A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
SOKFÉLE a teleírt vonalas papírt, majd idegesen olvasni kezdi. A levélben az all, hogy a két — valószínűleg még alapiskolás — gyerek mennyire rosszul viseli, hogy az apjuk elhagyta őket. Kérik, ha teheti, látogassa meg őket, mert már nagyon hiányolják. — De ón nem engedem, hogy a férjem meglátogassa a két gyereket. Persze akkor biztosan ajándékokat is vinne, és ezt mi egyszerűen nem engedhetjük meg — hangsúlyozza. — Az is elég szomorú, hogy a bíróság olyan nagy tartásdíjat szabott meg arra a két mihaszna kölyökre. Mondtam is a férjemnek, ha megtudom, hogy meglátogatta a volt családját, fel is út, le is út. "... nincs semmi keresnivalóm ezen a világon" Lapozgatom Otto R. Gaier ismert német szociálpszichológus nagy sikerű könyvét, amelyben "válási gyerekek" vallanak önmagukról. "Néha azt gondolom, nincs semmi keresnivalóm ezen a világon" ez a mű címe, s ez a mondat található leggyakrabban a gyerekek vallomásaiban. Szomorúbbnál szomorúbb történetek sorakoznak a könyvben. Olyan felnőttek is vallanak önmagukról, az életükről, a csonka család feszült légköréről, akik több, mint tíz évvel ezelőtt élték át szüleik elválását. A ma már felnőtt emberek még mindig magukon viselik azt a traumát, amelyet az egyik szülő távozása a közös otthonból váltott ki bennük. Egy tizenkilenc éves távirász tanuló vallja önmagáról a következőket: "Amikor a szüleim elváltak, látni sem bírtam apát. Nem tudtam felfogni, hogy akadályozhatta meg évekig azt, amire nekem szükségem volt. Persze, ekkor újból látogatni akart engem. És .mit csinált, amikor találkoztunk? Úgy tett, mintha mi sem történt volna. Eljött, és vidám kiruccanásokra akart vinni, mint azelőtt. Nem sikerült. Nem voltam rá képes. Sehogy se bírtam elfelejteni, ami történt. Eszméletlenül sokat rombolt le bennem." Nem csoda tehát, hogy azok a gyerekek, akikben a szülők elválása egész életre szóló nyomokat hagyott, nemigen tudják befogadni az új családtagot, a mostohát. "Majd az apád megveszi..." Csípős hideg őszi reggel. A piacon temérdek vásárló, vásárolni vágyó és céltalanul nézelődő. Egy középkorú férfi áll sorban az egyik árus sátra előtt. Szorosan fogja a kezét egy három óv körüli kislánynak. Még egy tíz év körüli fiúcska álldogál mellettük. A férfi kér egy pohár bort, majd megkérdezi a kislányt, hogy cukorkát kér-e vagy rágót. A kislány mind a kettőt kéri. Ügyetlenül bontogatja a piros papírba bújtatott rágót. A fiúcska szótlanul, sóvár szemekkel nézi. A férfi észreveszi, és a fiúra mordul: — Majd neked az apád megveszi... A gyerek nem szól semmit. Álldogál zsebre tett kézzel. A férfi meg vérszemet kapva folytatja: — Te azt el sem tudod képzelni mennyibe kerülsz nekünk. Főleg persze nekem, mert az anyád is az ón pénzemből ól. Az apád meg hol fizeti a tartásdíjat, hol nem — teszi hozzá, és kór egy újabb pohár bort. A kisfiú fásultan néz maga elé. A szeme mérhetetlenül szomorú... A szabályt erősítő kivétel? Kati huszonkilenc évesen ment férjhez. A férjének az első házasságából két gyereke volt, akik szinte több időt töltöttek az apjuk új családjánál, mint az anyjuknál, holott a bírósági végzésben egyértelműen az állt, hogy a kiskorú gyermekeket az édesanyánál helyezik el. — Nagyon a szívemhez nőt ez a két lány — mondja Kati. — Főleg az idősebb nagyon sokat segített nekem, amikor megszületett a fiam. Állítom, hogy abban Is sokat segítettek, hogy úgy-ahogy megszoktam a városban. Persze Katiéknak is megvannak a saját gondjaik. A férje volt felesege állandóan kellemetlenkedik. A lányoknak már többször megtiltotta, hogy az apjukat és annak új családját látogassák. Mindhiába, a két lány, ha csak tehették, rohantak az apjukhoz. — Arra is gondoltunk, hogy magunkhoz vesszük a két lányt — folytatja Kati. — Ok is szerették volna, meg a férjem is ragaszkodott ehhez. Egyelőre azonban erre helyhiány miatt nem kerülhet sor. Háromszobás lakásunk van. Külön szobája van a férjem nagyapjának, aki tavaly költözött hozzánk, a másik szobában mi vagyunk hárman, és van egy nappalink. Ott alszanak hétvégén a lányok, már amikor ezt az anyjuk megengedi. Attól tartunk, ha ilyen körülmények között ragaszkodnánk ahhoz, hogy a két lány állandóan itt éljen, előbb-utóbb ha más nem, a helyhiány valószínűleg konfliktusokhoz vezetne. .. A két lány most is Katiéknál van. Önfeledten játszanak a kétéves fóltestvérükkel. Az egyik lány tizenkettő; a másik tizennégy éves lesz. Imádják az apjukat, jól érzik magukat a mostohaanyjukkal is, s az anyukájukat is szeretik, csak... — Jo az anyuval is — állítja a kisebbik lány. — Néha azonban kicsit ideges, kiabál velünk... Látom rajta, hogy mondana még valamit, de inkább elhallgat, és figyelmét teljes egészében a játéknak szenteli... KAMONCZA MÁRTA Woody Allen és Mia Farrow — amikor még minden rendben volt Woody Allen és Soon-Yi Nemrégiben robbant a bomba: Maureen O’Sullivan, Mia Farrow édesanyja (a régi Tarzan-filmek Jane-je) elmondta az újságíróknak, hogy Woody Allennek hónapok óta viszonya van a huszonegy éves koreai Soon-Y/vel, akit Mia még Andre Prévinnel adoptált. Allen egy pillanatig sem cáfolta a hírt, sőt, kiállt a lány mellett, vállalta a kapcsolatot. Mia Farrcw-val már hónapokkal ezelőtt szakítottak, de továbbra is közösen nevelték a gyerekeket. A rendező úgy nyilatkozott, az sem kizárt, hogy összeházasodnak Soon-Yivel. Egyelőre folyik a harc a három közös gyermekért. Mia Farrow azzal vádolja Allent, hogy megrontotta a kiskorú Dytant. Az ötvenhét éves Woody Allen életében három nő játszott fontos szerepet: Louise Lasser, Diana Keaton és Mia Farrow. Mindhárman szerepeltek Woody Allen filmjeiben, általában addig, amíg érzelmileg kötődtek hozzá. Louise Lassen 1966- ban vette feleségül a rendező. A házasság a hetvenes évek elejére tönkrement. A hölgy a Banánköztársaság és az Amit tudni akarsz a szexről című filmekben játszott férje.oldalán. A volt élettárs, Diane Keaton 1972 óta van jelen a mester filmjeiben. Neki jutott a legcsodálatosabb szerep: az Annie Hall. További szerepei: Játszd újra, Sam: Manhattan. Mia Farrow a magánéletben 13 évig volt társa Woody Alennek, filmjeiben pedig 1982 óta szerepel. Első férje az évtizedekkel idősebb Frank Sinatra volt, a második meg Andre Próvin zeneszerző, akitől három Soon-Yi gyermeke született. Woody Alennel harmonikus volt a kapcsolatuk. A Central Park két oldalán laktak, Farrow saját és örökbefogadott gyermekeivel, a zseni meg egyedül. Woody Allen ötvenhárom éves volt, amikor megszületett első gyermeke, Satchel. Akárhogy is végződjön a történet, a rendező rajongói bíznak benne, hogy mindez nem árt. Sőt, legújabb filmjét a Feleségek és férjeket a tervezett időpontnál jóval előbb mutatták be Amerikában, kihasználva a botrányt.
