A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-09 / 41. szám
tízmillió fokon — héliummá egyesül, irtózatos mennyiségű energia felszabadulása közben. Ennek nagyságáról akkor lehet igazán elképzelésünk, ha tudjuk, hogy Napunk és a többi csillag is ugyanazon az "elven" működik. Eközben az atomtöltet csak a fúziós reakció beindításához, tehát a megfelelő hőmérséklet és nyomás kialakításához kell. Bár mindkét tömegpusztító fegyver működési elve olyan egyszerű, hogy látszólag akár otthon a konyhaasztalon is elkészíthetők, szerencsére a hozzávalók (dúsított urán-izotóp, deutérium, trícium) elkészítése, a bomba szerkesztési egységei stb. olyan rendkívüli felkészültséget, bonyolult és költséges berendezéseket igényelnek, hogy csak a legfejlettebb tudományos, műszaki és anyagi bázissal rendelkezőknek van reményük a megszerkesztésére. Rendkívüli stratégiai jelentőségére való tekintettel a hidrógénbomba-kísérletek a legnagyobb titokban folytak. Olyannyira, hogy az egyes laboratóriumokban dolgozó tudósok nem ismerték a szomszédos laboratóriumban levő társaik kutatási eredményeit. Egyedül a H-bomba "atyjának", Teller Edének volt bejárása mindenhová. Legendák keringenek munkabírásáról, nagyszerű helyzetfelismeréséről, jobbnál-jobb ötleteiről. Elég volt csak átfutnia a kutatási jegyzőkönyveket, máris sorolta a lehetőségeket, milyen irányban kell folytatni a megrekedt kísérleteket. A lázas munka eredményeképpen 1951-ben született meg az új fegyver. Már maguk a hadikutatások is elidegenítették Téliért a többi fizikustól, akik a háború után visszatértek elméleti tevékenységükhöz. Időközben viszont "kitört" a hidegháború, amelynek fagyos légkörében az Egyesült Államokban is egyre nagyobb gyanakvással tekintettek a különvéleményt hangoztatókra. Sőt, még a McCarthy korszak szégyenletes intézménye, az Amerika Ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé is citálták őket, nem egy esetben megfosztva a legkiválóbbakat munkájuktól, egzisztenciájuktól, megbízhatatlannak bélyegezve meg a legtöbbjüket. Ennek a hisztériának az áldozatává vált maga Robert Julius Oppenheimer professzor is, akit ugyancsak elbocsátottak állásából, elzártak minden atomtitoktól. A történelem — és a politikusok — perverzitása, hogy épp attól zárták el, amit nélküle meg se tudtak volna az amerikaiak. Bizton állítható, hogy az európai emigráns tudósok nélkül az amerikaiaknak évtizedekre lett volna szükségük az atomfegyfer előállításához. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az Oppenheimer "perben" épp Teller Ede játszott gyászos szerepet, tudományos muníciót szolgáltatva a fizika egyik legkiválóbb képviselője ellen. Ezen az eseten kívül hidegháború ügyben még egyszer hallatott magáról: 1983-ban Teller Ede egyike volt azon tudósoknak, akik meggyőzték Ronald Reagan amerikai elnököt az ún. Stratégiai Védelmi Kezdeményezés — az SDI — kivitelezhetőségéről, amely a romantikusan hangzó csillagháborús terv néven jutott be a köztudatba az akkor épp népszerű G. Lucas film címére utalva. Nos az SDI (amely egyetlen rakétát sem enged át) még ma is az álmok világába tartozik, így kiötlői azzal vigasztalják magukat, hogy eredeti célját, a Szovjetunió összeomlását elérte. Hogy mennyiben volt az SDI-nek, és mennyiben a hatalmas szláv birodalom belső ellentmondásainak szerepe az összeomlásban, azt a történészek hivatottak megállapítani. Egy tényt viszont nem szabad elfelejtenünk: épp a fegyverkezési verseny nyolcvanas évekbeli felpörgetése juttatta el az Egyesült Államokat oda, hogy percenként csaknem hetvenezer dollárt (I) költ fegyverekre, ami napi egymilliárd dollár! Ennek következményeként a világ többi részén ennek az összegnek a kétszeresét dobják ki fegyverekre. Hátborzongató, hogy évente bolygónkon ezermilliárd dollárnál (egybilliónál) is többet áldoznak az emberi élet kioltására szolgáló eszközökre. Akkor, amikor tízmilliók tengődnek az éhhalál küszöbén. A Világélelmezési Alap — FAO — és az Egészségügyi Világszervezet — WHO — felmérései szerint egy-kót napi fegyverkezési pénzből meg lehet oldani az egészséges ivóvízellátást az egész Földön, néhány heti összeg pedig felszámolná az éhínséget. Büszke huszadik századunkban lekezelően beszélünk a középkor sötétségéről, holott legsötétebb intézményének, az inkvizíciónak összes áldozata fél évezred alatt kevesebb volt, mint amennyien ma naponta éhen halnak! Számba véve korunk borzalmait, talán leszállunk a magas lóról. Mit tettünk századunk eddig eltelt kilenc évtizedében? Produkált a "bölcs" ember (homo sapiens) vagy százmillió áldozatot két világ- és számtalan kis helyi háborúban, forradalomban, ellenforradalomban, kis és nagy diktatúrában. A fegyvereket pedig olyan szintre fejlesztette, hogy gond nélkül, perceken belül előidézheti a világvégét, egy civilizáció megszűnését, amely talán a megismételhetetlen, egyedi életet hordozza. Fájó tény, de igaz, minden tudósi kvalitása ellenére a helyzet kialakulásában Teller Ede is szerepet játszott, amikor egy szörnyű fegyver monopóliumát biztosította a politikusok és katonák számára. Valamennyiünk kötelessége felelősséggel, nyíltan szembenézni a kínos tényekkel is, annál is inkább, mivel következményeit még leszármazottaink is viselhetik. És kötelességünk végre összefognunk azért, nehogy dédunokáink a "legsötétebb század" címkéjét ragasszák majd korunkra. Ozogány Ernő Visszalépés GONDOLKODÓ Egy kérdés a képviselőhöz Fehér Miklós az Együttélés— Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom koalíciót képviseli a pozsonyi parlament alkotmányjogi bizottságában. — Ön A héten történt című televíziós műsorban úgy fogalmazott: a szeptember elsején elfogadott szlovák alkotmány visszalépést jelent az 1968-ban hatályba lépett csehszlovák alkotmányhoz képest Pontosan az alkotmány melyik cikkelyében, vagy cikkelyeiben észlelhető visszalépés? — Csehszlovákia ma létező alkotmányának is nemzeti jellege van, mivel bevezető részében egyértelműen rögzíti, hogy az államot a cseh és a szlovák nemzet alkotja. A 144. paragrafus ugyanakkor kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek is államalkotó tényezők. A mostani alkotmányban pedig csak a szlovák nemzet szerepel államalkotóként. Ez az egyik pont, amelyben visszalépés tapasztalható. Ezenkívül ennek az alkotmánynak több kritikus pontja is van. Például a szlovák nyelvet államnyelvként határozza meg, elveti a polgári elvet azzal, hogy nem a polgárt, hanem a nemzetet határozza meg államalkotóként, így a Szlovák Köztársaság alkotmánya két kategóriába sorolja a polgárokat. A nemzeti kisebbségeket közvetve másodrendű állampolgároknak minősíti. Jelentősen korlátozza a nemzeti kisebbségek jogait azzal, hogy nem tartja tiszteletben azokat az alapelveket, amelyeket a helsinki folyamatban fogadtak el a koppenhágai dokumentummal, az Európai Tanács 1990. évi 1134-es számú ajánlásával és a Párizsi Karfával. Szlovákia alkotmánya lehetővé teszi — azzal például, hogy a szlovák parlament egy törvénnyel semmissé teheti a népszavazás eredményét —, hogy a hatalom a kormány kezében összpontosuljon, s a kormánypárt a kelleténél jobban ellenőrizhesse a demokratikus döntéseket. (Kamoncza) V_____________________________________ A HÉT 5
