A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-28 / 35. szám

VÁNDORLÁSOK Erdélyi HeréHpárosoH Talán kevesen tudják, hogy az első kerékpárt, pontosabban a kerékpár előfutárát "drasiná­­nak" hivták. Igaz Kari Fridrich Drais báró (1785—1851) drasinájának, melyet 1817-ben mutatott be, még nem voltak pedáljai. Csak később jöttek a magas, majd az alacsony drótküllős kerékpárok, biciklik, triciklik és a két- vagy többszemélyes tandemek. A kerékpárnak mint közlekedési és sport­eszköznek nagy kelete van napjainkban is. Egy jó sportkerékpámak, versenybiciklinek bizony ára van, és a gazdája óvja-védi, noha egy-egy igazi verseny vagy túra igénybe veszi az embert, s a kerékpárját is. Különösen a nyári kerékpártúrák szerezhetnek örömet, mikor az utak forró aszfaltját felválthatjuk hűsítő fürdőzéssel. Ámbár nagyobb kerékpártúrákról egyre kevesebbet hallunk mifelénk, mintha elkényel­mesedtünk volna, és a pedálokat szívesebben váltjuk fel a gépkocsi vagy a motorkerékpár motorjának duruzsolásával. Ezért lepődtem meg, amikor Maga Ferenc, a Csemadok területi választmányának titkára arról értesített, hogy Verebély határában erdélyi kerék­párosokat kell vámunk és fogadnunk. Felvilágosított, hogy vendégeink Kovászna megyéből, Sepsiszentgyörgyről és környéké­ről verbuválódtak. Gyerekek és tanáraik vágtak neki a rövidnek semmi esetre sem mondható vándorúinak. Node, azt is tudnunk kell, hogy nem kezdő kerékpárosokról van szó, hanem a háromszéki kerékpárosok immár a X. alkalommal indultak a Barátság Túrára (Floarea Prienteniei), amelynek szlovákiai útszakaszát Mézes Rezső galántai Csemadok­­titkár biztosította, illetve szervezte meg az elszállásolást — természetesen az érintett járások Csemadok-szervezetein keresztül. A háromszéki biciklisták Bánrévénél lépték át a magyar határt. Elsőnek Tompa Mihály emlékeit és sírját látogatták meg Hanván, majd a következő napokban Madách Imre emlék­művét és Mikszáth Kálmán szklabonyai házát tekintették meg. Útba vették az ipolybalogi koronástemplomot és a lévai várat is. A lévai várban dr. Sándor Károly kalauzolta a ven­dégeket, és tartott érdekes, értékes előadást... A Nyitrai járásban a kálazi Csemadokosok (Száraz Ferenc, Ladányi Lajos, Paulovics Márta és mások) vették gondjaikba a három­széki vendégeket. Természetesen a községi hivatal támogatása nélkül bizony gond lett volna a több mint hatvanfős csoport elszállá­solása. A kultúrház tágas termeiben elfértek a hálózsákok, és a konyhán főtt a finom vacsora. Elsőnek a gimesi vár megtekintésére indul­tak, de már nagyon vágytak egy kiadós fürdésre is. Jól sikerült a fürdés, a lubickolás a gimesi vár tövében fekvő enyhe vizű tóban A várat és a környékét, illetve a Zoboralját Jókai Mária mutatta be a vendégeknek, de hazatérőben Kálaz felé, egy kis kitérővel megálltak Csitárban is, ahol a falu főterén elénekelték az ismert és sokat énekelt 'A csitári hegyek alatt' kezdetű ősi magyar népdalt. Este a vacsoránál aztán többet is megtud­hattunk vendégeinkről. Vezetőjük Dimény János tanár úr őszinte szavai mindenkit meghatottak, amikor elmondta, hogy Szlová­kia déli részén, a történelmi Felvidéken 'itthon" érzik magukat az első pillanattól kezdve. Ugyanazok a gondok, ugyanazok a nehézségek és ugyanaz a küzdelem nyelvün­kért, megmaradásunkért, nagyon jó érzés tudomásul venni és testvérre találni távol a szülőhazától... A kálaziak nevében Bisztricky Mónika, a községi hivatal vezetője köszöntötte a vendé­geket, s egyben szólt a falu múltjáról is. Ám a jelenről szólva a vendégek megdöbbenten vették tudomásul, hogy a többségben magyar ajkú községnek nincs magyar óvodája és iskolája. Mónika optimista módon megjegyez­te, hogy a községben 'még' mindenki tud magyarul, a gyerekek az utcán tanulják egymástól a nyelvet, abban az esetben, ha a szülők otthon nem tudnak magyarul... Nem akartunk ünneprontók lenni, de most mondom el, hogy nagyon szép és hasznos lehet az utcán felszedett nyelv is, de a magyar iskola hiányát pótolni sem az utca, de még sok esetben a magyar családi környezet sem tudja teljesen. * Másnap aztán — július utolsó szombatján — Nyitra, majd Galánta felé vette útját a lelkes erdélyi csoport. Úgy hallottuk, hogy Bécsbe is sikerült eljutniuk. Azóta már biztosan szerencsésen és baleset­­mentesen megérkeztek Mikóújfaluba, ahonnan minden évben indul a Barátság Kerékpártúra, illetve ideérkeznek be a célba a résztvevők.- mote -6 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom