A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-09 / 41. szám
OTTJÁRTUNK Teaházgésák nélkül Néhány hónappal ezelőtt a pozsonyi Lőrinckapu utca közéjjé táján egy kapumélyedésben szemembe tűnt "A mozsárkához" címzett teázó cégtáblája. A krétával aláírt tájékoztatóból megtudhatta az arra járó, hogy az udvarban fellelhető teázóban nemcsak teák, hanem különféle fűszerek és olcsó ételek is kaphatók. A kultúrbarbárság igénytelenségéhez szokott ember számára pedig igen kellemes meglepetést jelentett, hogy a tulajdonos képzőművészeti kiállításra invitál a teázó helyiségeibe. A manapság virágkorát élő sok presszó, kávéház és kocsma mellett a teázó meglehetősen ritka, a fűszerekről meg — azt hiszem — csaknem mindenkinek a varázslatos és gyógyító keleti illatok jutnak eszébe. Az sem mindennapi jelenség, hogy a műalkotásokkal a kiállítótermeken kívül, "testközelben", egy hangulatos teázóban találkoztunk. A kíváncsiság meg az ismerősöktől hallott sok dicséret hatására néhány héttel ezelőtt beljebb merészkedtem a kapun, és beültem az udvarból nyíló két kis helyiség egyikébe, ahol az esztétikus környezet, a zamatos zöld tea és Alexej Kraščenič színvonalas festményei igazi jó hangulatot teremtettek. A napokban újból betértem ide, és a konyhában sürgölődő tulajdonost, Štefan Rabinát faggattam a teázó titkairól. Bevallom, néha nagyon restelltem magam, mert a tulajdonosnak egy másodpercnyi ideje sem volt — sütött-főzött, készítette az étlapon kínált olcsó és egyszerű ételeket, intézkedett, érzékeny mérlegén grammokban adagolta a fűszereket. A kis teázó-fűszerkereskedés telis-tele volt vendégekkel. A házigazda foglalatosságai közben válaszolt kérdéseimre. — Nincs itt mindig ennyi vendég. Elromlott az idő, ezért a telt ház — mosolyog. — Arra kíváncsi ugye, Hogyan juthatott eszembe teázót nyitni? Štefan Rabina képzőművész, főleg textillel, monumentális festészettel, mozaikokkal foglalkozik. A csehszlovákiai magyar képzőművészek is jól ismerik, hiszen a nyaranta rendezett nyárasdi képzőművészeti táborban tizenkét éven keresztül osztogatta tanácsait a fiatal festőknek, szobrászoknak. A hetvenes években Prágában élt. Ottani műtermében fogadta barátait, ismerőseit, s amikor a művészetről, a világról folytatott kimerítő vitáik során megéheztek, kiderült, hogy szinte valamennyi barátja ismer valamilyen ételkülönlegességet, ráadásul el is tudja készíteni. Sütöttek-főztek, mindenki elkészítette a maga specialitását. Hát így kezdődött. — Már akkor arra gondoltam, hogy jó lenne egy olyan vendéglőfélét nyitni, ahol ételkülönlegességek elkészítéséhez szükséges fűszereket árulnánk, de azért teákat, olcsó ételeket is kínálnánk azoknak, akik helyben szeretnének fogyasztani. Később Pozsonyba költözött, s amikor Prágába vitte az útja, egyre több barátja, ismerőse kérte meg nálunk nem kapható fűszerek beszerzésére. — Újból foglalkozni kezdtem ezzel a régóta dédelgetett tervemmel, s úgy gondoltam, hogy valami olyasmit kellene nyitni, ami a borozó, a teázó és a klub funkcióját is betölthetné. Hiszen nem mindenki szereti a teát. A fűszerekkel és a teákkal évek óta foglalkozón, számos szakkönyvet áttanulmányozott. És áraljuk el, hogy Štefan Rabinának még egy nagy szenvedélye van: az utazás. Persze nem az utazási irodák által bebiztosított kényelmes utazásokat kedveli, őt a folyami hajózás vonzza. Sokat hajózott a végtelenül hosszú, legendás hírű nagy orosz folyókon, vagy Bulgária, Románia, Németország vizein... Minden egyes útjáról az adott ország fűszereivel, az ottani ételkülönlegességek receptjeivel tért haza. Gyűjteménye tehát szépen gyarajxxlott. Hogy ez a teázó-fűszerkereskedés az idén márciusban beindulhatott, főleg barátai önzetlen segítségének köszönhető. A gazda bizony nem rendelkezett az induláshoz szükséges anyagi háttérrel. A barátoktól kölcsönzött összegek nagy részét "menet közben" igyekezett és igyekszik visszaadni. Egyik szobrászbarátja p>éldául hiányolta a konyháról a • A teaválaszték egy része • A teázó falait most Š. Kubík müvei díszítik kávéfőzőt. Amikor a gazda elmagyarázta neki, hogy mivel nincs rá pénz, ezt a cikket egy ideig nélkülöznie kell, semmit sem szólt, de másnap este egy nyugati márkájú kávéfőzővel állított be. Aznap ugyanis Bécsben járt, és mivel volt pénze, megvette a gépet. "Majd ráérsz kifizetni, ha lesz miből" — mondta. Štefan Rabina azóta már megadta a kávéfőző árát, de még most is jólesően említi a baráti segítséget. — A külföldről importált fűszereket főleg Csehországból kapjuk — Plzenből, Prágából, Slusovicéből. Nagyon megbízható szállítók. A nálunk is termesztett fűszernövényeket szlovákiai termelők szállítják, főleg a Nová Ves nad Žitavou-ban székelő céggel van jó kapcsolatunk. De mi a partnereink áruját is reklámozzuk. Fűszer- és teaajánlatunkat már az egyik napilapban is leközölték, sok meg-2 A HÉT
