A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
HATALOMÁTVÉTEL Hans Péter Renfranz A világ ismeri Pault. Kezét, arcát, lábát, karját, hasát. Mármint a világnak az a része, ahová évek óta eladják történeteinek filmszalagjait. Ha egyes vidékeken, ahol nem értenek a nyelvén, elő is fordul, hogy rekedtes baritonját egy másik rekedtes bariton helyettesíti, ez mit sem árt Paul hullámos fekete hajának, végtelenül hosszú zongoristaujjainak, amelyek egy simogatás és egy fojtogatás között gyöngédek és brutálisak egyszerre, sem magabiztos járásának, amelynek különös ismertetőjele, hogy enyhén hajlott háta alatt minden lépésnél pillanatra megfeszül a térde, míg törzse könnyedén jobbra-balra ringatózik (ami egyébként fiatalembereknél általában gyakori). Az ő frizujárát viselik, a róla elnevezett báránybőr zekét 278-ért, ugyanolyan piros mintás, széles orrú cipőt hordanak és télen-nyáron fekete kesztyűt, mint ő. Abban a nagyvárosban, melynek előkelő negyede egy naphosszat verőfényes hegyoldalt borít be furcsán megépített villáival és széles pázsitfelületekkel, minden reggel, 8.35-kor, Paul szőke felesége felemeli kezét az ezüstözött kertajtó előtt, integet az utcára himbálódzó, sofőr vezette, széles autóbárka után, majd vele együtt két szőke gyereke is búcsút int, végül szemügyre veszi (ma már korántsem olyan meghatottan, mint házasságuk első éveiben) azt a néhány embert, aki utánaszalad a kocsinak, és megpróbál belenézni, hogy jutalmul a hosszú várakozásért egy pillanatra láthassák Paul mosolyát, amelyben szeretet és kelletlenség vegyül egymással, és így csak halványan emlékeztet arra a mosolyra, amelyet este látnak a képernyőn. Mert Paul embermilliók előtt ismert mosolyáról valaki azt írta egyszer: reménységet ad, mert egy egész generáció öntudatát tükrözi. Szerda az ő estje (más körzetekben: hétfő, péntek, szombat) 21.00 órától 21.45-ig. Mire az ő akciója lepereg (a film vége felé), meghalnak a világ gonoszai. Összedörzsöli hüvelyk- és mutatóujját, eközben szeme mélybe merül a bozontosra fésült szemöldök alatt, úgyhogy csak valami elő-elővillanó szikrázás marad belőle, kezén megfeszülnek az erek és idegek, s kirántja a szattyánbőr tokból aranykeretű, iniciálékkal díszített revolverét. A másik meghal: Szemében félelem vagy iszonyat, szája még utoljára gyűlöletet okád, vagy bűnbánóan hörögve lebígygyed, lehanyatló keze a golyó ütötte sebet tapogatja, majd a falnak támaszkodva, végső lökéssel, még egyszer kinyújtja megroggyanó térdét, úgyhogy lába végül forgó mozgásba megy át (bal lába átcsúszik a jobb lába elé), és lepuffan, arccal a földnek, ahogyan az már elő van írva. Paul hozzálép, cipője orrával undorodva hátára fordítja, és ilyesmit mond: Meghalt a disznó. Isten irgalmazzon elvetemült lelkének! Vagy esetleg így: Add át üdvözletemet az ördögnek! Ezzel aztán mindenhol sikert arat. Orvosa karbantartja szervezetét, korlátozza a szesz mennyiségét (1 kupica naponta), a cigaretták számát (naponta 5) és a nemi érintkezést (hetenként egyszer). Reggeli tornát ír elő (12 fekvőtámasz, 20 térdhajlítás, nyitott ablaknál, villája tornatermében) és szaunát, estére pedig koncentrálást (kinyújtózva feküdni, a lámpába bámulni, míg el nem mosódik, és közben semmire se gondolni). A kalóriák száma szerint összeállított étrendje is van. Az ő számlájára írható a 117 leforgatott filmje során: 13 kábítószercsempész, 34 mindenfajta gyilkos, 7 gengsztervezér, 8 bankrabló, 4 álszerzetes, 1 apácának maszkírozott homoszexuális férfi, 3 nagykutya, 6 taxisofőr, 4 strici, 3 vendéglős, 1 álrendőr, 14 néger, 2 utcaseprő, 5 kerékpáros, 14 kínai, 6 prostituált, 5 orosz ügynök, 2 olasz, 1 ló, 3 SS-legény, 13 gyilkos nő, 1 házasságtörő férfi, 1 tengerész, 1 teknősbéka (melyben dinamit volt elrejtve), 2 ápolónővér, 1 költő, 4 önkéntes rendőr, 1 zongoraművész, 1 kéményseprő, 1 bikaviador, 1 álpápa. Életben maradnak: államfők, a hadsereg tagjai, nyomozók és detektívfelügyelők, kémnők, kiskutyák, törpepagájok, cselédlányok. Míg így teltek-múltak az évek, a leányok esténként minden városban ügyeltek rá, hogy a fiatalember mozgása megőrizze jellegzetességét, az enyhén hajlott, könnyedén jobbra-balra ringatózó hátat, a térd pillanatnyi megfeszítését minden egyes lépésnél, s a hivatali szobák és lakások faláról továbbra is az ő képe mosolygott szokott mosolyával, és a megszabott időpontban bekapcsolták a tévékészüléket, hogy feszült figyelemmel végigkísérjék kalandjait és tetteit... Ez idő tájt az ország uralkodó pártja nagy gondban volt, hogyan lehetne a megengedett eszközökkel elérni, hogy a legközelebbi választásokból győztesen kerüljön
