A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
SZABADIDŐ Az erkölcstelen JAROSLAV HAŠEK sündisznó Egy vidéki szállodában élt egy sündisznó (Erinaceus europeus), amelynek hivatása az volt, hogy összefogdossa a svábbogarakat (Periplaneta orientalis). Sajnos ez a sündisznó erkölcstelen, elvetemült teremtés volt, és ahelyett, hogy rendes és szorgalmas sündisznóhoz illőn céltudatos vadászatot folytatott volna a svábbogarakra, mindig éppen csak annyit fogott össze belőlük, amennyi elég volt a jóllakásához. Szabad idejében különféle illetlen kedvteléseknek hódolt, így például alkoholista lett és megitta a svábok vesztére lavórba öntött sört. A szeszes ital hatására egyre inkább kibontakozott érzékisége, a haszontalan sündisznó minden adódó alkalommal beszökött a vendégszobákba és kíváncsian nézte, hogyan vetkőznek le a szállóvendégek és hogyan másznak be az ágyba. E nemtelen tevékenysége közben szeme ferde szenvedélytől csillogott, és egyre inkább elhanyagolta hivatalos kötelességeit, bár a császári és királyi közoktatásügyi minisztérium június 25-én kelt 13 914 számú döntésével a középiskolák számára jóváhagyott természetrajzi tankönyvben az áll, hogy a sündisznó igen falánk állat, valóságos jótétemény olyan lakásban, ahol ólősdiek tanyáznak, mert rövid idő alatt kiirtja a svábbogarakat, tücsköket, egereket, csigákat, békákat, egyszóval kígyót-békát, tücsköt-bogarat: éjszaka vadászni szokott, vagyis ébren őrködik a lakás gazdáinak zavartalan álma fölött. Az erkölcstelen sündisznó fütyült a fentebb idézett alapvető tudományos mű gondos tanulmányokon alapuló megállapításaira, felőle zavartalanul szaporodhattak a svábbogarak, az egerekre ügyet sem vetett, élvezettel hallgatta a kályhasutban cirpelő tücsköket és napról napra falánkabb szemmel bámulta a pongyolában éjszakai nyugalomra térő embereket. Vétkezésüket szomjasan ügyelte a szoba valamelyik zugából, és ha valamelyik utasember levetette a hálóingét, az erkölcstelen sündisznó szeme ragyogott az örömtől, boldogan csattogtatta fogait és disznóormányhoz hasonló pofáját érzékiesen csücsörítette. Amikor a vendég eloltotta a gyertyát, az erkölcstelen sündisznó elszomorodott, s egy sarokban gomolyagba göngyölődve várta a reggelt, amikor ismét meglesheti a panyókára vetkőzött embereket. Néha megtörtént, hogy a szállodába tévedt utas éjszaka gyertyát gyújtott és cipőjével verte agyon a szoba falán korzózó poloskákat (Acanthia lectularia). Az erkölcstelen sündisznó iziben odafutott, ahonnét legjobban láthatta a káromkodó vendég alsónadrágját. Pedagógusok számára ez az eset valóban iskolapéldája az erkölcsi züllésnek, hisz a sündisznó még alig volt másfél éves. Egy ízben a vendéglős nyomába szegődött, aki az egyik szobába bort vitt fel. A sündisznó a kerevet alá rejtőzött s csak akkor bújt elő megint, amikor a vendéglős már elment. Két embert látott, egy sörtehajút és egy hosszúhajút. Meglepte, hogy egy szobában egyszerre két ember van. Mindketten fel voltak öltözve. A gyalázatos sündisznó megbújt a sarokban és várta, mikor hallja a levetett cipők koppanását. Addig is buzgón hallgatódzott. — Rettenetes dolog ez, Sztránszky úr. — Ugyan, nagyságos asszony! — Nem, ezt sohasem gondoltam volna magáról Sztránszky úr. Menjen szépen a szobájába, reggel majd valahogy megmagyarázom a férjemnek, hogy miért nem aludtam ma éjszaka a fürdőhelyen. Talán nem tudná, hogy az asszonynak legdrágább kincse a tisztessége? Nem lett volna szabad hagynom, hogy idáig jussunk! Azt hittem, ártatlan kacérkodás az egész, férjem legjobb barátjával... szegény férjem is így gondolhatta, hisz készségesen megengedte önnek, hogy elkísérjen a mai kirándulásra. Az ön becsülete ugye nem engedné, hogy visszaéljen férjem bizalmával? Válaszoljon Sztránszky úr! Visszaél vagy nem él vissza? Jaj, hogy sajnálom magát, szerencsétlen barátom! Az erkölcstelen sündisznó hallotta, hogy a hosszúhajú teremtés keservesen sóhajt, a sörtehajú pedig kétségbeesetten így szól: — Engedje meg, hogy megcsókoljam, nagyságos asszony! Olyasféle hang hallatszott, mint amikor egy svábot kettéharapnak, és az erkölcstelen sündisznó, azt hívén, hogy cimborája vadászik a szobában, kimerészkedett rejtekhelyéről, éppen a hosszúhajú teremtés lába elé. A hosszúhajú megijedt, felugrott. A sörtehajú igyekezett megnyugtatni, hogy csak egy sündisznó van a szobában, már meg is találta. — Kérem, vigye ki a folyosóra! — rimánkodott a hosszúhajú. Sztránszky úr hősi elszántsággal az erkölcstelen sündisznó mellett termett, és ügyet sem vetve tüskéire, kicipelte a folyosóra. Mikor vissza akart térni a szobába, az ajtót zárva találta. — Nyissa ki, nagyságos asszony! — Menjen csak szépen a szobájába! — hallotta az erkölcstelen sündisznó a hosszúhajú teremtés hangját. — Magamra zártam az ajtót. Inkább a testvére leszek. Ezek voltak az utolsó szavak, amelyeket az erkölcstelen sündisznó ebben az életben hallott, mert a sörtehajú úriember tehetetlen haragjában kásává tiporta. így pusztult el az erkölcstelen sündisznó, az erények minden önzetlen bajnokának örömére, áldozatul esve bűnös szenvedélyének. Fordította: Tóth Tibor A HÉT 31
