A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-14 / 33. szám
FIGYELŐ REDFORD Kortalan külső, határozott tekintet, karakteres arc. Ezek Robert Bedford legfontosabb ismertetőjegyei, aki korunk egyik legrangosabb színésze, s akinek a puszta megjelenése bárhol szenzációt kelt. Furcsa kettősség van személyiségében, amit talán William Goldman, A nagy balhé rendezője vesz észre először. Robert színész, ugyanakkor léha mesterségnek tartja a színészetet. Magánykedvelő, mégis a legnyilvánosabb foglalkozást űzi. Kaliforniai, aki utál Hollywoodban élni. Goldman megfogalmazásában izgató kettősség mindez barátja személyiségében, valahol a kalandor és a makulátlan családapa között. Redford már pályafutása kezdetén attól retteg, nehogy ráunjon a közönség. Maga sohasem jár moziba. Saját filmjei között is akad olyan, amelyet még sohasem látott. Az élet legfontosabb dolgának a családot, a munkát és az utazást tartja. Love story-jai nem színesítették soha az újságok hasábjait. Családja sem engedett a kívülállónak betekintést mindennapjaiba. Édesanyja halálát és az első európai útját követően megismerkedik egy mormon lánnyal, Lolával. Ez a találkozás döntő fontosságú lett életében, hisz Lola mentőövet jelentett a 21 éves Bob számára. A sportpályafutást, illetve a festészetben tett próbálkozást követően Lola mondja ki azt, amire Bob is ráérzett: színészleckóket kellene vennie. A leckéket hamarosan filmszerepek követik, majd első nagy sikerét a Mezítláb a parkban című filmben aratja. Következő jelentős szerepét Az elnök emberei című filmben kapja. Sydney Pollack filmjében, a Milyenek voltunkban nem nehéz felfedezni Redford portréját, amelyet a rendező a legjobb barátjáról fest. Robert azon kevesek közé tartozik, akik magukének mondhatják a filmművészet legmagasabb kitüntetését, az Oscart. Ezt elsősorban az Átlagemberek című filmjének köszönheti. Amikor azután megunja, hogy arca minduntalan visszaköszön a filmvászonról, hozzáfog a rendezéshez. Megelégelve a Hollywood diktálta feltételeket, producerséget vállal. Redford minden szerepében kitűnően kamatoztatta képességét: azt, hogy egyetlen pillantásával, gondolatával bárkit percek alatt levesz a lábáról. Húszévesen mindössze 50 dollár tulajdonosa, 20 évvel később viszont 3000 hektáros birodalmat mondhat magáénak. S ekkor merül fel benne a leállás gondolata. Egy időre azután teljesen eltűnik az emberek szeme elől. Mint később kiderül, ebben az időben Az őstehetség című filmjét forgatta. S hogy milyennek tartják őt híres partnernői? Natalie Wood szőke angyalnak, Streisand rendkívül szemérmes férfinak, Jane Fonda milliomossá tett Jack London-i figurának, Meryl Streep a filmszakma polihisztorának. Egy bizonyos. Redford saját alapbölcsességét követte, mely szerint: "Az élet bőven megér annyit, hogy megéljük." Aki a ma 55 éves bálványról többet is szeretne tudni, olvassa el Szentgyörgyi Rita Redfordról szóló, a Kolibri gondozásában megjelent könyvét. Zsebik Ildikó Nincs mese! Vidéken jártam és mivel még két hosszú órám volt az autóbusz indulásáig, gondoltam, hasznosan töltöm el az időt. Nem kellett sokat töprengenem, hogy miként, mert az. autóbusz-megálló palánkján plakátok hosszú sora hirdette a város múzeumának legújabb tárlatát. Volt hát program a hátralevő két órára. Érdeklődéssel néztem végig a kiállítást, és végül is örültem, hogy jósorsom idevezetett, mert szép képeket, időt álló műalkotásokat láttam. Mivel azonban még mindig maradt egy óra az autóbusz indulásáig, gondoltam, végignézem a helytörténeti bemutatót is. Bár már többször láttam ezeket a tárlatokat, újra örömmel szemlélgettem a népművészet örökbecsű darabjait. Nagyanyáink, dédanyáink szépséges népviseletét, munkaeszközeit, használati tárgyait, s egy kicsit cl is ábrándoztam felettük. Megelevenedtek mint a mesében a valamikori lányok hófehér nyakát ékesítő gyöngysorok, a búzavirág, rózsa, pi's_________________________________ pacsmintás szoknyák pruszlikok apró virágok rezdültek a párták csúcsain. Abrándozásoml>ól egy csoport gyerek hangja riasztott fel. Szünidő van, úgy látszik valamelyik táborban vagy napköziben a mai program a múzeumlátogatás. Hirtelen megmelegedett a szivem, lám, lám, legalább nem egyhangúan telnek a gyerkőcök napjai! Elismeréssel fordultam feléjük. Es mit láttam. Elöl sietett, nagy léptekkel a fiatal, csinos és elegáns tanító néni. Nem nézett semerre, nem szólt senki hez, csak vonult előre. Nyomában a gyerekek több-kevesebb sikerrel próbáltak lépést tartani vele. Közben lökdösődtek verekedtek vitatkoztak szemlelenkedtek. A népviseleti*- öltöztetett bábukra még csak egy oldalpillantást sem vetettek. Elállt a lélegzetem, elképedve álltam, nem akartam hinni a szememnek. Hát ez a múzeumlátogatás, a gyerekek megismertetése a múlt hagyományaival, a kötődés felkeltése a gyökerek iráit?! Nyomukba eredtem, reménykedve, hogy talán a parasztszobánál mesélni kezd a tanító néni, látva az. egykori kemencét, a faragott bölcsőt, a gyerekjátékokat, a szekrényt, a komódot. Nem és nem, csak vonult a furcsa lihasor végig a termeken... És ekkor eszembe, jutott egy régi kép. Vagy húsz évvel ezelőtt, még a Német Demokratikus Köztársaság egyik hanoidé» városiknak múzeumában, hasonló korú gyerekcsoport, hasonlóan fiatal tanító nénivel járta a termeket. A tanító néni megállás nélkül mesélt, többet, részletesebben és valószínűleg érdekesebben, mint a hivatásos tárlatvez.ctő. A gyerekek pedig fegyelmezetten és odaadó áhítattal hallgatták. Persze, tudom, német mentalitás, német fegyelmezettség. Mindez igaz, de az is igaz, hogy az a tanító néni tudott és akart is mesélni... 1 lát ennyire egyszerű a dolog! Bc-nyúk Mária _________________________ > A HÉT 15
