A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-14 / 33. szám
- ž -- 'v// ''"s„"sss, ''y" -- •• ssZ's''S<*W&%/Sss. Emlékezés Szalka szülöttére: ÉVFORDULÓ Csepreghy Ferenc A 150 éve született Csepreghy Ferencet két népszínműve: A sárga csikó és A piros bugyelláris tette híressé. Ezek az 1870-es évek végén a pesti Népszínházban fergeteges sikert arattak, s aztán országszerte közkedveltté váltak. Pesten a női szerepeket a "nemzet csalogánya": Blaha Lujza alakította, aid 1883 tavaszán Bécsben is fellépett bennük. A bécsi haditanács azokban a napokban tizenhárom Galíciában szolgáló magyar katonát lázadás vádjával halálra ítélt, s ennek híre a vendégszereplő magyar színészek körében nagy szomorúságot keltett. Mikor A piros bugyelláris előadásán Ferenc József is megjelent, Blaha az egyik dalbetétes jelenetben kérő pózzal a császári páholy felé fordult és a dal sorait megváltoztatva ezt énekelte: Felséges úr, tudom nagy a hatalmad/ Pardont kérek tizenhárom magyarnak. A szöveget gyorsan lefordították Ferenc Józsefnek, s ő kegyes intéssel jelezte, hogy a kérés teljesítve lesz. Erről a szenzációs esetről A piros bugyelláris szerzője már nem szerezhetett tudomást, mert három évvel előbb, 38 éves korában meghalt. A színpadi sikert csak élete utolsó öt évében, 1875 és 1880 között érte el, s korai halála egy nagynak ígérkező drámaírói pályát szakított meg. Csepreghy Ferenc az Ipoly menti Szálkán született 1842-ben. A nemesi eredetű és Győrőssy előnevet használó család kirajzó helye Sopron környéke volt, s onnan kerültek Csepreghyek az Ipoly, Garam és Duna mellékére. Ferenc apja kiskereskedő, szatócs volt, és 1849-ben nemzetőrként részt vett Görgey Artúr selmeci hadműveletében. Ferenc 1856 és 1860 között az esztergomi Szeifert József műhelyében az asztalosmesterséget tanulta ki. Segédlevele megszerzése után Esztergomban, Pesten, Bécsben és Münchenben dolgozott, s 1868-ban öccsével, Jánossal Pesten önálló műhelyt és bútorkereskedést létesített. A színpad és a dráma iránti szeretete még kezdő segéd korában Pesten alakult ki, ahol az első magyar katolikus legényegylet tagjaként műkedvelő előadásokban szereplőként és rendezőként vett részt. Első drámai munkáját, A magyar fiúk Bécsben című vígjátékot 1864-ben az osztrák fővárosban írta. A darabot egy évvel később az akkor megalakult esztergomi katolikus legényegylet mutatta be, s benne a szerző is játszott, mégpedig leányszerepet. Pesti megtelepedése után a Nemzeti Színház is elfogadta a zsengéjét, de a siker egyelőre elmaradt. Csepreghy akkor tudatosította, hogy kétségtelen tehetségét a drámairodalom és drámaelmélet alapos tanulmányozásával kell felerősítenie, aktivizálnia. Fáradozása eredményes volt, de a túlfeszített testi és szellemi munka a gyermekkorától gyenge egészsége, tüdő- és szívnehézségeire károsan hatott. Az 1870-es évek elején megismerkedett az akkor már közismert publicistával, színpadi szerzővel és kritikussal: Rákosi Jenővel. Annak húgát, Idát feleségül véve 1872-ben bekerült a sok tehetséget produkáló Rákosi családba, s 1875-ben az általuk alapított és irányított Népszínház titkára lett. Abban a fél évtizedben, amelyet a sors és a betegségek még engedélyeztek neki, ünnepelt, híres szerző lett. Kiváló dramaturgiai adottságait több műfajban próbálta ki, de az idő rövidsége miatt egyikben sem tudott teljesen elmélyülni. Először a már megkezdett vígjátékírást folytatta és Vízözön címmel rendkívül élvezetes darabot írt. Nagyon szomorú dolog, hogy ezt a kitűnő művet az újabb irodalomtörténeti szintézisek éppenhogy csak megemlítik. Hegedűs Géza és Kónya Judit drámatörténeti művében viszont a Vízözön magas kalkulust kap: "Drámairodalmunk egyik legeredetibb, legsajátosabb humorú szatirikus bohózata — írják a szerzők. Valami fordított Ember tragédiája ez a játék, amely Noéról és a bibliai vízözönről szól, de közben olyan jelképes alakok is szerepelnek benne, mint a Csongor és Tündében vagy a régi moralitásdrámákban" (A magyar dráma útja Budapest, 112. 1.). A Vízőzőnben, illetve a Noé által készített bárkában a bibliai személyek és egyéb kiválasztott emberek között mesealakok, tündérek is vannak, és a történéseket az ő beavatkozásaik változtatják bohózativá. Ügyes mesterkedéseikkel még a bárkára rendteremtés céljával érkezett Gábor arkangyalt is megtévesztik. A darab hatalmas közönséget vonzott és a Népszínház egyik legnagyobb kasszasikere lett. Csepreghy a tragédia műfajával is kísérletezett. Saul című művének témáját is a Bibliából vette, s a tragikus történetet kitűnően bonyolította. A tragikum fő mozgatója a Saul király és Sámuel próféta közti antagonisztikus jellegű folyamatos ellentét. Mostanában olvastam a neves kortárs amerikai írónak: Joseph Hellemek Isten tudja című utópisztikus, fantasztikus és tudatosan anakronisztikus regényét, amelyben a Saul—Dávid ellentét mellett, illetve azzal szoros összefonódottságban szintén a Saul—Sámuel ellentét működik fő konfliktusgerjesztőként. Ami a Csepreghynek legnagyobb sikert hozó két népszínművet: A sárga csikói és A piros bugyellárisl illeti, azok már egy tematikailag és művészileg kimerült drámai műfajnak, 'a "falusi operettének utolsó felfigyeltető kísérletei voltak. Az elnyűtté és mesterkéltté vált népszínművet a századfordulón nagy színészegyéniségek játéka és éneklése tette még életképessé, a drámaíró Csepreghy pedig tematikai krimielemekkel frissítette fel. Meg kell mondani azt is, hogy az ő munkái dramaturgiai szempontból egyenrangúak voltak a legjobb reformkori népszínművekkel. Termékeny öt évében Csepreghy idegen művek dramatizálásával is eredményesen foglalkozott Egyebek közt három Verneregényből (Utazás a Föld körül, Utazás a holdra, Strogoff Mihály) írt rendkívül mozgalmas és látványos darabokat, amelyek nemcsak Pesten és Bécsben, hanem Prágában is nagyszámú közönséget vonzottak. Költészettel ritkán foglalkozott, pedig jó verselő volt, s népszínműveinek ötletes, pergő ritmusú dalbetétjeit is ő írta. A kanyargó Tisza mentén című népszerűvé vált dalát a kiemelkedő irodalomtörténész, Horváth János felvette az általa 1937-ben nagy gonddal összeállított Magyar versek könyvébe. Csepreghy utóéletével kapcsolatban már szóltam az újabb irodalomtörténeti szintézisek közönyéről és Hegedűs Géza—Kónya Judit értékeléséről. Mostanában a legnagyobb figyelmet Kincses Edit esztergomi főiskolai docens szenteli neki. Az ő tanulmányaiból, melyek a budapesti Színháztudományi Szemlében és az Esztergom Évkönyveiben jelentek meg, már egy monográfiát is össze lehetne állítani. Említésre méltó, hogy Csepreghynek Esztergomban emléktáblája van a Deák Ferenc utcai 10-es számú házon, melyben egykor lakott. Turczel Lajos 14 A HÉT
