A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
SZABADIDŐ LEFEKSZEM MELLÉ BURT WISEMAN Leonard Travis szótlanul bámult arra a fónycsóvára, amely a rácsokon keresztül betört a börtön cellájába. Ez a fénysugár volt a nyár előhírnöke. Közeledik a július, az esztendő legszebb hónapja... Júliusban szabadul! Harmincnyolc esztendős lesz, és 50 000 font tulajdonosa. Az igazi, nagybetűs élet csak ezután következik, gondolta. Most aztán pótolunk mindent, fenékig kiisszuk az élet poharát és ... szóval — minden másként lesz, emberek. Na és Nancy? Vele végeztünk! Tíz évvel ezelőtt, amikot nőül vette, nos, igen, akkor csinosnak és vonzónak találta. Az első hónapokban boldogan éltek egymás mellett... Igen... Nancy júliusban tölti be a harmincat. 50 000 drága fontocska meg egy nő, aki harmincéves — valami nem stimmel, ugye. Leonard Travis valami mást, valaki mást érdemel. Szebbet, kívánatosabbat. Olyan gyorsan elrepültek az évek. Nancy szemlátomást elvesztette varázsát, leromlott az egészségi állapota is, persze — miatta. A gond és az aggódás felőrölte az idegeit, a ráncok behálózták az arcát. 50 000 font! A Scotland Yard kopói természetesen a nyomába erednek. A Nagy Szimat úgy számít, hogy majd elvezeti az urakat a rejtekhelyig, tálcán kapják meg a pénzt. Hát ebből nem lesz semmi! Nem, nem. Összesen kilencszáz és ötven napot töltött a börtönben — nem hiába. Gondolkodott és terveket szőtt. Nem hagyhat nyomot maga után, nem bizony. Szépen magához veszi a pénzt, és élvezettel elkölti majd éppen arra, amire kedve tartja. Júliusban szabadlábra helyezték. A börtönőr elvezette Travist az igazgató irodájába. Megkapta az öltönyét és azt a kevéske pénzt, amit a letartóztatás pillanatában nála találtak. Az igazgató a szeme szögletéből barátságtalanul méricskélte. Nem kedvelte túlságosan. Travis példásan viselkedett a börtönben, de az igazgató valószínűleg éppen az ilyeneket nem kedvelte. Nem hitt nekik. A nehéz börtönkapu becsukódott mögötte, Travis arra gondolt, hogy Nancy megvárja az első saroknál, de tévedett. Tudta, hogy valamelyik nyomozó minden lépésére ügyel. Nem sokat törődött vele. Vacsora után magára vette a kabátját és lesétált az utcára. Megkívánta a város lüktetését, lármáját, embereit. Újra vógigkóborolta az ismerős vidéket. Néha-néha megállt, cigarettára gyújtott, és alaposan körülnézett. Egy úriember hűségesen és eléggé ügyetlenül kísérte. Travis mosolygott. Beült a sarki moziba. Mozi után visszasétált a szállodába és lefeküdt. Úgy aludt, mint a bunda. Valójában régen volt ilyen nyugodt éjszakája. Másnap reggel frissen ébredt. Most aztán munkára, mondta magában. Abban a pillanatban, amikor elhatározta, hogy megteszi a bűn felé vezető út első lépését, akkor arra is gondolt, hogy hova rejti majd el a megszerzett pénzt. Találunk egy olyan rejtekhelyét, amelyet a Sootland Yard emberei nem fedeznek fel egykönnyen. A választás a rockhoustoni temetőre esett, arra a domboldalra, ahonnan Nancyvel nem egy alkalommal gyönyörködtek a naplementében. Ó, igen, valamikor régen... még házasságuk első hetében. Hát ez most kihalt parcella volt, sok-sok sírhanttal. Ide ugyan nem temetnek többé senkit. Az állomásra sietett, és vásárolt egy vonatjegyet. A peronon tumultus volt. A hekus most is árnyként követte mindenhova. Travis besurrant az egyik fülkébe, leült, és a vonat máris nekilódult. Leonard észrevette, hogy a nyomozó is felugrott a mozgó szerelvényre, ám néhány másodperccel később Travis hirtelen leugrott a robogó vonatról. A sínek mellett viszszasétált és hangosan felkacagott. Több alkalommal megállt és megfordult, de senki sem követte. Most aztán először érezte magát szabadnak. A Scotland Yard emberét tehát könynyűszerrel lerázta a nyakáról. Újságot vásárolt, vonatjegyet váltott Rockhoustonba. A fülkében aztán kényelmesen elhelyezkedett, majd beleolvasott az újságba. Bankrablás, ékszerrablás, forrongó Közel- Kelet, háború a Balkánon. Leonard Travis kalandja a legizgalmasabb, gondolta, és az újságot letette az ülésre. Lehúnyta a szemét, és a börtönben eltöltött évekre gondolt. Volt, ahogy volt, az ördögbe is, ezentúl csak az élvezetek következnek. Igen ám, de a legszebb szimfóniába is belekároghat egy nyavalyás varjú. Mi lesz például Nancyvel? Az asszony a legnehezebb pillanatokban is mellette maradt, ez igaz. Talán felébredi a lelkiismerete? Nancy sohasem tudta meg az igazságot: szeretett párja egy közönséges betörő. Amikor letartóztatták, azt mondta, hogy egy minden hájjal megkent gengszter behálózta, becsapta, majd lelécelt a pénzzel, ó, jaj, miért nem vigyázott. Nancy az 50 000 fontról sem tudott. Szegényke minden szavát elhitte. Szörnyű igazságtalanság történt veled, mondta sirva-ríva, es megfogadta, hogy nem mozdul mellőle. Éppen ez a szenvedés, ez az együttérzés döntően befolyásolta további életét. Nem sokat adott magára. Megcsúnyult. 50 000 fontért megkaphatom Hollywood legszebb nőjét, gondolta Travis. A vonat Rockhouston felé közeledett. Odakünn zuhogott az eső. Leonard leszállt a vonatról, és elindult balra. Az ógiháború .az én szövetségesem, gondolta. A villám fénye mellett gyorsan rátévedt a helyes ösvényre. A város az igazak álmát aludta. Szörnyű, nem? Az emberek átalusszák az életüket. Nem, nem. Leonard Travis változtat ezen. Két kézzel szórja majd a pénzt, az élet szép, ha vagyonunk van hozzá. Már a fenyőfák között lépkedett. A templom fehér tornya mutatta az utat a temető felé. Az ördögbe is ezzel a nyomorult esővel. Nem lesz egykönnyű elővarázsolni a nedves földből a pénzt, de ugyanakkor biztosra vehette, hogy munkájában nem zavarhatja meg senki, hiszen ebben az ítéletidőben a temetőcsősz kutyája sem merészkedik ki a sírok közé. Igen... ez az a gazzal benőtt ösvényhez az út vezet a temetőbe. Cipője nagyokat cuppogott a latyakban, de végül célhoz ért, oda, ahova elrejtette a pénzt. Ijedten vette észre, hogy éppen egy sírgödörre lépett. Majdnem lezuhant a nedves földre. Az ördögbe! Eltévedt volna? Hiszen itt nem volt sírhant, amikor elásta a pénzt! Ez nem is sírhant, hanem egy kripta! Vagy talán...? Nem, nem! Őrület, őrület! A torka száraz volt. Előszedte a zseblámpáját, és bevilágított a kriptába. A következő szöveget olvasta rajta. NANCY TRAVIS EMLÉKÉNEK Meghalt életének 29. esztendejében, Nancy! Idejött meghalni! Nyugodalmas jó éjszakát kívánhat neki azon a helyen, ahol Leonard és ő kéz a kézben, szívükben mérhetetlen szerelemmel bámulták a naplementét. Éppen erre a dombra vágyakozott vissza! Az a kotrógép pedig, amelyik megásta a sírgödröt, az 50 000 fontot egyszerűen kifordította a földből: Valaki most röhög a markába. Leonard Travis a legszívesebben lefeküdt volna hűséges nőcije mellé, a nyirkos kriptában, ámen!...
