A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-04 / 36. szám

OTTJÁRTUNK Az agyag mesterei IV. Nemzetközi Keramikus MOTTÓ: "Isten agyag után nyúlt, hogy megteremtse az em­bert... Később az ember ugyanezt tette, amikor ábrá­zolni akarta teremtőjét.’ Július 31-én a losonci Nógrádi Galéria termeiben, udvarán, valamint a református templomban (ma múzeum!) mutatták be azokat a műveket, amelyek a Nógrádi Galéria, a Szlovákiai Keramikusok Társu­lása, a Szlovák Desing Centrum, a Novoker RT-Videfalva, a Kőkerámia-Ta­­masi, az Engineering—Losonc, a Közép­szlovákiai Üveggyárak — Katalin Huta, és a losonci Városi Hivatal támogatásával megrendezett IV. Nemzetközi Keramikus Szimpozion alatt születtek. Miközben az igazgató, dr. Szabóné Haltenberger Kinga megnyitóját és a besztercebányai Jurovský Triót hallgat­tam, ismét éreztem a csodálatot afölött, ahogyan ez a kispénzű galéria minden anyagi és más nehézségek ellenére megszervezi a működését — példát szolgáltatva más intézményeknek —, s még olyasmire is futja az erejéből, hogy évente nemzetközi keramikus tudo­mányos tanácskozást rendezzen. Mert most már 1989-től minden évben meg­rendezi. Igaz, az első — a nyolc­vankilences — még nem volt nemzetközi, sokáig nulladiknak is hívták, nem tudván, lesz-e folytatása... De lett — hiszen Losonc városát a környékén lévő ilyen­olyan agyaglelő helyek egyenesen erre predesztinálják — méghozzá nemzetközi részvétellel! Persze, az ilyesmi csak összefogással lehetséges... Az idén hat művészre voltak felkészülve, kilenc érkezett, hárman Hol­landiából. — Hollandiában élénk érdeklődés mu­tatkozott a losonci szimpozion iránt. A három résztvevőt negyven jelentkező közül választották ki... Különben Hollandia komolyan veszi a Kulturális Minisztérium­mal aláírt megállapodást, ezért a mostani holland dömping! — jegyezte meg dr. Szimpozion Losoncon komoly, nehéz, a forró kemencék társa­ságában is eltöltött munka eredményei. Persze jóval több készült, de csak a legszebbeket mutatjuk be a közönségnek. Két hónapig tart nyitva a tárlat. Széttekintve a galéria udvarán és a kiállítótermekben láttam, hogy megérte. A kerámia jól példázta, hogy nemcsak használati tárgyakra jó, hanem egészen kifejező, vagy absztrakt szobrászati mű­veket lehet létrehozni vele. Mindhárom hollandusra — Michel Kui­­persre, Ivonne Meissnerre és Helly Oest­­reicherre — az a jellemző, hogy ők inkább szobrászok, mint iparművészek. (Michel és Helly hazájukban főiskolai tanárok.) Michel Kuipers a monumentalitás felé hajlik, Helly Oestreicher a térben kompo­nál, szereti a kerámiát kombinálni, jelen esetben üveggel! René Krása, Hja Holešovský, Gabriela Luptáková, Drahoslava Mondoková és Juraj Vojčiak a hazai mezőnyt képviselték. Holešovský keze alól használati kerámiák kerülnek ki, készletei jól megformált, tökéletes munkák, teáskannáiból nem csurog mellé a tea, a felületeket dekoratív máz fedi... Gabriela Luptáková is inkább kisebb méretű alkotásokat, poharakat, edényeket készít, valamint ékszereket... Juraj Vojdak és Drahoslava Mondoková nem először járnak Losoncon, már az első szimpozionon is részt vettek, az Štefan Oriško, a szervezőbizottság elnöke és a kiállítás főrendezője. Tekintettel a résztvevők számára fontos volt, hogy a tanácskozás több helyszínen valósuljon meg... A művészek választhat­tak, hol akarnak dolgozni, sokan 2—3 munkahelyet is kipróbáltak... A gyárak ingyen adták a helyet, az anyagot, az energiát (a kemencekapadtást), a szállást a város fedezte, a koszthoz a galéria járult hozzá, az útiköltség a művészeket terhelte, akiket a Szlovákiai Keramikusok Társulása fejenként 3000 korona ösztön­díjban részesített. — Mennyi ideig készültek el az itt látható alkotások? — kérdeztem Szabóné Hal­­tenberger Kingát. — A kiállított művek egy hónapos 2 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom