A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-09 / 41. szám
OTT JÁRTUNK rendelést kaptunk Főleg szállodák rendeltek nálunk árut, de egyéni megrendeléseknek is eleget teszünk. Százötven fajta fűszert, fűszerkeveréket tudunk szállítani: argentin, indonéz, közel- és távol-keleti fűszereket és fűszerkeverékeket kínálunk. A házigazda elárulja, hogy ő a kínai konyhát szereti a legjobban, ezért a kínai fűszerek a kedvencei: a wu-fen, az öt illat fűszere, a rózsaszínű bors... Teákból, teakeverékekből kb. 80 fajta kapható itt. A klasszikus fekete teán kívül aromatizált teák, egzotikus teakeverékek, gyümölcs- és gyógyteák találhatók az "itallapon". Jellegzetes illatú keleti rudacskákat is árulnak-szállítanak: ámbrát, Nepál virágját, szantálfát, eukaliptuszrudacskát stb. Štefan Rabina már most gondol a karácsonyra is. A pozsonyi Kultúra és Pihenés Parkjában egy karácsonyi vásáron vesz részt fűszerekkel, teákkal. De a teázó előtti kis udvarban is tartanak majd háromnapos vásárt. Az üzleti ügyekről azonban kanyarodjunk vissza a házigazda eredeti "mesterségéhez", a képzőművészethez. — Ide rengeteg képzőművész barátom látogat be szinte naponta. Az volt az ötletem, hogy egyikük-másikuk munkájából havonta tárlatot rendezek, hadd lássanak az ide vetődő vendégek színvonalas művészetet, és a szerzővel is elbeszélgethetnek az asztalnál egy • Štefan Rabina az olcsó ebédet készíti pohár tea vagy kávé, esetleg bor mellett. Ez az ötletem bevált, a kiállításoknak kedvező a visszahangjuk. Bár képzőművészeti cikkek eladásával nem foglalkozom és közvetítőként sem lépek fel, a kiállító művészek és a közönség azért megtalálják egymást. Augusztusban Dolán György festményeit állítottuk ki, most Štefan Kubík képein a sor, októberben Soňa Heréniová, novemberben pedig Martin Kellenberger munkái kerülnek a falakra. Kérdésemre, hogy mikor jelennek meg az ő művei is a falakon, gondterhelten válaszol: — Erre valószínűleg úgy egy év múlva kerülhet majd sor. Hiszen még csak az idén nyitottunk. Sok a tennivalóm. A képzőmüvészkedésre egyelőre nincs időm. Štefan Rabina olcsó konyhájának specialitása a fűszeres rakott sajt. Tanúsíthatom, hogy érdemes megkóstolni. Melaj Erzsébet Gyökeres György felvételei Kenyeret és újságot! Nemrégen olvastam a Szabad ÚJSÁG hasábjain a Nagy kürtösi járás megújult lapjáról, a ma már Palóc néven megjelenő hetilapról. A minap pedig csodálkozva láttam a Jednota fogyasztási szövetkezet 13-104-es számú ipolynagyfalusi kenyér- és tcjboltjában, hogy a kenyér, a péksütemény, a tej és tejtermékek mellett a pulton ott található és megvásárolható a Palóc is. Mialatt körülnéztem az üzletben, szemlélgcttcm a választékot és a vásárlókat, meggyőződtem róla, hogy fogy a lap. Amikor a vásárlók áruval megrakodva elhagyták az üzletet, Nagy Zsófiától, a bolt vezetőjétől kíváncsiskodva kérdeztem, miként jött az ötlet, hogy éppen itt forgalmazzák a járási, illetve most már regionális közéleti hetilapot. — A felelős szerkesztő, Bodzsár Gyula jó ismerősöm, egy faluból, Kclenyéről származunk. Sokat és sokszor beszélgetünk az örömeinkről, gondjainkról és kölcsönösen a munkánkról is. Tudtam, hogy megszűnt, majd újra indult a lap, beszéltünk arról is, hogy ő keresi a lehetőségét annak, hogy minél nagyobb példányszárnban jelenjen meg az újság, minél több fogyjon belőle. Ekkor jött azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha vállalnám néhány példány eladását itt, az üzletben. Mindig érdekelt az itteni magyarság sorsa, szeretek olvasni, tudom, nincsenek könnyű helyzetben a szerkesztőségek, a kis példányszámban megjelenő lapok munkatársainak meg különösen nehéz a sorsuk... Hát, miért ne segítenék, ha tudok — így gondoltam. Nem beszélni kell, hanem tenni. Végre mindenkinek meg kellene érteni, hogy magunkon és másokon is csak cselekedetekkel segíthetünk, nem vállvonogatással, sajnálkozással, magyarázkodással. így vágtam bele és nem bántam meg — mondta. — Nem éppen jellemző, hogy valaki csupán szívjóságból többletmunkát, akár újságárusítást is vállal... — jegyeztem meg. — Újra csak hangsúlyozni tudom, hogy személyes ügyemnek tartom a magyarság, a kultúra és ilyen közérdek, mint egy lap segítését. Ez. az újság a miénk, nekünk készül, ha nem lenne, mi lennénk szegényebbek. De én nem érzem, hogy különösebb érdemem lenne a terjesztésben, mindössze igyekszem segíteni. A dicséret az olvasóké, a vásárlóké, akik megveszik a lapot. Én esetleg azzal tettem többet, hogy nem kerestem a kibúvókat, hanem elvállaltam és kinálom a lapot. Két és fél éve dolgozom itt az üzletben, és tudom, hogy az árut kínálni kell. De kínálni kell az újságot is. Én ezt cselekszem. Ha nem szólnék a vásárlóimnak, ha nem figyelmeztetném őket, hogy ez is van, biztosan nem fogyna el hetente a húsz darab. Ez nem kevés egy négyszáz, lelket számláló faluban. Lehet hogy furcsa, hogy a tej meg a kenyér mellett erre is felhivom kicsik és nagyok figyelmét, de az ügy érdekében mindent meg kell tenni — vélekedett. Bizony kissé szokatlan, hogy mai, érdektelen világunkban valaki az alapvető munkája mellett minden erőszakoskodás, kötelezettség nélkül a kultúra terjesztésére vállalkozik. Nagy Zsófia, mint szavaiból kiderült, nagyon is emberi kötelességének tartja a segítést. Jó kedvvel, lelkesedéssel teszi mindezt. Egyébként sok-sok üzletvezetővel ellentétben ő a boltra, a forgalomra sem panaszkodik. Viszik az ipolynagyfaluiak meg a környékbeliek a remek sági kenyeret, az Ízletes tejtermékeket. Az üzletvezető pedig igyekszik mindent bebiztosítani, hogy mindenki elégedett legyen. És lám, az újságárusítás sem esik nehezére, sőt, boldog lenne, ha több fogyna, ha többen olvasnák és olvasnának általában. Talán hozzá hasonlóan mások is vállalkoznának erre a nemes feladatra, és nemcsak a Palóc, hanem a többi újságunk, folyóiratunk árusítására ugyancsak. A tapasztalat ugyanis egyértelműen azt mulatja, hogy az emberek zöme a napi bevásárláskor a sajtóterméket is jobban megveszi a többi áruféleséggel együtt, mint külön az újságos standon. Jo lenne minél több Nagy Zsófiához hasonló emberrel találkozni, olyanokkal, akik elismerik, hogy nem csak kenyérrel él az ember. És persze, akik tesznek is érte, hogy ezek a szavak igazolódjanak. Benyák Mária ________________________________/ A HÉT 3
