A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-02 / 40. szám
ÉVFORDULÓ Szabó Magda regényvilaga Kaffka Margit írói művészete sokáig nem talált méltó követőre a magyar irodalomban. Sok évnek kellett eltelnie, míg Szabó Magda személyében új, vérbeli női epikus született. Szabó Magda sajátosan továbbfejlesztette azt a látásmódot, amelyet Kaffka Margit alkalmazott először a magyar irodalomban: nála az "örök asszonyi" szemlélet ötvöződik a modern ember mindent elemző látásmódjával. Korának asszonyát mutatja be, az erős, tudatos, harcolni képes nőt, aki keresi helyét a világban, s akit olykor elragad hatalmas szenvedélye. Sosem hitt a női gyengeségben, a nő másodrendű szerepében, hisz családjában sem ezt tapasztalta: "A mi családunkban sosem dívott az a legenda, hogy a férfi erős, a nő gyönge. Születésemtől azt láttam magam körül, hogy a férfi ideges és törékeny... Kisgyerekkorom óta úgy tapasztaltam, hogy nemem okos, ügyes és erős, és ha mégis olyan kevéssé életrevaló szelíd és jóságos, mint mondjuk Az őz Angélája, akkor valahol csal vagy önvédelemből hazudik..., s színlelt tevékenységgel veszi rá a férfit, hogy dolgozzék helyette. A nők angyali jóságában is kezdettől fogva kételkedtem, úgy éreztem, egy nőnek mindig biztosítania kell valamit... gyöngének, jóságosnak lenni csak egy férfinak lehet módja és ideje." Szabó Magda régi, nagy múltú polgári családban született 1917. október 5-én Debrecenben, Szabó Elek és a nemesi származású Jablonczay Lenke házasságából. Szülővárosa meghatározó élményt jelentett az írónő életében, az emlékek mindig visszahúzzák a város megszokott épületeihez, utcáihoz, s regényeiben gyakran találkozunk a régi Debrecennel. A családi háttér ugyanilyen fontos volt számára, behatóan tanulmányozta családja múltját, s tapasztalatait, emlékeit megörökítette műveiben, főleg a Régimódi történet című regényben, amelyben édesanyjának állít emléket, és az Okúiban. Szabó Magda írói tehetségére már a Dóczi Leánynevelő Intézetben felfigyeltek, amelynek 12 évig volt a növendéke. Az egyetem elvégzése után — ahol latin—magyar szakos tanári oklevelet szerzett — mint segéddíjas tanár tér vissza régi iskolájába. Tanári pályáját Hódmezővásárhelyen, majd Debrecenben folytatja. 1945-ben Budapestre helyezik a vallás- és oktatásügyi minisztériumba. A fővárosban kezd el komolyabban foglalkozni az irodalommal. Irodalmi pályafutását költőként kezdi. Csatlakozik a fiatal polgári írók csoportjához, s létrehozzák az Újhold című folyóiratot, amely egy új nemzedéket tömörített maga köré. Az írónő első verseskötete Bárány címmel jelent meg 1947-ben. Ezt két újabb kötet követte (Vissza az emberig, Neszek), majd egy válogatás (Szilfán halat). Második verseskötetéért majdnem Baumgarten-díjjal jutalmazták, végül azonban visszavonták, s az írónőt a "jelen és a nép" ellenségének kiáltották ki. Ekkor következett az a tíz év hallgatás, amelyet újra a tanári pályán töltött, amely mégis írói pályafutásának legtermékenyebb időszaka volt. Műfajt váltott, s 1958-ban a Freskó című regényével már érett prózaíróként jelentkezik. Szabó Magda regényírói pályája nem egysíkú. A Freskótól A Danaidáig terjedő szakaszt (Az őz, Disznótor, Pilátus című regények tartoznak még ide) tekinthetjük az első írói korszaknak. Ezekben a regényekben a kisvárosi élet atmoszféráját ragadja meg, s gyakran merít gyermekkorának élményeiből. Szereplői általában a polgári középosztályhoz tartoznak, hiszen az írónő polgári származású lévén jól ismerte ezt a világot, s azokat a gondokat is, amelyekkel ez a réteg küzdött az új rendszer megjelenésekor. Szabó Magda Móricz Zsigmond és Kaffka Margit után először mondott újat erről a rétegről, a dzsentri világáról és a pusztulásra ítéltetett vidéki polgári értelmiségről. Bemutatja, miként birkóznak meg az új világ adta lehetőségekkel, s miként próbálnak szakítani a múlt kötelékeivel. A múltjuk által végletesen determinált hősökkel találkozunk, akik a kálvinista erkölcs rideg szigora szerint, szeretet nélküli, nyomasztó légkörben nevelkedtek, s ez meghatározza további sorsukat. Ebben a légkörben érnek meg bennük azok a tomboló szenvedélyek, amelyek annyira jellemzők Szabó Magda hősnőire, amelyek gyakran tragédiához vezetnek. Az írónő azt hangsúlyozza, hogy a múlt hatása erősebben, huzamosabban befolyásolja az emberek életét, mint gondolnánk, s gyakran megnehezíti az újrakezdést. A Freskó Annuskája még idejében szembeszáll a rideg, minden emberséget, szeretetet csírájában elfojtó álerkölccsel, amely gyermekkorában körülvette, s megpróbál teljes életet élni. Az őz Encsy Észtere nem tud szabadulni azoktól a sérelmektől, amelyek a múltban érték. A tüskék egyre mélyebbre fúródnak benne, s élete kudarcra van ítélve. A Disznótor szereplői a múlt erkölcsi értékei szerint élnek a jelenben is, s ez okozza tragédiájukat. A szereplők sorsáért a kor is felelős (Horthykorszak, az 50-es évek) léleknyomorító hatásával. Az új szakasz a Mózes egy, huszonkettő című regénnyel kezdődik. Ezekben a regényekben (Mózes..., Katalin utca, Szemlélők, Az ajtó) a vidék helyett a főváros kerül előtérbe. A reális múltábrázolás a háttérbe szorul, s az írónő az általánosabb lélektani problémák felé fordul. A filozofikus regények irányába halad, s az érzelem, amely előző regényeiben is nagy szerepet játszott, egyre inkább az előtérbe kerül. Kaffka Margit mellett Németh László regényírói módszere volt nagy hatással Szabó Magdára. Legfőképpen a lélektani elemzés és ábrázolás biztonságát tanulta elődjétől. Hőseinek életét, jellemét, gondolatvilágát a legmélyebb pontossággal tárja az olvasó elé. Mindegyik regényében kivétel nélkül a belső monológot alkalmazza, különböző formáit variálja, s néhol finom egyensúlyt teremt a belső monológ és az objektív leírás között. Ennek a módszernek, amelynek nyomait a 19. századi regényekben is megtaláljuk, Szabó Magda a magyarországi újjáteremtője. Kortársainál sokkal bonyolultabb regényképletet teremt első műveiben, a kronologikus időrend teljes felbontását alkalmazza. A regények cselekménye általában "in médiás rés" kezdődik, az olvasó belecsöppen a történet közepébe. A jelenből bontakozik ki a múlt, míg végül a történet kerek egésszé válik. Szabó Magda regényei egyszerre igényesek és olvasmányosak. Regónyvilága hűen tükrözi az írónő hitvallását: "Hiszek abban, hogy minden alkotónak, minden alkotásával előbbre kell vinnie a világot. Mindennel, amit írtam, írok és írni fogok, segíteni akarok abban, hogy tisztább, szebb, becsületesebb legyen az éjét. Ezt néha így fogalmazom meg: »így tégy és így élj« — néha fordítva: »Ne így tégy, ne így légy«. Bárhogy fogalmazom, ugyanazt üzenem az olvasónak: »Vigyázz a világra!«" OZSVALD ZSUZSA A HÉT 15
