A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-03 / 27. szám
rnrnrn ÚJRA ITT VAGYOK! és mégsem csücsül az adósok börtönében. Már csak azért sem, mert ilyen manapság szerencsére nincs. A bemutatkozástól kezdve régi ismerősökként beszélgettünk. A mai negyventől hatvanévesekig terjedő korosztály számára nem lehet ismeretlen, az a hang, amelynek tulajdonosa nem született ugyan grófnak, de mivel ide-oda húzta a szíve, vígan fütyült a szomszédasszony lányára, és sárga liliommal üzente egy országosan ismert édes Piroskának, hogy Isten véle. Egy ideig ugyan mintha pókháló lett volna az ablakon, no meg az illetékes füleken, mostanában viszont egyre gyakrabban és egyre több helyen jelenti, hogy "Újra itt vagyok!" Most éppen itt, a lakásán, ahová az első telefon után ismeretlenül is meginvitált. Kávéval, üdítővel kínál kedvesen, Beszélgetés Aradszky Lászlóval, aki a mai napig adósa Harangozó Terinek 100 koronával... barátsággal, jelmez és díszlet nélkül Aradszky László. így láttam legutóbb is a Magyar Televízióban. — Igaz, valóban díszlet nélkül, ugyanis ez a Vasárnapi turmix című szórakoztató magazin egy sorozatának a címe. Ezt a nagyon érdekes és jól bevált ötletet a szerkesztők találták ki. A beérkezett levelek alapján az ismert művészek a könnyűzene világából elmennek egy-egy kiválasztott távoli apró településre, ^hol "in natúr" koncertet adnak, így kerültem ón is egy aprócska faluba, ahol bár merőben szokatlan körülmények voltak, mégis nagyon jól éreztem magam. A falakon rengeteg a fénykép. Az egyik különösen ismerős, mert sok fejtörést okozott nekem tavaly, amikor az egyik pletykalap ezt a képet adta fel rejtvénynek. EJ kellett találni, kik vannak rajta. Én akkor csak Pitti Katalint ismertem fel. Igaz, itt viszont valamennyien jelmezben vannak, sőt, elég megtévesztőben. — Igen. A kép egy tréfás Bajazzók előadáson készült a televízió szórakoztató műsorában, egy opera-pop produkcióban, ahol valamennyien — különböző műfajokból vegyesen — az ismert opera jelmezeiben léptünk fel Kincses Veronikával, Begányi Ferenccel, Koós Jánossal, Kalmár Magdával, Pitti Katival, Eszményi Viktóriával, Cserháti Zsuzsával, Kovács Katival és Berkes Jánossal. Közben hazaérkezik a művész felesége, aki párszavas bemutatkozás után tapintatosan magunkra hagy bennünket. Óhatatlanul is a családra terelődik a szó. — Feleségem Aradszky Éva, neve gyakran olvasható a televíziós stáblistákon, mivel fodrászként, sminkesként különböző produkciókban dolgozik. Egy fiam van, Zsolt, aki elsőéves egyetemista a jogi egyetemen. Imádom a családomat, végtelenül boldog és büszke voltam, amikor Zsolt az egyetemi felvételin jóval több pontot ért el a szükségesnél, így simán felvették. — Művész úr, mióta van a pályán? , — Az idén lesz harminc éve. Énekesi, előadói pályafutásom 1962-ben kezdődött. A Magyar Rádió egy nyilvános adásában az Erkel Színházból, ahol a Tessék választani tánczenei hangversenyen a Még ide-oda húz a szív című dalt énekeltem. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ezzel a dallal nagy sikert arattam, megnyertem a versenyt. Aztán 1966-tól jöttek a táncdalfesztiválok, amelyeken rendre felléptem. Bár nevem már előtte is ismert volt a közönség körében, mégis ezek a fesztiválok tettek — es nem csak engem — országosan sőt, az országhatárokon fű! is ismertté. — Úgy emlékszem, a zsűri véleménye nem mindig egyezett a közönség véleményével. Ón ezt hogyan fogadta? — Való igaz, hogy a pontszámok nem mindig tükrözték a sikert, amelyet a dalok a közönség körében később elértek, de ez engem nemigen bántott, mivel én a közönségnek énekelekl — A kritikát hogy tűrte? — A jót örömmel fogadtam, a rosszat már kevésbé. Ilyenkor rettenetesen mérges voltam, dühöngtem, magamban százszor megbántam, hogy énekes lettem, aztán másnapra elfelejtettem az egészet. Később tudtam szelektálni és azokat a kritikákat megszerettem, amelyekből meríteni lehetett, amelyek nem voltak rosszindulatúak, és előre vittek a pályámon. — Melyek a legkedvesebb számai? — Nekem valamennyi tetszik, hiszen másként elő sem adtam volna őket. Szerencsére mindig volt miből válogatnom. A fesztiválokra visszatérve például az Annál az első ügyetlen csóknál cimű dalt a zsűri kegyetlenül lepontozta, ennek ellenére nagy siker, sőt, aranylemez lett. Nagyon kedves számomra az Az a sárga liliom című dal is, amely a közelmúltban a többivel együtt platinalemezt kapott, és hát talán a legnépszerűbb dalom az Isten véled édes Piroskám, amely szintén "nem úszta meg" aranylemez nélkül. — Van példaképe? — Igen: egy jó Aradszky, aki remek formában van. A nagyképűségnek a látszatát is szeretném elkerülni ezzel a kijelentésemmel, de gondolom 30 óv után már origópontnak tekinthetőm magam, és ha bárkirb is hasonlítani akarnék vagy bárkit követni szeretnój<, akkor az már nem ón lennék. Úgy érzem, az a legjobb, ha állandóan a legjobb formában levő saját magamra akarok hasonlítani, senki másra. Újabb, kissé bizarr képen akad meg a szemem, amelyen négy R A HÉT
