A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-11 / 37. szám

í«iil nekik köszönhetően eddig a környéken több helyen léptünk fel (pl.: Padányban, Bősön, Nagyszarván) rockfesztiválokon. Ide szintén ok hívtak minket. Természetes, hogy szívesen elfogadtuk a meghívást, hiszen ez egy nagyon humánus rendez­vény. Csakhát kár, hogy szükség van az efféle segélyakciókra! RAF II (Sipor Tibor — gitár, Darnay Károly — gitár, Fodor Tibor — basszus­­gitár, Bartal Lajos — dobok, Hervai László — ének, vezető): — 1983 végén alakul­tunk Dunaszerdahelyen, de az alapító tagok közül már csak én vagyok az együttesben. Eleinte hard rockot, majd heavy métáit játszottunk, a jelenlegi társakkal pedig melodikus kemény rockot. A dalok szövegét én írom, a zeneszerzés pedig csapatmunka. Régebben ifjúsági találkozókon léptünk fel, az utóbbi hóna­pokban pedig több magyarországi zene­kar (pl.: Bikini, Balázs Fecó és a Sexit) turnéján szerepeltünk előzenekarként. El­készítettük négy saját számunkat tartal­mazó demófelvételünket is, továbbá küld­tünk felvételeket Tatabányára és Buda­pestre, de még nem kaptunk választ a színvonalukat illetően. Szeretnénk egy angol nyelvű anyagot is felvenni, azutan eljuttatni egy csehországi vagy külföldi menedzsernek, mert úgy tűnik, hogy vidékünkön elég kilátástalan helyzetben vannak a magyar csapatok. Erre a segélykoncertre Török Elemér, az ELŐ koncert vezetője hívott meg bennünket, és az sem keserít el, hogy több nézőre számítottunk. Szívesen játszottunk más­kor akár ötven embernek is, hiszen nem a létszám, hanem a hangulat a fontos. Ezt a segélyakciót nemes cselekedetnek tartom, aki ilyenkor nem vállalja el a fellépést, az nagyon rosszul teszi. Hiszen egyszer mi is segítségre szorulhatunk... Total Chaos (Michnya Róbert — gitár, szaxofon, ének, vezető, Török László — billentyűk, ének, Kocsis Attila — gitár, Nagy Attila — dobok, Kiss Csaba — basszusgitár, Katona András — billentyűk, ének): — Együttesünk 1983-ban alakult Nagymegyeren. Stílusunk egyéni, a szö­vegírás es a zeneszerzés nálunk csapat­munka. Környezetünkben ifjúsági és rock­találkozókon léptünk fel, ezenkívül több hozzánk látogató magyarországi zenekar­ral előzenekarként szerepeltünk. Koncer­teztünk már a budapesti Metró Klubban, és bejutottunk a budapesti "Poprock Ki Mit Tud?" — elődöntőjébe is. Éppen második kazettánk anyagán dolgozunk, ősszel pedig egy magyarországi turnéra készülünk. A W.Á.W. Kft. meghívására érkeztünk erre a segélykoncertre, mivel tiszteljük-becsüljük a szervezőket, hogy erre a segélyakcióra vállalkoztak. Egy­szerűen nagyon jó érzés itt lenni, legalább ezzel segíteni a rászorulóknak. Az elmondottakból ítélve a nemes ügy önkéntes támogatókra talált. A segélykon­cert késő este ért véget, és bár nem zajlott telt ház előtt, ám akik végigszóra­­kozták a kb. ötórás műsort, azok kellemes élménnyel a tarsolyukban térhettek haza. Viszont e sorok írásáig a várva várt boszniai gyerkőcök még nem foglalták el átmeneti otthonukat. Örülhetnénk, ha ez azt jelentené: többé, nincs szükségük menekülttáborokra... Ám egyelőre a ha­rangok még értük szólnak. MISKÓ ILDIKÓ FIGYELŐ Túl a különbözőségeken Albert Gábor főszerkesztő Magyarok Világlapja címen megújul a határon túli magyarság Magyarországon szerkesztett képes magazinja, melyet olvasói hosszú ideig Magyar Hírek, utóbb Új Magyar Hírek néven ismertek. A változtatás céljáról, jellegéről kérdeztük az új főszerkesztőt, Albert Gábort. — A Magyar Hírek eredendően a Magya­rok Világszövetségének lapja volt. (...) Amikor az átalakulás itthon megkezdődött, a lap válságba került, az állam már nem tudta kellően támogatni, s a világszövet­ség lemondott róla. A könyvkiadással is foglalkozó Magyar Világ Kft. vásárolta meg 1990-ben, és részben a maga propagandakiadványává tette. Az idei év elején azonban a Magyarok Világlapja Alapítvány tulajdonába ment át, de a kft. maradt a kiadó. Fölmerült, visszakerül­­jön-e a lap az immár teljesen megújult világszövetséghez, s amikor főszerkesz­tőkent szóba kerültem, első dolgom volt az együttműködésről beszólni Csoóri Sándorral, a világszövetség elnökével. ) akkor még nem hitte, hogy minden tekintetben el tudunk válni a kft.-től, mellyel súlyos ellentéte, jogi vitája is volt a szövetségnek. Az elszakadás mégis bekövetkezett június 30-ával: jelenlegi kiadónk az MTI, szerkesztőségünk is a távirati iroda épületében kapott helyet. — A lapgazda Magyarok Világlapja Alapítvány mivel foglalkozik? — Éz egy jóformán toké nélküli nonprofit alapítvány, amely a lap finanszírozásához gyújt adományokat. — Ennyi hányattatás után, hogy állnak most? Például hány előfizetőjük van? — Több mint nyolcezer, legalább nyolcvan százalékban Nyugaton élő magyarok. Az általuk valutában fizetett előfizetési díjjal nem tudjuk önfenntartóvá tenni a lapot, különösen, ha — mint tervezzük — az alapítvány venné át a kiadói feladatokat is. Ehhez, bár pontos számot még nem tudok, 12—16 ezerre kellene bővíteni az előfizetők táborát. Nem könnyű előfizető­ket toborozni, de ha színvonalas anyagot kínálunk, az évi 29 dolláros előfizetési dijat talán nem találják túlzottan magas összegnek. A kárpát-medencei magya­roknak azonban az előfizetés nagyon nagy anyagi megterhelést jelent, számuk­ra ingyen küldjük el a harmincezres példányszámunk tetemes hányadát. — Mit tekint feladatának a Magyarok Világlapja? — Augusztusi számunkban az olimpia kapcsán írok erről. Emlékeztetek, hogy a hellén világ olimpiái a szétszóratásban élő görögség egységét szimbolizálták. Idézem Iszokratészt, aki egy, az Olümpi­­ában összegyűlt görögségnek ajánlott művében a következőket irta: "A hellón név inkább azokat illeti meg, akik osztoz­nak velünk kultúránkban, mint azokat, akikkel közös a vérünk". A "hellón" fogalom helyett a "magyar"-t alkalmazva a Magyarok Világlapja ezt a szellemiséget kívánja szolgálni: a magyarság kultúrájá­nak, műveltségének összekötő, egybetar­tó erejét szeretné erősíteni — fölülemel­a Magyarok Világlapjáról kedve egyszersmind a politikai, világné­zeti, vallási különbözőségeken. (...) — Milyen lesz kapcsolatuk a Magyarok Világszövetségével, a korábbi szerve­zeti bázissal? — Semmiképp sem szeretném, ha ellen­feleiknek tekintenének minket. (...) A Világszövetség című újság elsősorban a szervezet belső ügyeiről a saját tagságá­hoz szól majd, a mi képes havi magazi­nunk pedig, amely fokónt riportokat, színes beszámolókat közöl, szélesebb olvasótáborra számíthat. Kölcsönös pro­pagandával még segíthetjük is egymást. — Lesznek szépirodalmi írások a Magyarok Világlapjában? — igény van ra, de nem szándékozunk havonta szépirodalmat közölni. Jövőre azonban szeretnénk felújítani azt a régi hagyományt, amit az Est Lapok vagy a Pesti Hírlap annak idején kialakított: évkönyvet jelentetünk meg, melynek a szépirodalom adja a gerincét. — Manapság vitatkoznak a határon túli magyarokkal kialakítandó kapcsolatok­ról, ellentétek feszítik a Magyarok Világszövetségét. Nem lehet könnyű így szerkeszteni lapot. — Levelezési kapcsolatainkból tudom, hogy olvasóink jelentős hányada még azt sem vette észre, hogy lapunk már nem a világszövetségé, s még kevésbé érdek­lik őket a világszövetségen belüli — egyébként sajnálatos — személyeskedő támadások vagy éppen a hazai módiavita fejleményei. Mi szót ejtünk ugyan a hazai vitákról (...), de a világszövetség belső problémaival kapcsolatban óvatosabbak vagyunk. Azokba nem kívánunk beavat­kozni. — Önt íróként, szociográfusként ismer­ték az olvasók korábban, az utóbbi időben azonban már másodszor vállal- Hozik lapszerkesztésre azután, hogy az Uj Magyarország főszerkesztői széké­ből fel kellett állnia. Miért? — Hogy íróként fölmerül a nevem mint lapszerkesztőé, feltehetően abból is kö­vetkezik, hogy az elmúlt rendszerben nem vettem részt lapcsinálásban, sőt, 1986-os írószövetségi felszólalásom óta a hatalom számára is egyértelmű volt, hogy minden erőmmel a rendszer megváltoztatásán dolgozom. Az Új Magyarországgal kap­csolatban gyakran kérdeznek, nos ott belső személyi ellentétek is voltak, de végső soron a lapgazda, a Publica Rt. nem volt elégedett velem. Azóta az akkori elnök, Czako Gábor — aki nekem szóban fölmondott — szintén megvált az elnöki poszttól. Szociográfusként többször foglalkoztam a külföldi magyarsággal, így nem ért meglepetés, amikor erre az uj feladatra fölkértek. Nyilvánvaló volt, hogy nem leszek kijátszható Csoóri Sándor valami­féle ellenlábasaként, sőt, a köztünk levő baráti viszony könnyítheti a lap és a világszövetség közötti ellentét föloldását. VARSÁNYI GYULA (Népszabadság) A HÉT 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom