nevezték volna ki az egyetem főnökét. Vagy talán akkor a pedagógiai karon emelték volna fel a hangjukat?... Minket, magyar nemzetiségű polgárait- e hazának mindkét egyetem (vagy főiskola) problémája szorosan érint, hiszen a mezőgazdasági karon és a pedagógiai karon is tanulnak lányaink, fiaink. Ám a jelen pillanatban és még a századfordulóig a pedagógusképzés lesz a többet emlegetett feladat, mert azon múlik a magyar iskolarendszer léte és jövője, az elkövetkezendő nemzedék oktatása, nevelése, valamint identitásunk, magyarságunk sorsa. A statisztikai adatok alapján az ezredfordulóig legalább hétszáz alsó tagozatos tanítóra lesz szükségünk, ami azt jelenti, hogy minimálisan 70—80 körüli létszámú évfolyamokat kell nyitni. És itt merül fel a probléma, a magyar tagozat önállósulása. Ez a kar maga döntené el, milyen szakokat kell nyitnia, és hogy az egyes szakokon hány diák tanuljon. Mindezt most mások döntik el helyettünk, hasonlóan azt is, hogy mennyi legyen a magyar tagozatra szánt pénz. Sőt, a múlt esztendőben a magyar tagozatnak kiutalt összegből jócskán lecsíptek, és azt más célokra (talán prémiumok kifizetésére?) használták fel. Nyitrán az élet folyik tovább, az emberek kezdenek berendezkedni a télre, mint maga a természet is. Remélhetőleg az egyetem gondjai rendeződnek és az alkotó munka, az alapos mezőgazdász- és pedagógusképzés folyik tovább. Nyilván nem arról van szó, hogy melyik ujjúnkat harapjuk le. Dönteni csak megfontoltan, nagyon józanul és demokratikusan szabad, mert nem holt tömegről, hanem a jövő művelt nemzedékéről van szó. Motesiky Árpád
