A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-20 / 47. szám
GONDOLKODÓ SZELLEME nekelőtt az Új Szellem című folyóiratot mutatták be, külön is kihangsúlyozva Szvatkó azon igyekezetét, hogy a kisebbségi közegben egy olyan fórumot teremtsen, amely nem viseli magán sem a provincionalizmus, sem az olcsó nacionalizmus jegyeit. Ma is olyan időket élünk, amikor elkelne a bölcs és józan hang, amikor nagyon is szükség lenne az írók megfontolt és egyetértést sürgető okos szavára. Hiú ábrándokban azonban ne ringatódzzunk; a politikusok csak ritkán olvasnak esszéket és művészi indíttatású eszmefuttatásokat, de ami legalább annyira elszomorító: a napi megélhetési gondokkal viaskodó és a bizonytalan jövő miatt reszkető kisemberek sem. A hangzavar most olyan erős, az indulatok annyira elszabadultak, hogy félő: csak egy újabb tragédia lesz képes észre téríteni a nemzeteket. A két világháború közötti korszak csehszlovákiai magyar valósága bőségesen kínál újra felfedezésre érdemes témát — ezt talán a legpregnántésében nem jutottak szóhoz a széles tömegek, hanem az új állam bölcsőjénél is csak nóhányan bábáskodtak, szinte kész tények elé állítva különböző nyelvű népek százezreit és millióit. Ezekután még mondja valaki, hogy a tömegek formálják a történelmet. Az előadásokat követő hozzászólásokban sok érdekes gondolat és kiegészítés fogalmazódott meg. Gál Sándor például azt javasolta, hogy a Fábry Napokon elhangzott előadások legjavát egy kötetben kellene kiadni, annál is inkább, mivel az elmúlt két évtizedben ez a kassai rendezvény volt a szlovákiai magyar szellemi élet egyik legjelentősebb fóruma. Annak a reményének is hangot adott, hogy így lesz ez a jövőben is, s most talán már az előadók is szókimondóbbak és alaposabbak lesznek, és végre valóra válik a Fábry Napok elindítóinak eredeti vágya: a szlovákiai magyar tudományosság fóruma lesz ez a rendezvény. Tóth László "realistább* volt. Azt Forencz György Ráköti Ernő tltztolétérm kász/tttt tmléktáblá/a sabban Popély Gyula előadása bizonyította. A kiváló történész a csehszlovákiai magyarság jogi helyzetéről beszélt, külön is kiemelve az 1920-as nyelvtörvényt, annak kihatását és következményeit, s nagyon érzékletesen szemléltette, hogy a mostaninál jóval liberálisabb nyelvtörvényt is a kénye-kedve szerint értelmezzte a hatalom, s ahol csak lehetett, visszaélt vele. Szarka László egy kissé nekrológnak is beillő előadásában a csehszlovák állameszme kialakulását és a magyar kisebbségnek ehhez az állameszméhez fűződő viszonyát elemezte. Érdekes volt hallani, hogy nemcsak a közös állam megszüntejavasolta, hogy egy Fábry Napok Emlékkönyvét jelentessenek meg, amely bibliográfia szerűen tartalmazná a szerzők nevét és az előadások címét, valamint a megjelentetett írások pontos lelőhelyét, hiszen az elhangzott előadások zöme itt vagy ott már napvilágot látott. Az idei Fábry Napok sem múltak el a szokásos kísérőrendezvények nélkül. Volt koszorúzás Stószon Fábry szülőházánál és sírjánál, s a résztvevők megtekinthettek egy műsort is a Thália Színházban, ahol a régió nemzeti kisebbségeinek képviselői énekkel és zenével szórakoztatták a közönséget. Sor került Rákosi Ernő emléktáblájának (Ferencz György alkotása) leleplezésére is. Az Eperjesen élt festőművész annak idején a Csemadokra hagyományozta vagyonát, és ennek köszönhetően van ma a Csemadok kassai alapszervezetének saját székháza. A rendezők egy jászói látogatást is beiktattak a programba; megtekinthettük a premontrei kanonokrend tatarozás alatt álló prépostsági templomát. Jó volt látni a régi ismerősök között a sok új és fiatal arcot, de érezhetően hiányoztak szellemi és társadalmi életünk közismert képviselői. Talán jövőre majd ott lesznek ők is. LACZA TIHAMÉR (Fotó: a szerző)
