A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-20 / 47. szám

FIGYELŐ Pozsonyi DzsessznapoH Az idei Pozsonyi Lírát követően a szakemberek, újságírók és az a maroknyi közönség, amely még — talán megszokásból? — végigülte a rendezvényt, egyértelműen megálla­pította: a Lírát a rendezők mestersé­gesen tartják életben, "vastüdővel" lélegeztetik, makacsul ragaszkodva az életképtelenné vált rendezvény­hez. Pozsony másik hagyományos zenei fesztiválja, a Pozsonyi Zenei Ünnep­ségek is vérveszteséget szenvedett az elmúlt egy-két évben (például kevesebb volt a "nagy név"), de színvonalban állja a sarat. Pozsony legrangosabb zenei rendezvénye azonban kétségtelenül a Pozsonyi Dzsessznapok. Pedig e körül van a legkisebb és legkevesebb "hűhó". Az emberek körében régóta egy téveszme uralkodik: a dzsessz nem tömegzene, csupán egy szűk, "meg­szállott" réteg lelkesedik érte. Es persze, ahogy az a legtöbbször lenni szokott, ezt a nézetet főleg azok hangoztatják, akiknek fogalmuk sincs erről a műfajról, csupán "pontos elképzeléseik", hogy szerintük milyen is lehet, s előítéleteiktől a világ minden kincséért sem szabadulnának meg. A 18. évfolyamába lépett Pozsonyi Dzsessznapok koncertsorozatának szerencsére egyáltalán nem volt szüksége reklámra, s ez talán az évek folyamán megszokott hozzáértő szervezésnek, a mindig kitűnő szín­vonalnak és a rendezvény "motorjá­nak", szellemi atyjának, Peter L/pának köszönhető. A hagyományosan a pozsonyi Kul­túra és Pihenés Parkjában megtartott háromnapos (október 23—25.) ren­dezvényről szakemberek és laikusok egyaránt elismerően szóltak. A fellépő zenészek mesterségbeli tudása, han­gulatteremtő képessége megfogta, sőt, olykor szinte megbabonázta a közönséget. Az idei dzsessznapokon a dzsessz őshazájából, Amerikából érkező ze­­nószegyéniségek voltak túlsúlyban. Az első nap legnagyobb élményét is egy fekete amerikai, Winx, eredeti nevén Vincent De Jón Parrette jelen­tette. Winx igen peches emberként indult az életben. Pályafutását ugyanis spor­tolóként kezdte. A világ egyik legjobb hármasugrója volt, s csak azért maradt le a moszkvai olimpiáról, mert az USA politikai okokból bojkottálta azt. Négy év múlva pedig sérülése miatt nem indulhatott a Los Angeles-i olimpián. Zenei karrierjét azonban szerencse kísérte. Jónevű zenészek hívták meg turnéikra, később a köl­tőnek is kiváló Sting is felfedezte, aki olyan tehetségesnek tartotta Winxet, hogy első lemezalbumát is finanszí­rozta. Dél-amerikai, japán és dél-af­rikai elemeket ötvöző ritmikus zenéjét ő maga "prehistorikus popként" jel­lemzi. Óriási sikere volt... A második nap egyik kiemelkedő egyénisége az Amerikában élő oszt­rák dzsesszhegedűs, Rudi Berger volt. A bécsi konzervatórium egykori diákja kitűnő zenészekkel működik együtt, sok meghívásnak tesz eleget. Pozsonyi fellépése egy hathetes eu­rópai turné egyik állomása volt. Muzikalitása, virtuóz hegedűjátéka bámulatra méltó. Az est másik szenzációja a korzikai származású, olasz vezetéknevű fran­cia zongorista, a harmincéves Michel Petrucciani, akinek híre már korábban is eljutott hozzánk, megjelenésével ezért nem hökkentette meg a közön­séget. (A gyermekkori kalciumhiány következtében a művész csupán egy méter magas és huszonnyolc kiló.) Ezt a "kis-nagy embert" az olasz kulturális minisztérium a közelmúltban "Európa legjobb dzsesszzenészének" minősítette. Zongorajátékáról a világ legnevesebb zenekritikusai írnak elemzéseket. Játékát többféleképpen értelmezik, de abban valamennyien megegyeznek, hogy amit a lírának ez a "kis hercege" produkál, szinte megnevezhetetlen, hiába hívják se­gítségül a szakterminológiát, zenéjé­nek varázsa nem foglalható szavak­ba. Ezt itteni fellépése is bizonyította. A közönség persze az utolsó napon is csodálatos zenészekkel találkozha­tott. A nap legnagyobb sikerét a hagyományos amerikai dalokat és spirituálékat előadó The Johnny Thompson Singers aratta. Meg kell még jegyeznünk, hogy a nem is olyan olcsó jegyek a rendez­vény ideje alatt mind elkeltek, s szinte valamennyi koncert telt ház előtt zajlott. Szűkös napjainkban ez való­ságos csoda, de elsősorban is magas színvonalról tanúskodik. Melaj Erzsébet Fotó: Prikler László Winx, a peches sportoló, de szeren­csés zenész Rudi Berger, a csodahegedüs Petrucciani, a "kis-nagy ember"

Next

/
Oldalképek
Tartalom