A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
NYÁRI CO - IMPEX S TOTO Magyarországra. (Meg kell említenünk azt is. hogy nagyon sok pozsonyi magyart fosztottak meg lakásától, és 5 kg-os csomaggal úgyszólván kihajtották Ligetfalura, a magyarok gyűjtőtáborába. Közülük sokan szerettek volna Magyarországra települni, de legtöbbjüknek nem volt semmilyen vagyona — legfeljebb a berendezett lakása, amelyet el kellett hagynia —, ezért nem költözhetett át.) Arról is vannak adataink, hogy az idetelepítettek jobb fogadtatásban részesültek, jobb gazdasági körülmények közé kerültek, mint azok, akiknek Magyarország jutott. Ám a kitelepítések legsúlyosabb következménye a magyarság egységének megbontása volt, amelynek gyümölcse mára ért be, elég ha bizonyságul a népszámlálás adatait összehasonlítjuk, valamint azt, hogy mely — egykoron színmagyar — községben vannak magyar iskolák. A lakosságcsere nyilván nem kímélte a Magyarországon maradt szlovákságot sem kulturális fejlődésében, anyanyelvének ápolásában. Az elmúlt két esztendőben a szlovák politikai körök nemigen akarták figyelembe venni azt a tényt, hogy a Magyarországot elhagyó szlovákságnak az elitje kelt útra, vagyis szlovák papok, orvosok, tanítók nélkül maradtak a nagyban megbontott szlovák közösségek. Minden erőszakos, külső beavatkozás nélkül beindulhatott az identitásvesztés. Mindezeket elmondhatjuk magunkról mi is, hozzátéve, hogy Dél-Szlovákia magyarságát a reszlovakizálás és a polgári jogok elvesztése is sújtotta. Bizony nem könnyű megbirkózni az előre kiszámíthatatlan terhekkel és nehézségekkel. A minap kezembe került a Szlovák Liga 1947-ben kibocsátott felhívása, amely kimondja, hogy a cseh és a szlovák nemzeti államban, a nem szláv nemzetiségnek nincsen helye. De a végén, mintegy bűnbocsánatot helyez kilátásba, amely szerint, ha valaki a reszlovakizádót őszintén és komolyan gondolta, az magának és hozzátartozóinak biztosítja a nyugodt jövőt. Ámde a Szlovák Liga felhívását nem ártana teljes terjedelmében közölni... Ide tartozik még, hogy a reszlovakizáltak bizonylatot kaptak: Potvrdenie o národnosti (A nemzetiség igazolása), amely vonatkozott a családtagokra, gyermekekre és a családban élő szülőkre is. Az idő bebizonyította — szerencsére —, hogy az erőszakos, példátlan elnemzetietlenítés ellenére is a szlovákiai magyarság zömében megtartotta magyarságát, és nem veszítette el nemzeti identitását. A negyven év mulasztását nehéz lesz pótolnunk, különösen, ha olyan dolgokat kérnek rajtunk számon, amelyekhez a szlovákiai magyarságnak soha, egy pillanatig sem volt köze. Remélhetőleg a választásokon győztes pártok figyelembe veszik emberi jogainkat és a szellemiség ápolásával kapcsolatos igényeinket, amelyek iskolarendszerünk kibővítésére vonatkoznak. Ámbár egyes szlovák politikusoknál már a rajtnál megmutatkozik az engedékenység hiánya és a történelem tisztaságával szembeni "immunitása". MOTESÍKY ÁRPÁD Az A Hét szerkesztősége és a CO-IMPEX Kft. nyári versenyt indított, amely öt héten át tartja izgalomban az olvasókat Minden héten egy-egy érdekes témáról közlünk anyagot, és ezzel kapcsolatos a kérdés is. Mostani, utolsó fordulónkban egy amerikai eredetű, Európában leginkább dísznövényként ismert haszonnövényről lesz szó. Azok között, akik helyesen tippeltek a feltett kérdésre, minden héten három dijat sorsolunk ki. A díjakat a komáromi CO-IMPEX Kft. ajánlotta fel. Akik mind az öt szelvényt beküldik, és legalább három jó találatot érnek el, azok között a verseny végén további öt értékes tárgyat sorsolunk ki. Várjuk a helyes tippeket a kivágott szelvénnyel együtt. Jó szórakozást kívánunk! CO-IMPEX Kft. és az A Hót szerkesztősége A csodálatra méltó növény Fernando Cortez spanyol hódító katonái Mexikó leigázásakor egy vastag, húsoslevelű növényre lettek figyelmesek, amelyet az azték benszülöttek maguey-nek vagy matinék neveztek. A helyi lakosság házai körül sövénynek ültette, de a növény egyes részeit különbözőképpen hasznosították is. A vastag húsos leveleket megcsapolták, a gyorsan kiömlő nedvet összegyűjtötték és megeresztették, s az így nyert oktii-1 ünnepi alkalmakkor nagy mennyiségben fogyasztották. A növény levének rostjaiból vastag szövetet szőttek, papiros szerű szalagokat készítettek, és erre rótták sajátságos írásjeleiket, akárcsak Egyiptom őslakói a hieroglifákat a papiruszra. A megszárított levelek tüskés végét nyílvesszőkre erősítették, a növény hosszú virágszárábói pedig lándzsa készült. A gyökerekből az ott rendkívül elterjedt és Amerika felfedezése után Európába is behurcolt szifilisz gyógyítására alkalmas gyógyszert főztek. A pompás termetű növény a XVI. században került Európába. A királyi udvarok és a gazdagok növényházaiban, kertjeiben rövidesen kedvelt lett érdekes növése, vastag, gyönyörű ívelésű, rózsa módjára csoportosuló, hosszúéletű levelei miatt. Európa déli részén, a Földközi-tenger partvidékén termeszteni is kezdték, és rövid idő múlva — mivel tőhajtásokkal könnyen szaporodik — ezen a vidéken annyira meghonosodott, mintha benntermő faj lett volna. Eljutott Afrika északi részébe is. A növényt eleinte már az ókorban is ismert aloe-hoz való hasonlósága miatt aloénak vélték, és sokáig így is nevezték. A botanikusok azonban később felismerték, hogy ez a növény és az aloé között ugyan sok a hasonlóság, virágaik azonban különböznek egymástól. Az aloé virágai liliomszerű, míg a mexikói növényé amarillisz képű. Új nevet kapott tehát, a névadó a thébai Kadmosz király lánya volt, akinek neve magyarul nagyszerűt, csodálatra méltót, fenségeset jelent. Ez a növény több évtizedes élete során csak egyszer virágzik és hoz termést. Gyümölcsének beérése után szára megszárad, levelei elpusztulnak, és a növény a kimerültségtől "hal meg". Tőkéje azonban új hajtásokat fejleszt, ezekről továbbszaporítható. KÉRDÉS: Hogyan hívják manapság ezt az Amerikából érkezett "jövevényt"? 1) Agavó X) Kaktusz 2) Tamariszkusz A HÉT 5
