A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
ZSIBVÁSÁR; JÓKOR SZÜLETETT Gavras egyik filmjében, a Két koporsó megrendelésre címűben a kétszínű asszonyt Irene Papas alakítja, aki Costa Gavras több filmjében is játszott, így a műfaj klasszikusában, a Z, avagy egy politíkai gyilkosság anatómiájában. Papas nagyszerű alakítást nyújtott a Zorba, a görög ben is. Ebben a filmben a szerelmét vállaló, lázadó asszonyt alakította, akit a szigorú hagyományokat őrző környezet kegyetlenül büntet. Irene Papas jókor született. Ugyanis a hatvanas években a görög film megengedhette magának azt a "luxust", hogy nemzeti klasszikusait feldolgozza. Michael Cacoyannis 1961 -ben elkészítette az Élektrá t, majd a Trójai nőket és az Iphigeneiát. E szerepek nagy formátumú színésznővé érlelték Irene Papast. A sors és a politika azonban úgy hozta, hogy 1967-ben a görög katonai junta a művésznőt emigrációba kényszerítette. Forgatott az USA-ban, Olaszországban, majd 1974-ben visszatért a hazájába, és az Iphigeneia-trilógiával folytatta a pályafutását. Papas színészi teljesítményét elismerés övezi. Több alkalommal is kitüntették a legjobb női alakítás díjával a Cannes-i, a velencei, a chicagói és más filmfesztiválon. Igaz, hogy mostanában kevesebbet filmez, de hivatását nem adta fel, Athénben színiiskolát vezet. ÓVJUK-E ÁRNYÉKUNKAT? Nyomunkban jár, meg mégsem szólít, mi az? Az árnyék! — így a régi találósdi. Ami az árnyékot illeti, eleink jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki, mint mi. Született is róla mondás, szólás tucatszám. Hogy csak néhányat említsünk: Olyan gyáva, hogy a saját árnyékától is megijed. Lusta maga után húzni az árnyékát, azért nem megy sétálni. Nem fór hozzá még a gyanú árnyéka sem. Úgy lefogyott, hogy önmaga árnyékának néznéd. Isten felvitte a dolgát, de ma sem nagyobb az árnyéka, mint tegnap volt. Árnyékos történetek is vannak bőven. Midőn Nagy Sándor megáll a napon heverósző Diogenósz előtt, s biztatja, hogy kívánjon valamit, a filozófus így válaszol: "Azt kívánom, menj el a Nap elől, mert beárnyékolsz." Hittek hajdan abban is, hogy az ember árnyéka önálló életre képes. Az indiánok egyenesen árnyóktolvajoknak nevezték az őket fónykópezőket, mert közéjük és a Nap közé álltak a masinájukkal. Ä legkülönösebb azonban Peter Schlemihl különös története. Schlemihl Chamisso hőse, aki egy kordovánbórból készült bűvös erszényért ennen árnyékát eladja a szürke ruhás ördögnek. Az meg összegöngyölíti az árnyékot, és zsebre vágja, míg az árnyék nélkül maradt Schlemihlnek pokollá válik az élete. Mivel nincs árnyéka, az emberek gyanakodnak is rá, ki is nevetik, végül mindenhonnan kiközösítik. CAROLINE ÚJRA FÉRJHEZ MEGY? Igaz, hogy a múlt hónapokban a figyelem középpontjában nem Caroline, hanem a húga, Stéphanie állt, aki most várja a testőrétől első gyermekét Öt azonban a monacóiak nem kedvelik annyir a mint Caroline-t A három gyermekkel özvegyen maradt szimpatikus Caroline-t egyenesen imádják, és most egész Monaco örül, mert elterjedt, hogy ismét férjhez megy. A sors bizony nem fogadta a kegyeibe a monacói hercegnőt. Első férjéről — Philipp Junot-ról — hamarosan kiderült, hogy szélhámos csaló és szoknyavadász. Második férje a fiatal és ambiciózus, jó családból származó Stefan Casiraghi volt, akivel Caroline nem esküdhetett meg a templomban, mert a Vatikán első házasságát nem nyilvánította semmisnek. A monacói hercegnő ennek ellenére három gyermeket szült, és nagyon boldog házasságban éltek együtt Amikor Casiraghi két évvel ezelőtt egy motorcsónak versenyen meghalt, a hercegnő számára megszűnt az élet. Egész Monaco vele gyászolt. Caroline visszahúzódva, csöndesen élt három gyermekével. Úgy tartják, a bánatra a legjobb orvosság az idő, és a hercegnő ma már itt-ott társaságba is eljár. Monacóban már a harmadik esküvőről beszélnek, mert Caroline oldalán egyre gyakrabban tűnik fel a 34 éves Vincent Lindon színész. A Vatikán közben már semmissé nyilvánította a hercegnő első házasságát, úgyhogy Caroline újra igent mondhat a templomban... FOGADJUNK, HOGY... Thomas Gottschalk tulajdonképpen mindig elveti a sulykot, különösen a Fogadjunk, hogy... című műsorában. Érdekes viszont, hogy még soha nem ütötte meg a bokáját. Hogy ennek mi a titka ? Ő maga így adja meg a választ: "Azért, mert divatos vagyok." Pedig a kritikusai már 1980-ban feltették a kérdést, vajon meddig csinálhatja ezt így valaki egy nyilvános televízióban? Azóta tizenkét év telt el, és bizony Gottschalk csak rontott a helyzetén. Megtörtént például, hogy egy idős művésznőnek meleg alsót ajánlott a nyílt színen. Mást már régen kipenderítettek volna, ha ennyire elragadtatja magát, de Gottschalknak a haja szála sem görbült..
