A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
VÁNDORLÁSOK Erdélyi HeréHpárosoH Talán kevesen tudják, hogy az első kerékpárt, pontosabban a kerékpár előfutárát "drasinának" hivták. Igaz Kari Fridrich Drais báró (1785—1851) drasinájának, melyet 1817-ben mutatott be, még nem voltak pedáljai. Csak később jöttek a magas, majd az alacsony drótküllős kerékpárok, biciklik, triciklik és a két- vagy többszemélyes tandemek. A kerékpárnak mint közlekedési és sporteszköznek nagy kelete van napjainkban is. Egy jó sportkerékpámak, versenybiciklinek bizony ára van, és a gazdája óvja-védi, noha egy-egy igazi verseny vagy túra igénybe veszi az embert, s a kerékpárját is. Különösen a nyári kerékpártúrák szerezhetnek örömet, mikor az utak forró aszfaltját felválthatjuk hűsítő fürdőzéssel. Ámbár nagyobb kerékpártúrákról egyre kevesebbet hallunk mifelénk, mintha elkényelmesedtünk volna, és a pedálokat szívesebben váltjuk fel a gépkocsi vagy a motorkerékpár motorjának duruzsolásával. Ezért lepődtem meg, amikor Maga Ferenc, a Csemadok területi választmányának titkára arról értesített, hogy Verebély határában erdélyi kerékpárosokat kell vámunk és fogadnunk. Felvilágosított, hogy vendégeink Kovászna megyéből, Sepsiszentgyörgyről és környékéről verbuválódtak. Gyerekek és tanáraik vágtak neki a rövidnek semmi esetre sem mondható vándorúinak. Node, azt is tudnunk kell, hogy nem kezdő kerékpárosokról van szó, hanem a háromszéki kerékpárosok immár a X. alkalommal indultak a Barátság Túrára (Floarea Prienteniei), amelynek szlovákiai útszakaszát Mézes Rezső galántai Csemadoktitkár biztosította, illetve szervezte meg az elszállásolást — természetesen az érintett járások Csemadok-szervezetein keresztül. A háromszéki biciklisták Bánrévénél lépték át a magyar határt. Elsőnek Tompa Mihály emlékeit és sírját látogatták meg Hanván, majd a következő napokban Madách Imre emlékművét és Mikszáth Kálmán szklabonyai házát tekintették meg. Útba vették az ipolybalogi koronástemplomot és a lévai várat is. A lévai várban dr. Sándor Károly kalauzolta a vendégeket, és tartott érdekes, értékes előadást... A Nyitrai járásban a kálazi Csemadokosok (Száraz Ferenc, Ladányi Lajos, Paulovics Márta és mások) vették gondjaikba a háromszéki vendégeket. Természetesen a községi hivatal támogatása nélkül bizony gond lett volna a több mint hatvanfős csoport elszállásolása. A kultúrház tágas termeiben elfértek a hálózsákok, és a konyhán főtt a finom vacsora. Elsőnek a gimesi vár megtekintésére indultak, de már nagyon vágytak egy kiadós fürdésre is. Jól sikerült a fürdés, a lubickolás a gimesi vár tövében fekvő enyhe vizű tóban A várat és a környékét, illetve a Zoboralját Jókai Mária mutatta be a vendégeknek, de hazatérőben Kálaz felé, egy kis kitérővel megálltak Csitárban is, ahol a falu főterén elénekelték az ismert és sokat énekelt 'A csitári hegyek alatt' kezdetű ősi magyar népdalt. Este a vacsoránál aztán többet is megtudhattunk vendégeinkről. Vezetőjük Dimény János tanár úr őszinte szavai mindenkit meghatottak, amikor elmondta, hogy Szlovákia déli részén, a történelmi Felvidéken 'itthon" érzik magukat az első pillanattól kezdve. Ugyanazok a gondok, ugyanazok a nehézségek és ugyanaz a küzdelem nyelvünkért, megmaradásunkért, nagyon jó érzés tudomásul venni és testvérre találni távol a szülőhazától... A kálaziak nevében Bisztricky Mónika, a községi hivatal vezetője köszöntötte a vendégeket, s egyben szólt a falu múltjáról is. Ám a jelenről szólva a vendégek megdöbbenten vették tudomásul, hogy a többségben magyar ajkú községnek nincs magyar óvodája és iskolája. Mónika optimista módon megjegyezte, hogy a községben 'még' mindenki tud magyarul, a gyerekek az utcán tanulják egymástól a nyelvet, abban az esetben, ha a szülők otthon nem tudnak magyarul... Nem akartunk ünneprontók lenni, de most mondom el, hogy nagyon szép és hasznos lehet az utcán felszedett nyelv is, de a magyar iskola hiányát pótolni sem az utca, de még sok esetben a magyar családi környezet sem tudja teljesen. * Másnap aztán — július utolsó szombatján — Nyitra, majd Galánta felé vette útját a lelkes erdélyi csoport. Úgy hallottuk, hogy Bécsbe is sikerült eljutniuk. Azóta már biztosan szerencsésen és balesetmentesen megérkeztek Mikóújfaluba, ahonnan minden évben indul a Barátság Kerékpártúra, illetve ideérkeznek be a célba a résztvevők.- mote -6 A HÉT
