A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-04 / 36. szám
OTTJÁRTUNK Az agyag mesterei IV. Nemzetközi Keramikus MOTTÓ: "Isten agyag után nyúlt, hogy megteremtse az embert... Később az ember ugyanezt tette, amikor ábrázolni akarta teremtőjét.’ Július 31-én a losonci Nógrádi Galéria termeiben, udvarán, valamint a református templomban (ma múzeum!) mutatták be azokat a műveket, amelyek a Nógrádi Galéria, a Szlovákiai Keramikusok Társulása, a Szlovák Desing Centrum, a Novoker RT-Videfalva, a Kőkerámia-Tamasi, az Engineering—Losonc, a Középszlovákiai Üveggyárak — Katalin Huta, és a losonci Városi Hivatal támogatásával megrendezett IV. Nemzetközi Keramikus Szimpozion alatt születtek. Miközben az igazgató, dr. Szabóné Haltenberger Kinga megnyitóját és a besztercebányai Jurovský Triót hallgattam, ismét éreztem a csodálatot afölött, ahogyan ez a kispénzű galéria minden anyagi és más nehézségek ellenére megszervezi a működését — példát szolgáltatva más intézményeknek —, s még olyasmire is futja az erejéből, hogy évente nemzetközi keramikus tudományos tanácskozást rendezzen. Mert most már 1989-től minden évben megrendezi. Igaz, az első — a nyolcvankilences — még nem volt nemzetközi, sokáig nulladiknak is hívták, nem tudván, lesz-e folytatása... De lett — hiszen Losonc városát a környékén lévő ilyenolyan agyaglelő helyek egyenesen erre predesztinálják — méghozzá nemzetközi részvétellel! Persze, az ilyesmi csak összefogással lehetséges... Az idén hat művészre voltak felkészülve, kilenc érkezett, hárman Hollandiából. — Hollandiában élénk érdeklődés mutatkozott a losonci szimpozion iránt. A három résztvevőt negyven jelentkező közül választották ki... Különben Hollandia komolyan veszi a Kulturális Minisztériummal aláírt megállapodást, ezért a mostani holland dömping! — jegyezte meg dr. Szimpozion Losoncon komoly, nehéz, a forró kemencék társaságában is eltöltött munka eredményei. Persze jóval több készült, de csak a legszebbeket mutatjuk be a közönségnek. Két hónapig tart nyitva a tárlat. Széttekintve a galéria udvarán és a kiállítótermekben láttam, hogy megérte. A kerámia jól példázta, hogy nemcsak használati tárgyakra jó, hanem egészen kifejező, vagy absztrakt szobrászati műveket lehet létrehozni vele. Mindhárom hollandusra — Michel Kuipersre, Ivonne Meissnerre és Helly Oestreicherre — az a jellemző, hogy ők inkább szobrászok, mint iparművészek. (Michel és Helly hazájukban főiskolai tanárok.) Michel Kuipers a monumentalitás felé hajlik, Helly Oestreicher a térben komponál, szereti a kerámiát kombinálni, jelen esetben üveggel! René Krása, Hja Holešovský, Gabriela Luptáková, Drahoslava Mondoková és Juraj Vojčiak a hazai mezőnyt képviselték. Holešovský keze alól használati kerámiák kerülnek ki, készletei jól megformált, tökéletes munkák, teáskannáiból nem csurog mellé a tea, a felületeket dekoratív máz fedi... Gabriela Luptáková is inkább kisebb méretű alkotásokat, poharakat, edényeket készít, valamint ékszereket... Juraj Vojdak és Drahoslava Mondoková nem először járnak Losoncon, már az első szimpozionon is részt vettek, az Štefan Oriško, a szervezőbizottság elnöke és a kiállítás főrendezője. Tekintettel a résztvevők számára fontos volt, hogy a tanácskozás több helyszínen valósuljon meg... A művészek választhattak, hol akarnak dolgozni, sokan 2—3 munkahelyet is kipróbáltak... A gyárak ingyen adták a helyet, az anyagot, az energiát (a kemencekapadtást), a szállást a város fedezte, a koszthoz a galéria járult hozzá, az útiköltség a művészeket terhelte, akiket a Szlovákiai Keramikusok Társulása fejenként 3000 korona ösztöndíjban részesített. — Mennyi ideig készültek el az itt látható alkotások? — kérdeztem Szabóné Haltenberger Kingát. — A kiállított művek egy hónapos 2 A HÉT
