A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-11 / 37. szám
OTTJÁRTUNK S.O.S. Bosznia! SEGÉLYKONCERT Augusztus elején Csallóköz-szerte vörös plakátok hirdették azt a nem mindennapi segélykoncertet, amelyet a nagymegyeri menekülttábor boszniai gyermekeinek a megsegítésére szervezett a W.Á.W. Kft., azaz Wágner László, Ács Sándor és Wágner Rudolf megbízásából Tarcsi Pál rendezvényszervező. A jótékonysági rendezvényre augusztus 15-én 17.00 órától került sor a nagymegyeri focipályán, ahol fellépett három hazai magyar amatőr együttes: a RAF II, a KGB és a Totál Chaos, továbbá egy mini humorfesztivál keretén belül Ayala és Bach Szilvia, valamint a közkedvelt Balázs Fecó a Sexit-tel. Először a W.A.W. Kft. tagjait faggattam a tervezett tábor előzményeiről: — Honnan eredt az ötlet, hogy lakóhelyükön egy tábort hozzanak létre a boszniai háború legfiatalabb áldozatainak? . W.Á.W.: — Pár hete a Tv-híradóban figyeltünk fel erre a közleményre, hogy sajnos, Magyarországon már nem tudják hová költöztetni az egyre több háborús menekültet. Mivel szerencsére anyagilag jól állunk — főleg vendéglátóipari létesítményekkel, pékséggel, kőfaragó üzemmel rendelkezünk —, ezért rövid eszmecsere után úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk segíteni ezen a helyzeten. Felajánlottuk a Csehszlovák Vöröskereszt szlovákiai hivatalának, hogy saját anyagi eszközeinkből, valamint további vállalkozók ado-NAGYMEGYEREN mányaiból létrehozunk egy menekülttábort. E hivatal elnöke, Bohdan Telgársky úr örömmel fogadta ajánlatunkat, de némi időt kórt a hivatalos ügymenet lebonyolítására. — Szóljanak konkrétabban a felkínált'lehetőségekről!, W.Á.W.: — Úgy gondoltuk, hogy kb. 80—100, hat óv alatti gyermeknek tudnánk teljes ellátást (ideszállítást, elszállásolást, étkeztetést, egészségügyi ellátást stb.) biztosítani július végétől 1993 május végéig. A gyermekekkel érkeztek volna az édesanyák is — az UNESCO idevonatkozó jogszabályával összhangban, továbbá néhány idősebb testvérük, mivel a gyermekeket nem szabad elválasztani az édesanyjuktól. Az idősebb gyermekek oktatását is megszervezzük. Táborhelyül Földes Imre magánvállalkozó ajánlott fel tíz házikót a termálfürdő melletti autókempingben. Már további magánvállalkozók is jelezték segélynyújtási szándékukat. Külön bankszámlát nyitottunk e célra, amelyet a további adományokkal együtt, a városi hivatal munkatársaiból létrehozott bizottság felügyel. — Eközben mire kötelezte magát a Vöröskereszt? W.Á.W.: — A Vöröskereszt képviselői választották ki a leginkább rászorulókat a veszélyeztetett területeken, és kötelesek biztosítani a jugoszláviai Vöröskereszten keresztül az állandó kapcsolattartást a menekültek és az otthonmaradt hozzátartozók között. Ezenkívül hozzájárul az egészségügyi ellátás színvonalasabb biztosításához, ruhabegyűjtóst szervez, játékokat küld stb. — Környezetűk hogyan reagált erre a kezdeményezésűkre ? W.Á.W.: — Javarészt pozitívan. Polgártársaink és többen biztosítottak bennünket anyagi-erkölcsi támogatásukról. Viszont akadt néhány gyanakvó egyén is, aki azt suttogta városszerte, hogy ebből biztosan valamilyen hasznunk származik. Erre csak azt tudjuk válaszolni, hogy bármikor szívesen segítünk, csak mi ne legyünk soha rászorulva mások segítségére. Hiszen ebben a forrongó Európában minden rosszra számítani lehet... Különben sem első alkalommal segítünk, ugyanis Romániában is szereztünk háborús tapasztalatokat, a segélyutak alkalmával. Ez csak jószándék és együttérzés kérdése, fölösleges valami másra gyanakodnil Ezután a segélykoncert szervezési kérdéseiről kézdeztem Tarcsi Pált, a Kft. műsorszervezőjót: — Először pár mondatban mutatkozz be olvasóinknak! T.P.: — Főállásban szervezőként dolgozom a W.Á.W. Kft.-nél, ezenkívül egy újonnan alakult nagymegyeri együttesben zenélek. Feladatom: kulturális programokat szervezni, ezért engem bíztak meg a koncert lebonyolításával is. — Mit tartottál fontosnak a program összeállftásá nál? T.P.: — Egyrészt szerettem volna fellépési lehetőséget biztosítani néhány környékbeli amatőr együttesnek, másrészt meghívni néhány ismertebb művészt is, hogy idehozzák a közönséget. Azért, hogy még sokrétűbb legyen a műsor, a zenészeken kívül humoristákat is hívtam. A hazai együttesek egy fillér gázsit sem kértek, de a magyarországi vendégek is csak minimális honoráriumot, mivel odaát már régóta hagyománya van a segélykoncertek szervezésének. — Milyen anyagi haszonra számítotok? T.P.: — Kilencven koronás jegyeket árulunk, amelyet a változatos műsorösszeállítás miatt nem tartunk drágának. Elővételben kb. 300 jegyet sikerült eladnunk, de ennél sokkal több nézőre nem is számítunk. Sajnos manapság mindenkinek elég a saját gondja-baja, ezért kevés ember tartja szívügyének, hogy másokon segítsen. Viszont ha kellemesen csalódnánk, azaz magas lenne a nézőszám, akkor további rendezvényekbe is belekezdenénk, hogy gyarapodjon a pénz a bankszámlán. Végül hazai együtteseink vezetőit kértem meg arra, hogy mutassák be a tagjaikat, és árulják el véleményüket erről az S.O.S.-aköóról! íme, tömör válaszaik: KGB (Tornóczi Tibor — ének, billentyűk, Polák László — ének, billentyűk, Bartalos József — szólógitár, Kulcsár László — dobok, Olló Ernő — basszusgitár, Olló Gyula — szólógitár, vezető): — 1989-ben trióként alakultunk Ekecsen, majd két óv múlva további tagokkal bővültünk. Stílusunk meghatározatlan, dunaszerdahelyi ismerőseink szerint ún. fólia-rock. A Total Chaos együttes vett a védőszárnyai alá,
