A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-02 / 40. szám
FIGYELŐ Időutazásoh Az Élet az élet után és a Fény a kapun tűi című könyvek immár világhírű szerzője, Raymond A. Moody újabb izgalmas olvasmánnyal lepte meg azokat, akiket érdekel a jelenlegi tudomány eszközeivel-módszereivel megoldhatatlan kérdés: "Éltünk-e korábban, s fogunk-e újra élni?" A Visszatérés című könyv (Édesvíz Kiadó, Budapest 1992), amely a beszédes Feltárhatjuk saját előző életeinket alcímet viseli, a szerző ezirányú tapasztalatainak, feltárásainak, hipotéziseinek, kutatásainak összefoglalása. Moody, aki korábban kizárólag a halálközeli élményekkel, azaz a klinikai halál állapotában megélt eseményekkel foglalkozott, nemigen érdeklődött az előző életek iránt, amíg nem találkozott Diana Denholmmal. Diana Denholm — írja Moody — "kedves és eredményes pszichológus, s már régóta használt hipnózist páciensei gyógyításában. Eredetileg így segített az embereknek a dohányzásról való leszokásban, a fogyásban, sőt elveszett tárgyak megtalálásában. Azonban, mint mondta, különös dolgok estek meg vele. Időnként egy-egy beteg az előző életéről kezdett beszélni. Ez legtöbbször akkor történt, amikor — úgynevezett életkor regresszióval — visszavitte az embereket a múltba, hogy megtaláljanak bizonyos elfeledett, traumatikus emlékeket. (...) Az emberek időnként sokkal messzebbre jutnak, mint gondolnánk. Hirtelen egy másik életről kezdenek beszélni, amely máshol és máskor zajlik, és mégis tisztán látják. Például egy asszony nem tud eleget tenni férje szexuális igényeinek, és elmegy egy hipnoterapeutához, mondjuk Denholmhoz, hogy megtudja, nem onnan ered-e tartózkodása, hogy gyermekkorában megerőszakolták. A regresszió alatt aztán egy előző életről kezd mesélni, amelyben meggyalázott rabszolgalányként élt az ókori Rómában. Ilyen dolgok történtek Denholmmal a regressziós hipnózis alkalmazásakor. E- lőször megijedt. Azt hitte, valami hibát követett el vagy tudathasadásos személyiséggel áll szemben. De miután mindez többször megismétlődött, rájött, hogy a tapasztalatok alkalmazásával sokat segíthet betegei gyógyulásában. (...) Mivel hiszek benne, hogy mindent a saját szemünkkel kell látnunk, magam is ki akartam próbálni az előző életbe vivő regressziót. Ezt a vágyamat Dianának is kifejeztem, aki kedvesen fölajánlotta, hogy már aznap délután rendelkezésemre áll. Leültetett egy puha heverőre, s lassan és szakszerűen, mély transzba vitt. Később azt mondta, az egész körülbelül egy óráig tartott. Mindvégig tudatában voltam, hogy Raymond Moody vagyok, és egy csodálatos terapeuta irányítja a hipnózisomat. Ugyanakkor kilenc civilizációba mentem vissza, és különböző testekben láttam magam. A mai napig sem tudom, mit jelentettek ezek a képek, vagy hogy jelentettek-e valamit egyáltalán. De azt tudom, hogy nagyon intenzív élmény volt; jobban emlékeztetett a valóságra, mint az álomra. A színek úgy ragyogtak, mint az életben, az események pedig saját belső logikájuk szerint alakultak, semmi közük nem volt az ón vágyaimhoz." Ahelyett, hogy most Moody ezek után kezdett kutatásait a könyv alapján részletesen ismertetném, a budapesti Édesvíz Kiadó egy másik publikációjára, Jankovich István Túléltem a halálomat című könyvére hívom fel a téma iránt érdeklődő olvasó figyelmét. Jankovich István 1964- ben súlyos autóbalesetet szenvedett a luganói országúton, s körülbelül hat percet töltött a klinikai halál állapotában. Lelke ezalatt — ahogy azt előző könyveiben pácienseiről Moody is leírta — elvált a testétől,* s felülről szemlélte az odalenn játszódó eseményeket. Érdekes, hogy előző életeiről Jankovich is említést tesz, s a kérdésre, hogy miért vannak jelenlegi életünkben problémáink, nehézségeink, a következő választ adja: "... mert a nehézségeket ÉN MAGAM választottam próbatételnek születésem előtt." A jelenlegi tudomány persze — noha már megalapozói között is akadtak olyanok, akik szerint semmi sem olyan különös, hogy ne lehetne igaz — csak olyan tényeket fogad el, amelyek tapasztalati úton bizonyíthatók. A lélekvándorlás, a reinkarnáció nem ilyen jelenség. Bár a Visszatérés című könyv végén Raymond Moody "Önfeltárásokra", előző életeinkbe való visszatérésekre biztat bennünket, az efféle tapasztalatszerzést ón senkinek sem ajánlom. Aki mindenképpen vállalkozni akar az "időutazásra", kerítsen magának útikalauzul egy Moody vagy Denholm formátumú pszichológust, pszichoterapeutát! Nézzük meg például, hogyan végződött a közelmúltban egy Magdeburg melletti tudományos kísérlet, melynek résztvevői — komoly tudósok — a szó szoros értelmében megölették magukat azért, hogy "tapasztalati úton" megállapítsák: tovább él-e a lélek, miután a test már meghalt. A tapasztalatszerzésben — francia és német lapok szerint — négy önkéntes vett részt. "Az önkénteseket szigorú orvosi felügyelet mellett befagyasztottuk, s negyven perc múltán hármukat sikerült újraéleszteni — mondja a kísérlet kezdeményezője, dr. Jurij Okulov. — Ketten közülük egyértelműen tanúsítják, hogy a halál utáni élet létezik.” E nyilatkozatból kitűnik, hogy a négy önkéntes tudós közül csak hármat sikerült újraéleszteni. A negyedik — az albán tudós — nem élte túl a kísérletet. És mégis: az egyetlen ember, aki tapasztalati úton jutott az igazság birtokába, ő — az a negyedik... VARGA ERZSÉBET ••• Nemrég került a kezembe Baranyai Attila szatmárnémeti újságíró jóvoltából a Hármashatár című lap, melyet a Szabolcs—Szatmár—Bereg megyei önkormányzat támogatásával jelentetnek meg Nyíregyházán. Mint a címe is jelzi, a iap három ország: Magyarország, Románia és Ukrajna találkozó területein élők, elsősorban magyarok lapja. Az a felismerés hozta létre, hogy — amint azt a főszerkesztő Marik Sándor írja: "Nagyon keveset tudunk egymásról. Az újság tehát egyszerű cél megvalósítását tűzte ki: tudjunk többet egymásról. A gazdaság, a kultúra és a sport információinak kölcsönös áramoltatását akarjuk." HÁRMASHATÁR Ugyanez a gondolat vezérli a szatmárnémeti szerkesztők beköszöntő írását is, amikor ezt írják: "A hármashatár menti országok szomszédos tájai közötti kötőszálakat szeretné szorosabbra fűzni a lap." Miről olvashatunk ebben a tizenkét oldalas újságban? Többek között Ady Endre szülőfalujáról, Érmindszentről, az ungvári régi-új utcanevekről (nálunk is ismerős a képlet!). Arról, hogy milyen nehezen nyílnak még napjainkban, az Európa-rengető változások után is az újabb határátkelőhelyek, hogy nem mindenütt tűntek még el a szögesdrótkerítések. Nyilatkoznak a politikai pártok (román) vezérei. Arra a kérdésre felelnek, hogy van-e "magyar veszedelem". Hasonlóan vélekednek a többiek is! Csupán két kivóte! akad Az egyikük a fiatal liberálisok vezetője, akinek ez a véleménye: "Ne vicceljünk." A vállalkozók éppúgy megtalálják az őket érintő témákat a lapban, mint a sport rajongói. S a művelődési rendezvények kapcsán kifejtett megállapítás, mely szerint "bevallott célja, szerepe: a közösségformálás és közösségmegtartás" egy az egyben ráillik a Hármashatárra is. Vajh, ha egyszer Négyeshatár lenne belőle... URBÁN ALADÁR 14 A HÉT
