A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-09 / 41. szám
MINERVA KOLUMBUSZ KRISTÓF ÁLMA "Sohasem tudta, ki is ő, csak annyit tudott, kivé akar lenni." (Jakob Wassermann: Kolumbusz Kristóf az óceán Don Quijotéja) A történelem évkönyveiben meglehetősen jelentéktelen eseménynek tűnik az a tengeri ütközet, amelyet egy genovai kereskedelmi flottilla vívott a rá támadó francia kalózhajókkal a Portugália délnyugati részén található Saö Vicente-fok közelében. Az éjszakába nyúló keserves küzdelemben végül a kalózok bizonyultak erősebbnek. A kereskedőhajók legtöbb tengerészét elnyelték a hullámok, az életben maradottak pedig minden erejüket megfeszítve úsztak a part felé. Akik eljutottak odáig, vélhetően sosem felejtették el az 1476. augusztus 13-ról 14-re virradó éjszakát. Már a hajnal fakó fénye derengett az égbolt alján, amikor egy kimerült, ijesztően sápadt, a sebei okozta fájdalomtól eltorzult arcú férfi éviekéit ki a tengerből, s lassú, rogyadozó léptekkel elindult a közeli város, Lagos felé. Kolumbusz Kristóf megjelent a történelem színpadán. Maga sem tudta, nem is sejthette, hogy élete fordulóponthoz érkezett. Az idegen országba vetődött hajótörött ugyan hitt a csillagokban, a láthatatlan kéz által megírt sors végzetszerű hatalmában, most azonban aligha gondolhatott másra, mint kilátástalannak tűnő helyzetére. Újra kellett kezdenie az életét — névtelenül, koldusszegényen. A névtelen hajós hamarosan Lisszabonba, Európa legnagyobb tengeri hatalmasságának a fővárosába érkezett. Az ott élő genovaiak siettek segítségére, s Kolumbusznak rövid időn belül módjában állt bebizonyítani, hogy tengerészként és kereskedőként is méltó a bizalomra. A sorsával örökkön elégedetlen férfiú azonban fölöttébb kevésnek találta a szerény jómód ígéretét, kevésnek a családi boldogság ábrándképót — Kolumbusz 1478 táján megnősült Portugáliában —, mindenekelőtt pedig képtelennek bizonyult arra, hogy az ismeretlenség homályában élje le életét. A halhatatlanság álmát dédelgette, látszólag a megvalósulás legkisebb esélye nélkül, hiszen ki is volt ő? Megbízhatónak takintett hajós, szolid kereskedő, ügyes kezű térképrajzoló, akinek száz és száz vetélytársa van Európa nagy kikötőiben, s kiváltképp Portugáliában, a legjobb hajók és a legjobb tengerészek országában, ahol a legendássá vált herceg, Tengerész Henrik már a XV. században lerakta a mai értelemben vett oceanográfia alapjait, s ahol az akkori idők legjobb csillagászai és térképészei, a navigáció tudományának legkiválóbb képviselői tevékenykedtek. A portugál hajósok Afrika nyugati partjai mentén haladva egyre távolabbra jutottak Európától: Madeira, az Azori-szigetek és a Zöld-foki-szigetek után a Guineai-öböl felfedezése és fokozatos birtokbavétele következett. A délre tartó, majd a Guineai-öbölben ismét keletre forduló portugál felfedezőket mágnesként vonzotta a messzeségben rejtőző mesebeli India, amelyről tudták, hogy a fekete földrész megkerülésével biztosan elérhető, "csupán" az odáig vezető utat kellett felfedezni. Ez a felfedezés 1453 után sürgető szükségszerűséggé változott: ebben az évben foglalták el a törökök Konstantinápolyi, s a város eleste mérhetetlenül megnehezítette az európai országok kereskedelmét a mesés Kelettel. A szárazföldi út gyakorlatilag lezárult, a tengeren keresztül vezető útról pedig csak annyit tudtak, hogy léteznie kell. Érthető tehát, hogy amikor Kolumbusz Portugáliába érkezett, az egész ország a felfedezések lázában égett. Mindenképpen a sors — ha úgy tetszik: a történelmi szükségszerűség — hatalmát kell látnunk abban, hogy Kolumbusz, ez a titokzatos idegen Portugáliában ért partot. Az örökösen a láthatárt és az eget kémlelő nyugtalan vándor ködös álmai csakis itt ölthettek határozott alakot, itt születhetett meg a nagy ábránd, amely végül minden idők egyik legfantasztikusabb és legmerészebb tervévé alakult. A történet kezdetét mindenki ismeri: az Indiába vezető keleti út reálisnak látszó lehetőségével szemben Kolumbusz felvetette a nyugati út őrültnek és kivihetetlennek tűnő, ám általa mégis bizonyosságként ismertetett hipotézisét. Mikor, hogyan született meg a korszakalkotó gondolat, sosem fogjuk megtudni. Kétségtelen, hogy születését a tanulás, a tapasztalatszerzés, a kutatás hosszú évei előzték meg. Képzeljük el a nagy tettekről, világraszóló felfedezésekről álmodozó hajóst a kikötők forgatagában, a matrózkocsmák zsivajgó félhomályában, az árboc alatt heverósző, egymást rémtörténetekkel és hihetetlen históriákkal szórakoztató tengerészek körében, idézzük fel alakját, szegényes szálláshelyén, amint a már majdnem
