A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-03 / 27. szám

GONDOLKODÓ sikerülne kiírni. (...) Nem elég ha csak a vajdasági magyarság, illetve a VMDK szorgalmazza ezt a refe­rendumot. Olyan szerb politikai erők kiállására is szükség van, amelyek a Vajdaságot hasonlóképpen szem­lélik, és ehhez megvan a legitimi­tásuk is. E legitimitás kérdését soron következő választásokon dönti majd el a tartományi választótestület. • És természetesen Szerbia hoz­zájárulása is szükséges. — Politikai tevékenységünk során soha nem gondolunk egyoldalú lépésekre. A tapasztalat is megmu­tatta, hogy az egyoldalú politikai aktusok nem vezetnek eredményre, még akkor sem, ha mögöttük fegy­veres erő áll. Mimögöttünk nem áll semmiféle fegyveres erő, mi nem vagyunk felfegyverkezve, csakis az eszméink erejével. Csak azok igaz­ságával tudunk politikailag tért hó­dítani, és természetesen azokkal a demokratikus módszerekkel, ame­lyek mindenki számára elfogadha­tóak Európában is. • Mondjon néhány szót a kanizsai közgyűlésről. — A kanizsai közgyűlésnek két témája volt. Az egyik a VMDK szerveinek a kiegészítése. A hábo­rú, a lélektani hadviselés sajnos oda vezetett, hogy a tanácsban is, az elnökségben is üresedések álltak elő, mindkét testületnek körülbelül egynegyede szóródott szét, mene­kült el, távozott az országból. Úgy gondoltuk, létfontosságú, hogy tel­jes létszámban álljunk a feladatok elé. Tíz új tanácstagot választottunk, és a teljes összetételű tanács első ülésén három új elnökségi tagot is választunk majd. A másik témánk a személyi au­tonómiák rendszerének az a mo­dellje volt, amelyet szakértői cso­portunk dolgozott ki. Örömmel álla­píthatom meg, hogy a sok észrevétel mellett a, közgyűlés egyhangúlag szavazta meg ezt a modellt, mint egy lehetséges kiindulópontot to­vábbi politikai tevékenységünkhöz. Most az a szakasza következik a munkának, amelyben az észrevéte­leket — gyakorlatilag majdnem mindet — beépíthetjük a szövegbe. A véglegesített szöveget pedig meg­küldjük a nemzetközi fórumoknak. Ezzel a VMDK olyan gyakorlati programhoz jutott, amelynek meg­valósítása esetén valóban reális lehet az elképzelésünk, hogy a vajdasági magyarság nemcsak megőrzi, hanem tovább is fejleszt­heti nemzeti öntudatát, azonosság­­tudatát. Egyáltalán: e népcsoport fejlődését alapozhatjuk meg ezzel a modellel. PILCZ NÁNDOR OT PERCCEL TIZENKETTŐ — A magyar kormány őszinte kisebbségi politi­ka kialakítására törekszik — mondta Csipka Rozá­lia, a magyarországi Nemzeti és Etnikai Hiva­tal főtanácsosa május vé­gén Tihanyban a magyar es szlovák újságírók sor­rendben második találko­zóján. Magyarországon az 1990-es népszámlálás szerint 12 745 állampol­gár jelölte meg anyanyel­véül a szlovákot, s 10 459-en vallották ma­gukat szlovák nemzetisé­gűnek. A szakemberek viszont úgy vélik, jelenleg mintegy százezer szlovák ól déli szomszédainknál. A magyar kormány május 27-ón fogadta el a kisebb­ségi törvényt, amely a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogait foglalja magába, s mely valószínűleg már a na­pokban a magyar parla­ment elé kerül, A törvény kiinduló pontja a magyar alkotmány egyik monda­ta: "A Magyar Köztár­saságban a nemzeti és etnikai kisebbségek tör­vényalkotó tényezők." A szlovákiai újságírók itt rögtön megkérdezték: mi az oka annak, hogy ez a törvény ilyen hosszú ideig készült? Erre a főtaná­csos asszony a követke­zőket válaszolta: A ma­gyar kormány tudatában van annak, milyen vára­kozás előzi meg ezt a törvényt a szomszédos országokban főleg Szlo­vákiában, és Romániá­ban. Ezért igyekszik olyan alaposan kidolgozni a kisebbségi törvényt, hogy az senkinek ne ad­jon támadási felületet, és példaértékű legyen egész Európában. A szeminárium második napján a magyarországi szlovákok képviselői is­mertették helyzetüket, el­sőként Hrivnák Mihály, a Ľudové noviny c. hetilap főszerkesztő-helyettese beszélt gondjaikról. El­mondta, az említett sajtó­termék mintegy ezer­­ezerkétszáz példányban jelenik meg. Az előfizetők száma tavaly december-ELŐTT A szlovákok helyzete Magyarországon ben 460 volt. A lapra ebben az évben 14,4 millió forint támogatást kaptak. Sok gond van a Ľudové noviny terjeszté­se körül. Gyakran nem jut el olyan helyekre a lap, ahol igény lenne rá, mi­közben olyan területeken árusítják, ahol nem is élnek szlovákok. A nap második beszá­molóját Papucsek Ger­gely, a Magyarországi Szlovák írók Egyesületi­nek elnöke tartotta. Egye­bek között élesen bírálta a magyar kormány ki­sebbségi politikáját és az egyes, kormányhoz közel álló sajtótermékeket. Szerinte a hivatalos ma­gyar sajtó elnyomottként mutatja be a szlovákiai magyarságot, miközben a saját kisebbségi politiká­ját úgy tünteti fel, mintha az a legjobb lenne Euró­pában. — Antall József a Pa­noráma egyik adásában azt mondta, hogy a Ma­gyarország területén élő kisebbségek bármikor elénekelhetik a saját him­nuszokat, kitűzhetik az anyaország zászlaját. Ez szépen hangzik. A gond viszont ott van, hogy a szlovák gyerekek leg­többje nem is ismeri a saját himnuszát — mond­ta. S ez szerinte annak "köszönhető", hogy Ma­gyarországon hiányoz­nak a szlovák nyelvű óvodák és iskolák. A hi­vatalosan szlovák tan­nyelvűnek nevezett isko­lákban mindössze három tantárgyat (a szlovák nyelvet, a történelmet, s a földrajzot) oktatják szlo­vákul, a többi tantárgyat pedig magyarul. Szavai­ból kitűnt: a magyarorszá­gi szlovákok jórészéből hiányzik a nemzeti öntu­dat, közel állnak a teljes mértékű asszimilációhoz. Ahhoz, hogy ez ne tör­ténjen meg, mindeneke­lőtt szükség lenne a szlo­vák óvodákra, iskolákra, s egyéb intézményekre, ami később aztán a je­lenleg igencsak vékony intelligenciaróteg kiszéle­sedéséhez is vezetne. Az idő sürget. Képletesen szólva, már most öt perc­cel tizenkettő előtt van. A szeminárium végén jó volt hallani a magyar­­országi szlovákok képvi­selőitől, hogy ők nem a "szemet szemért, fogat fogért" elv mellett száll­nak síkra. Úgy vélik Ma­gyarországnak éppúgy, mint Szlovákiának bizto­sítani kell a területükön élő valamennyi nemzeti és etnikai kisebbségnek az őket megillető jogokat. KAMONCZA MÁRTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom